Úgy néz ki, közeledik a szabadságolási időszak. A jelek szerint az Új Szó egynémely szerkesztőjének is fel kell töltenie a pénztárcáját. Az író ír, az eb vonít, a macska miákol, írja Radnóti Miklós. S mit tesz a bértollnok? Bértollnokol?
Gyárilag máspólusú, vagy csak szándékosan ártani akar ismét és ismét az a napilap, amelyet sok szlovákiai magyar tévedésből még mindig a MI LAPUNK-nak hisz?
Azt írja csütörtöki számában az Új Szó, hogy nő az elégedetlenség az MKP-ban. S meg is szólaltatja bizonyítékul azt az öt embert, akit ilyen helyzetben általában meg lehet szólaltatni. Ugyanazokat az embereket, akiket erre a célra használnak fel 2007-től, kéthavi rendszerességgel.
Nos, két nappal ezelőtt még hat volt a megszólaltatandók száma. Azóta pozitív fejlemények tanúi voltunk: Simon Zsolt végre lépett, s lépése nyomán a hat szóvivő megváltozása ötre zseniális napilapunk szerint növekedés. S hogy szebb legyen a dolog: a második oldalon azért kiemelten hozza, hogy a járási vezetők a párt elnöksége mellett foglalnak állást.
Kinek jó ez?
Megkérdezik persze az MKP egyik volt keleti korifeusát is, akinek viselt dolgairól a Bodrogközben legendákat mesélnek, s akit arrafelé nem is hívnak másként, csak „miszter 10 százalék”-nak.
Időközben a lévai csapat is lépett, amelyről a lévai kórházzal és az egyéb lévai járás-beli ügyekkel kapcsolatos machinációk miatt szintén csúnyákat írt a helyi sajtó. E csapat vezetőnője először azt akarta elérni a pénteki lévai konferencián, hogy lévai illetőségű férje és leánya az újbarsi helyi szervezet nevében szavazzon. Ez az új stílusú politika, amely előtt hasra kellene esni? Hölgyeim, uraim, ébresztő: ilyet Afrikában sem csinálnak! S akik, miután bemérték, hogy a lévai járásnak elege van belőlük, sértődötten kivonultak a teremből. S most a megbántottak pozíciójában igyekeznek tetszelegni az informálatlan szlovák média előtt?
Talán a pozsonyi megyei elnök úr, akinek nem jöttek be a számításai? Aki pozitívumot még egyet sem mutatott fel ténykedésében, csak azokkal szemben fogalmaz meg kritikát – elsősorban szenci párttársaival szemben –, akik a korrekt politizálás szükségességére figyelmeztetik őt?
Ez a Simon-csapat? Az elégedetlenkedők? Vagy inkább: akikből mindenkinek elege van?
Erkölcsi „magasságokból” próbálja véleményezni az egészet az Új Szó ugyanazon számában Miklósi Péter. Az a Miklósi, aki évekig Csáky közeli munkatársa volt, s akinek tisztázatlan anyagi természetű mutyizások miatt kellett elmennie a kormányhivatalból.
Most tehát miről van szó az MKP-ban? Győzzenek a köpködők, a magát már annyiszor lejáratott zsebcselesek?
Vagy folytatódjon a tisztulás?
Felvidék Ma, ft
