Nem lehetséges a jó viszony Magyarország és Szlovákia között a felvidéki magyar iskolák fennmaradása nélkül – mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke, aki a meghívott politikusok közül elsőként szólalt fel a Magyarság Házában. A budapesti csütörtöki szakmai tanácskozást „A felvidéki magyar oktatás” címmel hirdette meg a Rákóczi Szövetség és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet.
Németh Zsolt hangsúlyozta: bár a magyar-szlovák kapcsolatok jelenleg történelmi összehasonlításban valóban nagyon jók, „sok üröm” is vegyül ebbe, a kisebbségi jogi szabályozás szempontjából ugyanis továbbra is Szlovákia Magyarország szomszédai közül az az ország, ahol a magyarok jogi helyzete a legkedvezőtlenebb.
Magyarország azt várja el, hogy a nemzetközi egyezmények és a jószomszédi kapcsolatok szellemében északi szomszédunk tartsa be a magyar-szlovák alapszerződésben vállaltakat, vagyis a magyarok identitásának védelmét, és – a felszámolásuk helyett – a magyar iskolák megőrzésére, továbbá megerősítésére törekedjen hangoztatta a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke.
Németh Zsolt szerint a felvidéki iskolabezárás jelenleg az egyik legjelentősebb veszély, amely a határon túli magyar közösségeket érinti. Véleménye szerint a szlovák oktatási reformmal a szlovák nacionalisták „újból jót lendítenének” a felvidéki magyarság asszimilációján, pedig ebben a tekintetben szomszédsági összehasonlításban a Kárpát-medencében Szlovákia politikája a „legeredményesebb”.
A magyar politikus szerint a pozsonyi kormány – a magyar közösség akarata ellenére – nem zárhat be magyar iskolát. E cél elérése szempontjából is rendkívül fontos a Magyar Közösség Pártja jó márciusi szereplése és a parlamenti választásokon a pozsonyi törvényhozásba kerülésük, hiszen az MKP politikai témává teszi a küzdelmet a magyar iskolák bezárása ellen – állapította meg Németh Zsolt.
A magyar iskolák megtartásának fontosságát némileg más összefüggésben hangsúlyozta a magyar köznevelési államtitkár. Czunyiné Bertalan Judit a magyar iskolarendszer több mint ezer éves múltját megemlítve arra is emlékeztetett, hogy a Kárpát-medencében a magyar iskola nemcsak a nemzet bölcsője, hanem a nemzetmentés helye is, majd hozzátette: az oktatás nem csupán szakmapolitikai, hanem nemzetstratégiai kérdés is.
Magyarországon is 25 éves küzdelem van a gyermeklétszám és az iskola gazdaságos fenntarthatósága ügyében. Nincs az a számítás, aminek az alapján egy 12 fős osztályt gazdasági szempontból úgymond megéri működtetni – ismerte el Czunyiné Bertalan Judit -, de nemcsak gazdasági szempontok vannak. Mi például minden lehetőséget biztosítunk a Magyarországon élő nemzeti közösségeknek, tisztában lévén azzal, hogy az anyanyelvi oktatás számukra is mennyire fontos, nem felejtve el azt sem közben, hogy a helyzet igen hasonló a határon túli magyarlakta területeken is. Ebből a szempontból viszont tisztában kell lennünk azzal – fogalmazott az államtitkár asszony -, hogy Magyarországon is nehéz a magyart tanítani, ezért is világos számukra a minisztériumban, mennyire összetett a feladata a külhoni magyar pedagógusoknak.
Grezsa István miniszteri biztos a magyar alaptörvényben foglalt minden magyarért vállalt kötelezettségvállalásra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a szlovákiai magyar oktatás esetleges negatív változásai katasztrofális eredménnyel járhatnak, majd arra is figyelmeztetett, hogy az oktatás minőségének a javítása is elengedhetetlen.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a 258 felvidéki magyar alapiskola közül, ahol több mint 29 ezer diák tanul, összesen 101, vagyis az összes magyar iskola 40 százaléka van fenyegetett helyzetben! A veszély elkerülése érdekében nem elég az MKP márciusi parlamentbe kerülése, a magyar államnak is minden segítséget meg kell adnia, akár iskolabusz, akár iskolaépítés formájában – hangsúlyozta miniszteri biztos.
Berényi József, az MKP elnöke kiemelte: az utóbbi években úgy érezték, hogy a magyar kormány részéről kevesebb figyelem jut a felvidéki magyarokra. A Magyar Közösség Pártja elnöke szerint a felvidéki magyarok úgy érzékelték, hogy a visegrádi együttműködés, a magyar-szlovák kapcsolatok mindent felülírnak. Ennek is szerepe lehet abban, hogy olyan oktatási törvény születhetett a pozsonyi parlamentben, amelyet – ez nem kérdés – el kell törölni, ebben a kérdésben nem szabad egyezkedni a hatalommal és ezt a leghatékonyabban a szlovák törvényhozás falain belülről lehet elérni! Amint azt a 2006 és 2010 között ellenzéki helyzetben lévő MKP tapasztalata is bizonyítja – hívta rá fel a figyelmet a pártelnök – a szlovák nacionalizmus két agresszív támadását is sikerült elhárítaniuk. Berényi József ezért is tartja fontosnak, hogy három hónap múlva a választások során a felvidéki magyarok segítségével immár a pozsonyi parlament falain belülről vehessék fel a küzdelmet a szlovák „asszimilációs nyomulással” szemben.
