2008. március 8-án délelőtt, a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban Jozef Tomko bíboros, a Szentatya legátusa beiktatta hivatalába Stanislav Zvolenskýt. A Remény szlovákiai magyar katolikus hetilapnak a beiktatását követően nyilatkozott Stanislav Zvolenský érsek-metropolita. Ez olvasható az alábbiakban.
A beiktatáson az új érsekkel koncelebrált Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek is, akik a kánon egy részét magyarul, illetve németül mondták. A hívek könyörgésében is elhangzott egy-egy magyar, illetve német nyelven. Stanislav Zvolenský érsek-metropolita beszédében kijelentette: nem akarja, hogy a főegyházmegye területén élő más nemzetiségű hívek nemzetiségük miatt hátrányban érezzék magukat az Egyházban.
A Pozsonyi Főegyházmegye érsek-metropolitáját még a beiktatását megelőzően kérdeztük.
– Hogyan fogadta pozsonyi érsekké történő kinevezését?
– Pozsonyi érsekké való kinevezésem meglepetés volt számomra, és rögtön tudatosítottam Isten és az emberek előtti nagy felelősségemet e nagy küldetés miatt. Tudatosítottam, hogy ezt a küldetést csak az Isten akaratának való odaadással teljesíthetem.
– Érsek-metropolitaként mi a véleménye az egyházmegyék felosztásáról?
– Nézetem szerint az egyházi területek új rendezése nagyon pozitív, mivel azok megfelelnek a következő követelményeknek: a működés követelményének – úgy vannak meghatározva, hogy minden új egyházmegyében vannak olyan területek, amelyeken hagyományosan több papi hivatás születik és olyanok, amelyeken kevesebb, vagyis hogy lehetőség szerint arányosan biztosítsák a papi utánpótlást, az arányosság követelményének – az új területek megközelítőleg egyforma nagyságúak, nagyjából egyforma számú római katolikus hívővel, a hagyomány követelményének – az új egyházmegyék azoknak a városoknak a környékén jöttek létre, amelyek jelenleg is a megyéspüspökök székhelyei, illetve a teljesen új egyházmegyéknek a székhelyei a természetes központok, mint Pozsony és Zsolna, a hatékonyság követelményének, hogy a püspöki székhelyek eléggé megközelíthetők legyenek, és így jó feltételek alakuljanak ki a megfelelő irányításhoz.
– A Pozsonyban élő nagy számú nem hívő, ahogy mondta, kihívást jelent az Ön számára. Milyen a jövőképe ezzel kapcsolatban?
– Elsősorban szeretnék a papokkal és a hívekkel egy olyan egyházat felmutatni, amely minden embert tisztel, vagyis tiszteli és elfogadja azt is, aki azt állítja magáról, hogy nem hisz Istenben. Párbeszédet folytatva el szeretném mondani mindenkinek azt is, hogy az Egyház megérdemli az elismerést, és hogy a hívők különösen hasznosak a társadalom számára. Fontos arra törekedni, hogy az Egyházat senki ne vádolhassa azzal, hogy nem tart tiszteletben más nézeteket, bár természetesen igazságtalan vádaskodások az Egyház ellen mindig előfordulhatnak.
– Azt nyilatkozta, hogy jó püspöke akar lenni azoknak a híveknek is, akik magyar nemzetiségűek. Mik az elképzelései ezzel a kérdéssel kapcsolatban?
– Mindenekelőtt beszélni szeretnék azokkal a papokkal, akik azokban az egyházközségekben működnek, ahol magyar nemzetiségű hívek vannak, és tőlük akarom hallani, mit tartanának fontosnak, hogy a magyar nemzetiségű híveknek is jó püspöke lehessek. Az első időszakban ezt tekintem kiindulópontnak.
– Gondolja, hogy a nyílt levélnek, amelyet a püspököknek és a Püspökkari Konferenciának küldtek, megvan a jogosultsága?
– Minden levélnek, ha őszinte, megvan a jogosultsága, bár egy adott levélben leírt tényeknek nem kell az igazságon alapulniuk. Ez már az élethez tartozik, hogy bárki közülünk teljesen jóhiszeműen tévedhet. Abból indulok ki, hogy a Szlovák Püspökkari Konferenciának küldött levél jóindulatú, és ezért feltételezem, hogy segít mélyebben megismerni a magyar nemzetiségű hívek pasztorációjának valódi helyzetét.
– Mi a véleménye arról, hogy ma az Egyház különféle liberális megnyilvánulásokkal és követelményekkel találja szembe magát?
– Úgy gondolom, hogy az Egyház minden korban szembe találta magát liberális irányzatokkal, bár azok megnyilvánulási formája az egyes történelmi korszakokban változott. A liberális áramlatok kihívást jelentenek számunkra, hogy keressük és reprezentáljuk az emberek előtt az Egyház valódi arcát.
– Melyek lesznek első lépései az érseki hivatal átvételét követően?
– Először ki kell alakítanom a legközelebbi munkatársaim közösségét, beindítani az érsekség működését, találkozni a papokkal, hogy minél jobb közösséget alakítsunk ki.
Remény
