A Magyarországról érkező híreket követve a héten néha az volt az ember érzése, hogy az ország csak egy lépésre van a tömeges erőszaktól. A három népszerű kézilabdázó elleni tragikus támadás – amely egyikük halálával végződött -, nyílt sebbe szórt só volt. Nemcsak a magyar társadalom sötét oldalairól rántotta le a leplet, de kimutatta a probléma mélységét, és eddigi képmutató kezelését is, amely akadálya volt a megoldásnak – írja a magyarországi helyzettel foglalkozó kommentárjában a Sme című szlovák véleményformáló napilap szombaton.
Rámutat, lényeges, hogy a gyanúsítottak romák, míg az áldozat híresség. Ha nem lenne ez az egybeesés, nem lenne annyi érzelem, figyelem és aggodalom sem. A politikusok, akik eddig a roma problémát csak mint lényegtelen problémát kezelték, nem éreznék szükségét azt bizonyítani, hogy a megoldáson dolgoznak, s a rendőrséggel együtt nem kezdenének meglepetéssel rájönni, hogy mi minden lett elhanyagolva, s csöndben nem vennék át a szélsőjobb téziseit a „romabűnözésről”. Érdekes – jegyzi meg az újság -, hogy senki sem tiltakozik a „magyarbűnözés” ellen, holott éppen a héten vitte el megbilincselve a rendőrség az egyik budapesti kerület polgármesterét, akit a városi vagyon szétlopásával gyanúsítanak.
A másik oldalon bebizonyosodott, hogy a magyarországi roma vezetők, akik az állam partnereinek szerepében tisztelegnek, ritkán élvezik a többségi társadalom bizalmát, s ami még rosszabb, saját köreikben sincs meg irántuk a bizalom. Ezek a vezetők gyakran csak valamelyik politikai párt fiókjai, akik veszekednek, s a kisebbségi önkormányzatokba való választáskor rendszeresen egymást vádolják korrupcióval. Befolyásuk arra korlátozódik, hogyan osszák el azt az állami pénzt, amelyet az általuk vezetett intézetek és szervezetek kapnak. Többségüket már vizsgálta a rendőrség a támogatásokkal való csalások miatt. Ezek a roma vezetők ugyanakkor nem is igen próbálkoznak párbeszédet folytatni saját közösségük tagjaival a valós problémák megoldásáról, valószínűleg azért is, mert tudják, hogy senki sem hallgat rájuk – fejezi be kommentárját a Sme.
HVG
