Ha farsang, akkor Abaújszinán már hagyományosan jön az esztrádparádé a helyi kultúrházban. A falu, Kassa közelségének köszönhetően egyre inkább elveszti magyar jellegét, és a 2001-es népszámlálás szerint a 2084 lakosnak már csak alig 10 százaléka magyar nemzetiségű (bár a Csemadok egyik vezetője szerint a falu közel fele beszéli a magyar nyelvet, de Kassa közelsége miatt és iskola híján a hivatalosan is magyarnak vallók száma évről évre csökken). Tavaly szeptemberben megszűnt a magyar iskola is, és a gyerekek a közeli Nagyidára vagy Csécsre járnak iskolába. Aki viszont magyar iskolába akarja látni a gyerekét, az viheti azt Kassára. Mindezek ellenére még mindig működik a faluban a nagy hagyományokkal rendelkező Rozmaring néptáncegyüttes, és a Csemadok alapszervezet is kitűnően működik. Ehhez persze kellenek olyan szervezőképességgel és fanatizmussal megáldott emberek, mint Csurilla Erzsébet, Hadas Katalin, az ismert pszichológus vagy a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny sokszoros győztese, Motyka Ildikó, aki három lányával együtt maga is igencsak kivette a részét a sikerből. De ahogy Boda Ferenctől, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának titkárától megtudtam, családokon áll vagy bukik a műsor sikere, ugyanis több olyan család is van a faluban, amelyeknél szinte mindenki a színpadon van. Láthatunk így ötéves kislányt énekelni, de nyolcvanéves anyóka is szerepel egy humoros jelenetben. A több mint kétórás műsor keretjátékát a Csillag születik című televíziós műsor paródiája adja, és lenge öltözékben előadott arab tánctól kezdve a saját maguk írta paródián és népszerű slágereken át a férfi sztriptízig szinte minden olyan műfajt megtalálunk a műsorban, amit az esztrád, mint műfaj még elbír. A zsúfolásig megtelt kultúrházban a közönség örjöng, de egy kívülálló is élvezettel nézi a sok-sok apró humorforrásból táplálkozó jeleneteket. Kétségkívül a legnagyobb sikert az a hölgykoszorú aratja, akik saját helyzetükre reflektálnak a Zárjon be a gyár kezdetű opuszban. Mit ne mondjak, sokszor fogják még a dalt lejátszani a helyi slágerrádióban. Ennél nagyobb sikert már csak a férfi hastáncosok aratnak, akik nagyon sok hölgy szívét megdobogtatták a szinai kultúrházban. A műsort gulyásparti követte, amelyen hajnalig tartott a beszélgetés, régi emlékek felidézése. Kár, hogy a csoport nem akar benevezni a szomszédban évente megrendezésre kerülő Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra, ahol komoly eséllyel indulnának az esztrád csoportok mezőnyében.
A jó példa valószínűleg ragadós, mert egy héttel Szina előtt már Komárócon is színre vittek egy esztrádműsort, méghozzá szinai közreműködéssel. Ennek a műsornak a lelke is Motyka Ildikó volt, és az alig négyszáz lakosú község kultúrházában még gombostűt sem lehetett volna leejteni. Az itteniek viszont bátrabbak, mint a szinaiak, mert már színdarabban is gondolkodnak, s alig várják, hogy indulhassanak a már említett Egressy Fesztiválon.
Juhász Dósa János