Berényi József elmondta azt is, hogy ez oly fenyegető mértékű, hogy az MKP együttes indulást ajánlott fel a Most-Hídnak a márciusi választásokon, és nem az MKP-n múlt, hogy ez nem valósul meg.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke szerint a magyar-magyar párbeszédre azért is van különösen nagy szükség ma, mivel a szlovák hatalom a magyar kultúra után a magyar oktatás ügyét igyekszik ellehetetleníteni. Azt, hogy nem pusztán szakmai kérdésről van szó, hanem a felvidéki magyarság megmaradása tét, bizonyítják az utolsó két népszámlálás adatai. Összefogás hiányában beláthatatlan következményekkel kell számolni – mutatott rá a felvidéki magyar politikus.
Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke kiemelte: a magyarság jövője elsősorban attól függ, sikerül-e a magyar oktatást nemcsak megtartani, hanem megerősíteni is. Más eszközük nem lévén, a Rákóczi Szövetség a felvidéki szülőket kívánja arról meggyőzni, hogy gyermekük jövőjét akkor szolgálják a leginkább, ha magyar iskolába íratják őket és ezért a magyar társadalmi szervezet a jövőben is igyekszik a magyar civil szervezetek és önkormányzatok támogatását – az eddiginél is szélesebb mértékben biztosítani.
A szervező Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója rámutatott: az oktatáspolitika területe a politikai kérdésektől nem választható el, együtt kell azzal kezelni. Kántor Zoltán szerint éppen ezért összehangolt politikára van szükség a magyar hallgatók és diákok, továbbá a magyar iskolák megtartása érdekében és ennek során az autonómia számos eleme megvalósítható, igaz ez nem a területi autonómia, amelyről Berényi József állapította meg, hogy a szlovák közhangulat oly mértékben hiszterizált, hogy az autonómia helyett az önkormányzatiság fogalmát használják, mert ezt a szlovák közeg elviseli és a valóságban ugyanazt jelenti.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a szeptember 1-vel életbe lépett normatív támogatásról szólva elmondta, hogy Szlovákia 600 iskolájából összesen 100 magyar iskolát fenyeget a bezárás veszélye – ez mennyiségi szempont, viszont a minőségiekkel is jó lenne foglalkozni. Bár abszolút számában csökkent a Szlovákia közoktatásában részt vevő magyar diákok száma, ám számarányuk az országon belül ugyanakkora, vagyis 6 százalék, mint korábban volt.
Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a felvidéki magyar pedagógus szakma nem folytatta le azt a vitát, amely arról szólt volna, mi az igazán jó: a sok apró vagy a kevesebb nagy iskola? Problémaként vetette fel, hogy nincs a felvidéki pedagógus társadalomnak háttér intézménye és a magyarországi kutatási eredmények felhasználását – a felvidéki magyar pedagógusok gyakorlati munkájában – nem tartja jó hatásfokúnak. Fodor Attila a magyar államtitkár asszonnyal is vitatkozott: vele ellentétben ő úgy látja, hogy ezen a téren nincs elegendő kezdeményezés, ami pedig van, az nem „sok”, hanem kevés és esetleges.
Gábri Rudolf, a Szülőföldön Magyarul Társulás elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy – régióktól függően – a felvidéki magyar diákok 10-30 százaléka jár szlovák iskolába, akiknek a megszólítására a felvidéki magyar társadalom mindmáig nem fordított kellő figyelmet! Ezt – szerinte – sürgősen pótolni kell, hiszen itt jelentős tartaléka van a felvidéki magyar oktatásügynek – hangsúlyozta Gábri Rudolf.
A szünetet követően Őry Péter MKP alelnök – aki egyébként Csallóközcsütörtök polgármestere –, a regionális öntudat hiányára hívta fel a figyelmet, majd az újonnan bevezetett fejkvóta-rendszer hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Az ezekkel kapcsolatos kérdéseket azért is kell már most feltenni – mondta, mivel ha erre most nem kerítünk sort, jóval későbben fogjuk rájuk megtalálni a választ – lehet, hogy a pozsonyi parlament falain belül, de az sem kizárt, hogy soha.
Tárnok Balázs, a Rákóczi Szövetség gyakorlatán keresztül ismertette, miként szembesült a szervezet a szlovákiai magyar oktatás problémáival és milyen mértékben sikerült azokat leküzdenie.
Albert Sándor a felvidéki magyar iskolarendszer továbbfejlesztésének a kérdéseit – külföldi – főként lengyel és finn tapasztalatokra hivatkozva boncolgatta. (A Selye János Egyetem alapító rektorával erről hamarosan – Fodor Attilával együtt – külön riportot osztunk meg a Felvidék.Ma olvasóival.)
Orosz Örs, a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa nemcsak a nyelvi kérdések terén végzett mozgalmi politizálás jelentőségére és eredményeire, hanem a korlátaira is felhívta a figyelmet előadásában.
A. Szabó László, az MKP alelnöke pedig a felvidéki magyar párt elvi, nyelvpolitikai álláspontja mellett a párt iskolabezárásokkal kapcsolatos konkrét politikájára összpontosított összefoglalójában.
További fényképek a Rákóczi Szövetség facebook oldalán ITT>>>
Gecse Géza képriportja megtekinthető a Képgalériánkban ITT>>>
Gecse Géza, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57722″}