A szülőhelyről
Szelény község régi Hont megyei falu. A mai település 1907-ben keletkezett Alsó- és Felsőszelény egyesüléséből. Az előbbinek akkor csupán 77 római katolikus lakosa volt, az utóbbiban pedig 143-an laktak. 1980-ban 327 lakost írtak itt össze, ennek fele vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A nemzetiségi arány körülbelül ma is hasonló, de a lakosság száma mintegy százzal kevesebb. A faluban még működik Csemadok-szervezet, de magyar iskolája már nincs.
Szelény is a Hontpázmány nemzetség ősi birtoka. A XIV. századtól a helység a Szelényi családé, melynek tagjai királyi emberek voltak. A falut egyébként egy 1252-es oklevél említi először Zelan alakban. A szó szláv eredetű, jelentése ´falulakók´. Ez a település is híres volt egykor boráról.
A községnek birtokosai voltak a Plachyak is, akiknek kúriájuk is épült itt. Ugyancsak birtokolták a helységet a Gyürkyek. Felsőszelényben született Gyürky Antal /1817–1890/, a kiváló közgazda, az országos hírű borász és gazdasági szakíró.
Ki volt Gyürky Antal?
Gyürky előkelő nemesi családból származott; születési ideje 1817. március 12. Apja hosszú időn át a megye főügyésze, édesanyja, Sztregovai Madách Anna, Madách Imre költő édesapjának testvére volt. Az ő révén jutott a család a szelényi birtokhoz. A művelt szülők „már zsenge korától kezdve a legnagyobb nevelésben részesítették” gyermeküket. Gyürky Aradon és Léván végezte tanulmányait, s fiatalon megyei szolgálatba lépett. 1836-ban tiszteletbeli aljegyző és esküdt, két év múlva szolgabíró, majd pedig hosszú időn át Hont vármegye rendes főjegyzője volt. Közben tanult és művelődött: ügyvédi oklevelet szerzett, fellépett az irodalom terén, európai nemzetek nyelvét tanulta stb.
A kiváló közgazda és gazdasági szakíró alapítója volt a Honti Fiókgazdasági Egyesületnek, igazgatója a Honti Kaszinónak, 1848-ban pedig honti nemzetőrségi parancsnok lett. 1856-1861 közt szerkesztette a Borászati Lapokat, megjelentette a Borászati és Kertészeti Füzeteket. 1857-ben hat füzetben kiadta a Szőlészeti és Borászati Közleményeket. Szakcikkei kezdetben az Ismertetőben, később pedig a gazdasági lapokban jelentek meg. Már aljegyző korában itthon és külföldön sorra felkereste a jelesebb gazdaságokat, hogy eredményeiket népszerűsítse, sikereikkel másokat is megismertessen.
Több tudományos egyesületnek volt a tagja, szülőmegyéjében pedig 1838-ban a központi gazdasági egyesület mintájára létrehozta a Honti Fiókgazdasági Egyesületet. 1839-ben több alkalommal kutatott a megyei levéltárban, hogy az Ipoly-szabályzás érdekében a megye helyrajzi és statisztikai leírását elvégezze. 1841-ben a nagy múltú Honti Kaszinó élén állt, melynek igazgatója volt 1848-ban is, mikor a kaszinó körében is „eszmetárgyát képezték” az olyan kérdések, mint a közteherviselés, az ősiség eltörlése, a jogegyenlőség stb.
A szabadságharc kezdetén Gyürkyt azzal bízták meg, hogy a megye négy járásában toborzást tartson. A nemzetőrség, melynek később parancsnoka lett, július 12-én már Ipolyságon összpontosult, s a nemzetőrök száma meghaladta a hatezret. Gyürky rövidesen a honvédség kötelékébe lépett, s Görgey parancsnoki tisztjeként több csatában is részt vett.
A világosi fegyverletétel után, az önkényuralom korszakában nem folytathatta hivatali munkáját. Az ötvenes évek derekán Pestre költözött, hogy „minél szélesebb körben több eredménnyel munkálkodhasson eszméinek kifejtésében”. Magyarország legjobb gazdasági szakembereinek társaságában beutazta az ország bortermő vidékeit, hogy felmérje a helyzetet, népszerűsítse a szőlőtermesztést, segítse a gazdákat. Pesten mintaborcsarnokot hozott létre, szülőfalujában pedig „szőlőterménygyárat” létesített. Közben kapcsolatba kerül a nagy magyarral, Széchenyi Istvánnal is.
Gyürky több kiváló szakkönyvnek is a szerzője. Első művét 1853-ban jelentette meg Pesten A tagosításról címmel. A vinczellérek könyve szintén Pesten jelent meg 1856-ban. Ugyanebben az évben Balassagyarmaton adta ki a Cselédbarátot, két év múlva pedig megjelent a Borászati vegytant. 1860-ban szintén Pesten látott napvilágot A szőlőművelés és borkezelés újabb elvei című kötete.
1861-ben is megjelent egy igen fontos műve, a Borászati-szótár. Ez a maga nemében egyedülálló vállalkozás volt, mert a szakszavak mellett rengeteg tájszót is közölt. Könyve így néprajzi szempontból is értékes olvasmány. Nagy szolgálatottt tett a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyvikiadó, amikor 2004-ben hasonmás formában újra megjelentette ezt a fontos munkát. A kiadványhoz e sorok szerzője írt hosszabb tanulmányt.
