Neonáci pikniken ütött rajta a titkosszolgálatokkal karöltve a szlovák rendőrség néhány hete Révkomáromban, majd nyolc napja Párkányban. Mindeközben Jókai Mór pátriájában pokolgépet találtak egy magyar nemzetiségű szlovák alkotmánybíró portáján hovatovább dacára annak, hogy Komárom-Komárnoban már csak az épületek nem járnak át egymáshoz.
Komárom felé a vonaton fiatal cigányzenészek kötekednek egymással, ki tudja szebben játszani a „milotai gyilkos az én vagyok” meg a „Sárga cserebogár” dalokat hegedűn. Néhányan el-, mások közelebb húzódnak a rajkók önfeledt örömzenéjéhez. Küldik a kalauzt, tegyen rendet.
„Ácsi!” – kurjant a vasutas sapkáját tarkójára tolva – „azt húzzátok nekem, hogy…” Aztán beszélget még a fiúkkal, akik hazafelé sietnek Révkomáromba. „De magyarok vagytok nem?” – kérdi a kalauz. Erre megáll a vonó a levegőben. A vonat pedig Tatán, így a vasutas dolgára siet a rajkók meg dohognak: „Apa azt mondta, magyar ajkú, cigány származású, magyar nemzetiségű szlovák állampolgárnak tekintjük magunkat…egyébként meg nem mindegy ez ha muzsikusok vagyunk?! Az a lényeg, hogy ne húzzunk félre…”
Már lassítani sem kell az Erzsébet-hídon, Magyarország és Szlovákia államhatárán, pedig pár éve még Icának is ki kellett szállnia a céges Opelből, hogy kinyissa csomagtartót. Naponta kétszer, oda s vissza. Mer Icán télidőben is miniszoknya feszült a határőrök örömére, mígnem egyszer kiszólt a közeledő fináncnak a letekert ablakon: „Nem mehetnék gyorsan fiúk, ma nadrágban jöttem?”Igaz, a „szervek” nem járhatják át a schengenivé lett országhatárt, így mindenki a maga portáján meszelgeti le…a szomszéd autóit. A magyar rendőrök az utóbbi időben a kétesnek mondott lízingkonstrukció miatt ellenőrzik a szlovák rendszámú személyautókat, míg révkomáromi szaktársaik a „H”-s kocsikat intik le – a rend kedvéért. Semmiféle nacionáldiszkriminatív tetűsködésre nem szabad gondolni. Katalin révkomáromi, magyarajkú szlovák állampolgárként, letelepedett magyar jogállással Komáromban működteti vállalkozását már évek óta. Magyar rendszámú kocsiját rendszeresen igazoltatják a szlovák oldalon, holott mindenki tudja, hogy „oda valósi”. Épp’ emiatt szidalmazták őt a magyar oldalon, mondván: „ez a senkiházi jöttment elrabolja a piacunkat!”Persze, azóta sok víz lefolyt a két Komárom közötti Duna-szakaszon, még a Nokia gyár is beköltözött a magyar fertályra és naponta hetven busszal utaztatja Szlovákiából dolgozóit. Emiatt is rendszeresen hallani fújolást mindkét oldalról a fizetések szintje és az iparűzési adó címzettje, „kedvezményezettje” okán. Mígnem pár hete újfent – meg nem erősített – híre ment, hogy a mobil-multi tovább áll. Erre elhallgatnak „berzenkedők”. Tisztában vannak azzal, hogy mindkét várost érzékenyen érintené a gyár elköltözése.
„Mindenki tart a provokációtól, nem szeretnek szóba állni így idegenekkel, de engem ez nem érdekel, nekem mindkét oldalon vannak barátaim” – magyarázza Györe József a „senkiföldjén”, a határfolyó hídján beszélgetve. Mint mondja, senki sem érti a városban, hogy kerültek magyar és szlovák újnáci fiatalok Révkomáromba, pontosan a Vág és a Duna találkozásnál húzódó partszakaszra, a „spiccre”. „Ez itten nem szokás” – teszi hozzá a felvidéki vasutas és máris fröccsre invitálna, vessünk számot a dolgok állásával, az euró bevezetésével.
Papp Sándorné már nem ilyen közlékeny, fotózni sem hagyja magát. Fél évente egyszer megy át „magyarba” és természetesen elítéli a neonácikat. Bizalmatlanul méregeti kérdezőjét, szabadulna a beszélgetésből. Csakúgy mint az a nagylány, aki ismerte az előállított majd elengedett fiatalokat.
„A barátnőm jár az egyik fiúval, de ők nem igazi újnácik, nem is értették, amikor elvitték őket a rendőrök” – mondja a bakfis és elrohan, miután elárulja még, hogy a szülei nagyon mérgesek lennének rá, ha nevét és arcát adná egy magyar cikkhez.
„Legalább az újfasisztáink közösek” – veti oda egy férfi a kérdésre és nyomban tovább megy. Nehezen megállapítható, hogy a cinizmus vagy az undor az erőteljesebb indulat megállapításában. Mindenesetre Szabó Béla, Révkomárom alpolgármestere minimum betegesnek minősíti ezt a fajta megközelítést. Mint mondja, egy dolog, amit a nagypolitika tesz, mond és sugall, egy másik pedig az, hogy már van az a generáció, amelyik sem keggyel, sem kényszerrel, sem sérelmekkel fokozott előítéletekkel, főleg nem szélsőséges tézisekkel nem fordítható szembe szomszédjaival, városlakótársaival…
STOP
