Géczi Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanár, Nagykapos díszpolgára, eleven lelkiismerete 82 éves korában váratlanul elhunyt.
Az Ung megyei Mokcsakerész szülötte, akit fiatalon hurcoltak el a megszálló szovjet csapatok, s erről az időszakról szól Civilek hadifogságban című dokumentumregénye.
A nagykaposi gimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat valamint orosz nyelvet oktatott. Egyik kezdeményezője volt annak a nagy kisugárzású együttgondolkodásnak, mely Erdélyi János szellemi öröksége ápolása kapcsán máig e város meghatározó eseménye. 1952-ben a Nagykaposi járás Csemadok-elnöke, majd a helyi szervezet szervezője volt. Erdélyi János nyomán ő maga is néprajzi és helytörténeti gyűjtést szervezett és ezeket könyveiben örökítette meg: Új MIndenes Gyűjtemény 3., Ungi népmesék és mondák, Ondava menti népmesék és mondák, Ungi népmesék, Ondava menti néköltészet,Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában stb.
Még jó erőben, gyűjteményét és emlékeit rendezgetve további terveiről beszélt a közelmúltban a kassai könyvbemutatón (Hajlik a meggyfa …. gyermekjátékok, mondókák és vőfélyversek).
A debreceni kórházban hunyt el, ahová üdülése közben támadt agyvérzése miatt szállították. Temetéséről később intézkednek.
Szent István halálának 970. évfordulóján távozott közülünk, s talán ő sem kívánt volna magának jelesebb napot. Barátai egy ifjabb nemzedékből, akikkel szeretett együtt gondolkodni és ünnepelni is, mindannyian megtisztelésnek vettük, hogy körébe fogadott. Hiányozni fog, de tudjuk, hogy sok olyan szándékot ültetett el bennünk is és sok tanítványában, amelyeket tovább kell érlelnünk magyar nemzetünk felemelkedése és egysége javára.
Felvidék Ma, Mihályi Molnár László