Gyürky nevét a helytörténeti kutatók körében mindenekelőtt az Ötvennégy év Hont vármegye történetéből című kétkötetes munkája tette ismertté. Könyvének tudományos értéke, adatpontossága bár megkérdőjelezhető, ám korrajzai, társadalmi tablói annál értékesebbek.
Amikor Gyürky 1868 után ismét visszatért szülőmegyéjébe, törvényszéki bíróvá választották. Később ugyanitt szőlőváltsági jogbiztos, majd árvaszéki elnök lett. Egy ideig elnöke, illetve helyettes felügyelője volt az iskolaszéknek is Hont megyében. Sokat tett Ipolyság szellemi emelkedéséért is.
Gyürky-emlékek Szelényben
A földbirtokos és közéleti Gyürky családnak Szelény községben kúriája is volt egykor. Az épület, ahol az ismert nemesember lakott, még áll a település egyik magaslatán,mára azonban, sajnos teljesen átalakult és jellegtelenné vált. Falán 1997. március 9-én egy emléktáblát lepleztek le a nagy szülött tiszteletére. Rajta ez a kétnyelvű szöveg olvasható: „ Gyürky Antal/ borász, szakíró/ 1817. 3. 12-én/ született Szelényben/ Palóc Társaság”.
Szülőfalujában „szőlőterménygyárat” is létesített Gyürky, melyről így tudósított a korabeli sajtó: „Felsőszelény Hont megye szélén B.-Gyarmathoz egy óra távolságban, igen regényes emelkedett helyen fekszik, hol feltűnően szép alkotású s kedvező helyzetű szőlőhegy képezi a háttért. Ezen hegy tövében szinte jóformán emelkedett helyen áll Gyürky Antal háza, melynek melléképületeiben állíttatott fel a gyár. Gyürky Antalnak itt sok szőlője van, melyek különféle mívelési rendszernek úgy tudományos szempontból, mint gyakorlatilag példányul szolgálnak, s egy 350 fajból álló botanicus gyűjtemény pedig a tanulmányozásra igen jó alkalmat nyújt.” Gyürky szőlőtermény-gyárában borszesz, rum, „szőlőmagcsereny” /csersav-tanin/, kénlap, ürmös anyag, mustszörp, mustár készült.
Gyürky Antal támogatásával épült a falu temetőbeli kis temploma is, amely egyben a családnak is temetkezési helye. A késő klasszicista stílusban emelt Szent Anna-kápolna bejárata felett két emléktáblát is láthatunk. A felsőn ez a szöveg olvasható: „Ezen kápolnát/ Isten dicsőségére/ És a szelényi hívek/ lelki épülésére/ boldogult szüleinek hamvai fölé/ építtette 1849. évben/ Gyürki Gyürky Antal/ felszenteltetett/ 1850. évi Július 24-én”. A másik táblán ez áll: „ Isten dicsőségére/ a szelényi hívek/ adományából és/ készséges munkájuk hozzá járulásával/ ujjá építették 1968″.
Gyürky kapcsolata Ipolysággal és mást honti településekkel
Gyürkyt, mint említettük, szülőfaluján kívül szoros szálas fűzték az egykori Hont megye székhelyéhez, Ipolysághoz is. Dolgozott a ma is álló, hajdani megyeházán (ma városháza); sétateret épített ki a városban; az iskolaszék elnökeként kiharcolta, hogy új, emeletes népiskolát emeljenek a kisvárosban.
A tevékeny lokálpatrióták kezdeményezésére Ipolyságon utcát neveztek el a példamutató nemesemberről és gazdasági szakíróról, 1995-ben pedig az általa kialakított Park utca (ma II. Rákóczi Ferenc utca) egyik épületén (a volt Iparos Kör és Katolikus Legényegylet székházán) emléktáblát lepleztek le tiszteletére. Rajta ez a szöveg olvasható: „Gyürky Antal/ 1817-1890/ a Honti Gazdasági Egyesület igazgatója/ mezőgazdasági szakíró és helytörténész/ emlékére/ Ipoly mente mezőgazdasági szövetkezetei”.
A kutatók által gyakran idézett kétkötetes helytörténeti monográfiájának első darabját 1874-ben adták ki Vácon. Címe: Ötvennégy év Hont vármegye történetéből (1820-tól 1874-ik évig). A könyv bevezetőjének végén ezt olvassuk: Kelt Drégelyvár alján Palánkon, 1874-ik évben Gyürky Antal. Valószínűleg jeles emberünk ezidőtájt itt is lakhatott, s valamilyen tisztséget töltött be e fontos településen.
Az említett kiadvány második köteték Előszava alatt pedig ez áll: Garamkövesden, 1881-ik év december hóban. Gyürky Antal. Tudjuk, hogy Dél-Hont eme községében már a XIX. század végén postaállomás is működött, melynek főnöke a források szerint Gyürky Antal volt, tehát 1881-ben a falu lakója lehetett. Gyürkynek persze feltételezhetően szoros kapcsolata volt a megye más helységeivel is, hisz köztisztviselőként, gazdasági szakemberként, helytörténészként gyakran megfordulhatott a régió megannyi községében.
Csáky Károly, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58791,58672,58547,43191″}