Az első Szlovák Köztársaság katonái Pavol Mičianik történész szerint megcáfolták a szlovák nemzet békés természetéről korábban vallott nézetet. A Szovjetunió ellen 1941-ben intézett német támadás során ugyanis a szlovák katonák kítűnő harckészségükről tettek tanúbizonyságot, amit a történész állítása szerint a náci vezetés is méltányolt. A második világháború során a szlovák hadsereg mintegy 1200 katonája esett el. Mičianik szerint a marxista történelemfelfogás is azt a nézetet erőltette, mely szerint a szlovák katonák a fronton tulajdonképpen semmit sem csináltak, és kerülték a nyílt harcot. A világháború alatt fennálló szlovák állam már a hadműveletek kezdetétől, tehát 1939 szeptemberétől bekapcsolódott a nácik oldalán a háborúba és a Szovjetunió ellen indított offenzíva során mintegy 50 000 szlovák katona lépte át a szlovák-ukrán határt.
Mičianik véleménye szerint a szlovák katonáknak kezdetben egyszerűen nem volt okuk arra, hogy az oroszok ellen harcoljanak, mert Oroszországot a szláv nemzetek védőbástyájának tartották. Amint aztán fokozatosan rádöbbentek arra, hogy a szovjet rezsim mennyire elnyomja saját polgárait, egyre inkább felszabadításként tekintettek a szovjetek elleni harcra. A náci terror azonban a szovjetet is felülmúlta, ezért a szlovák katonák 1943-tól kezdve elutasították a harcot. Egy részük Szlovákia területére húzódott vissza, ahol a szlovák nemzeti felkelésbe kapcsolódott be.
Pavol Mičianik ezen a héten jelentette meg könyvének első részét, mely a szlovák hadsereg Szovjetunió elleni harcát tárgyalja.
