Másfél évtizede, 1994. január 8-án zajlott Komáromban a szlovákiai magyar pártok és önkormányzati képviselők nagygyűlése, amelyen a magyar kisebbség jogállásának alapkérdéseivel foglalkoztak. Öllős László politológus szerint legalább három súlyos hibája volt a nagygyűlésnek, például a legitimitása megkérdőjelezhető. Kvarda József (a képen) Nagyszombat megye alispánja szerint ez csak egy negatív irányban elfogult rosszmájú megjegyzés.
A Pátria Rádió tegnap bő terjedelemben foglalkozott a 15 évvel ezelőtt történtekkel. Nagy Miskó Ildikó a Pátria Rádiónak adott tudósításában felelevenítette, hogy a városi sportcsarnokban „ahol a hatalomnak joga van, a jognak nincs hatalma” jegyében megtartott nagygyűlésen több mint háromezer közlegitimitással rendelkező szlovákiai magyar személyiség, polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő közösen emelte fel a hangját a felvidéki magyarságot megillető jogok érdekében. A résztvevők állásfoglalást fogadtak el, amelyben négy fontos témakörben – politikai, önkormányzati, közigazgatási és alkotmányjogi területen – fogalmazták meg a szlovákiai magyarság jövőjét érintő elképzeléseiket. Ezeket a Dél-Szlovákiában működő magyar politikai erők össztársadalmi konszenzus alapján határozták meg.”
Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja stratégiai alelnöke szerint csak az a politikai erő számíthat a magyarság zömének a támogatására, amelyik vállalja ezen állásfoglalás elveinek megvalósítását. A komáromi nyilatkozat legfontosabb üzenete Európának és Szlovákiának az, hogy a szlovákiai magyarság jogi helyzetét tárgyalásos úton, törvényes keretek között, Szlovákia területi integritásának tiszteletben tartásával kívánja rendezni.
Öllős László politológus szerint a 15 évvel ezelőtti rendezvénynek voltak súlyos hibái, de vannak máig támogatott elképzelései. „Az egyik jelentős hibája a nagygyűlésnek az volt, hogy egy új fogalomhasználatot próbált meghonosítani, amely azonban erősen tisztázatlan, szlovákra vagy világnyelvekre fordítva is kétértelmű – ez pedig a társnemzet fogalma. Ettől sokan megrémültek, de sajnos, a szervezők nem voltak hajlandók feladni ezt a fogalmat. A másik súlyos hiba az volt, hogy az előkészítés fázisában egy olyan legfelső szervet próbált kreálni az előkészítő bizottság, amely az akkor létező magyar pártok egyikét domináns helyzetbe juttatta volna a másik kettővel szemben. Ez is jelentős ellenállásba ütközött. A harmadik probléma az volt, hogy itt elsősorban polgármesterek voltak jelen, és a civil társadalom nagyon kevéssé képviseltette magát. Ez problémát okozott a nagygyűlés legitimitásával kapcsolatban. Választás és delegáció útján aligha lehetett volna ez megszervezhető, de azért szélesebben is kiterjeszthető lett volna. E hibák miatt a nagygyűlés a szlovákiai magyar berkeken belül is jelentős vitákat váltott ki.
Maga a célkitűzés általános egyetértést élvez a szlovákiai magyar vezető politikai réteg nagyon széles rétegeiben. A közigazgatási autonómia mindhárom elődpárt programjában megtalálható, ez nem is volt igazán vitatéma köztük. Ma sem az. A tavalyi év folyamán lezajlott közvélemény-kutatások (pl. a Fórum Intézeté) is azt mutatják, hogy a szlovákiai magyarság körében is meglehetősen nagy támogatottságra számíthat ez az elképzelés”– mondta többek között a politológus a Pátria Rádiónak adott nyilatkozatában.
Kvarda József Nagyszombat megye alispánja az egykori Együttélés politikai mozgalom alelnökeként az egyik „mozgatórugója” volt a 15 évvel ezelőtti nagygyűlés megszervezésének. Úgy véli, Öllős László véleménye a nagygyűlés állítólagos hibáról nem tekinthető független értékelésnek, a politológus annak a Magyar Polgári Pártnak (és annak jogelődjének, a Független Magyar Kezdeményezésnek) volt az egyik vezető tisztségviselője, amelyik a „legvadabbul” ellenezte a nagygyűlés létrejöttét: „Csak amikor már kiderült, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom is, valamint saját polgármestereik is ott lesznek Komáromban, adták be derekukat. Ami pedig a nagygyűlés legitimitását illeti, Öllős László kritikája ugyancsak gyenge lábakon áll, hiszen a több mint háromezer jelenlévő képviselő mind legitim úton lett megválasztva, túlnyomó részüket az önkormányzati képviselők adták, akik között ott voltak a legnagyobb civil szervezetek (mint pl. a Csemadok) vezetői is. Ami az egyes pártok közötti arányokat, vagy valamelyik domináns szerepét illeti az adott időszakban, arra a választópolgárok akaratának, a nagygyűlés előtti utolsó, azaz 1990-es önkormányzati választások szavazatának a fényében kell tekintenünk. Az Együttélés (minden bizonnyal a domináns helyzet emlegetésénél erre célzott Öllős László) ebben az időszakban mintegy 100 polgármesterrel és 2500 önkormányzati képviselővel rendelkezett, míg a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnál ezek a számok 35 – 1200, a Magyar Polgári Pártnál 30 – 500 voltak. Ez ma már viszont történelem, amit viszont napjainkban is nagyon sajnálatosnak tartok, az a társnemzeti elképzelés Öllős általi elkomolytalanítása. A politológus úrnak szíves figyelmébe ajánlom Segesváry Viktornak, az ENSZ volt főtanácsadója és programigazgatójának munkáit. Segesváry a kisebbségi viták megoldására az Európai Unión belül is a társnemzeti koncepciót tartja a legjobb megoldásnak. A Kisebbségi és emberi jogok – A kisebbségi ‘csoportjogok’ beintegrálása az emberi jogok uralkodó doktrínájába c. munkájában egyértelműen leszögezi: „A csoportjogok jelentősége igen meg fog nőni a jövőben, mivel a társadalom politikai szervezeti formája az egyre nagyobb egységek létrehozása felé tart, legyen az a szövetségi vagy nem-szövetségi rendszer mintája szerint. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan, a regionális és szűkebb arányú integrációk elkerülhetetlenül magukkal fogják hozni a nemzetállamok jelentőségének csökkenését az államok feletti intézmények hatalmának és jogalkotási lehetőségeinek növekedésével. Nagyon is valószínű, hogy a regionális egységekben az egyes etnikai és kulturális népcsoportok, a mai kisebbségek, egyre szélesebb körű jogokkal, talán teljes autonómiával, fognak rendelkezni, anélkül hogy megnőtt jelentőségük a regionális térség politikai és gazdasági vezetésével konfliktusba kerülne. A mai európai kisebbségek számára csoportjogaik elnyerésére, egy széleskörű autonómia vagy a ‘társnemzeti’ konstitucionális elrendezés keretében, talán az egyetlen lehetőség a nemzetállamoknak, amelyeknek területén élnek, az egyesült Európába való belépése lesz. Nincs más út, mint a nemzetállami koncepció ‘elhalása’ regionális összefogások keretében a különféle etnikai, nemzeti és kulturális csoportok közötti konfliktusok megoldására a világ bármely más részén sem – de ez az út nagyon hosszú és nagyon nehéz lesz.”
– Felvidék Ma, ON –
