Hetven évvel ezelőtt tört ki a II. világháború, amely addig soha nem látott pusztulást hozott az emberiségnek. A világ arcának teljes megváltozásával, egész városok porig bombázásával, atomfegyverek elképesztő mértékű pusztításával, több millió áldozat és népcsoportok kiirtásával véget érő háború az európai országok következő évtizedeit is meghatározta.
Megkezdődtek kedd hajnalban a II. világháború kitörésének 70. évfordulójára rendezett emlékünnepségek Lengyelországban.
Az ünnepségek nyitányát a Gdansk melletti Westerplatte-félszigeten tartották lengyel állami vezetők, diplomaták és egykori katonák 4 óra 45 perces kezdettel. 1939. szeptember 1-jén pontosan ezen a helyen és időben dördültek el a háború első ágyúlövései. „Westerplatte jelkép, a gyengébbnek az erősebbel szembeni hősi küzdelmének jelképe” – jelentette ki Lech Kaczynski lengyel államfő beszédében.
Így kezdődött – a II. világháború első órái
1939. szeptember elseje, este nyolc óra volt, amikor a német-lengyel határon fekvő Gleiwitz város rádióadóját néhány fős kommandó támadta meg. Az épületben lévő féltucat embert fegyverrel arra kényszerítették, hogy menjenek a pincébe, majd rájuk csukták az ajtót. Egy fegyveres pedig ott maradt, hogy őrizze őket – ezzel az akciófilmbe illő jelenettel kezdődött az a majdnem napra pontosan hat évig tartó, emberek százmillióinak életét meghatározó konfliktussorozat, amelyet II. világháborúnak nevezünk.
A gleiwitzi akció casus belli, vagyis a háborús ok volt, de természetesen csak apropót, indokot szolgáltatott a német vezetésnek ahhoz, hogy megindítsa a régóta tervezett támadást Lengyelország ellen. Hitler azt várta embereitől, hogy olyan incidenst kreáljanak, amelyre „válaszul” megindulhat kelet felé a német hadigépezet. A terv kidolgozásában az SS vezetőjén, Himmleren kívül részt vett Reinhardt Heydrich, az SD első embere is. Eszerint egy lengyel egyenruhákba öltözött német különítménynek kell megtámadnia egy német rádióadót és ott lengyelül olyan szöveget beolvasni, amely Németországgal szembeni provokációnak minősíthető. A kivitelezést Heydrich egyik bizalmi emberére, a később hírnevét ezzel megalapozó, de később több hasonló akcióban „öregbítő” Alfred Naujocksra bízták. Az előkészítést olyannyira titokban tartották, hogy amikor lengyel egyenruhákat kértek az Abwehr főnökétől, Canaris tengernagytól, sem ő, sem felettese, a Wehrmacht első embere Keitel vezérezredes nem tudja, legfeljebb sejti, hogy mire kellenek az öltözékek. Az egyenruhákba persze emberekre is szükség van. Az akciót benfenntesként irányítók által csak „konzervek”-nek titulált embereket egy koncentrációs táborból szállították. Mind elítélt bűnözők voltak, akiknek persze fogalmuk sem volt arról, hogy mi vár rájuk. Azt mondták nekik, hogy hazafias akcióban vesznek részt és jutalmul kegyelemben részesülnek.
„Nagymama elhunyt”
Az akcióra minden készen állt. A megegyezés szerint Naujocks-nak augusztus 31-én délután kellett elkezdenie a titkos műveletet. A jelszó, amivel megkapta a zöld utat, a „nagymama elhunyt” volt. A kommandó parancsnoka Jacques Delarue „A Gestapo története” című könyve szerint a háborús bűnösök nürnbergi perében így elevenítette fel az eseményeket: „Heydrich azt mondta, hogy a támadás végrehajtása előtt kérjem el (…) a „konzerveket”. Az elkábított elítélteket magukkal vitték a helyszínre, majd az akció végeztével otthagyták őket. Ami magát a provokációt illeti: gyorsan peregtek az események. A lengyel egyenruhás csapat a pincébe kényszerítette a német rádiósokat, majd a kommandó egy lengyelül tudó tagja egy olyan szöveget olvasott be, amely szerint a lengyelek már nem tűrik soká a biztonságuk elleni német fenyegetést. A nácikat elkergetik, Gdansk lengyel marad, Wroclaw pedig német lesz.” A sors iróniája, hogy mivel a gleiwitzi adó kis teljesítményű volt, csak közvetlen környezetében lehetett fogni az adását. Így a Berlinben a rádiókészülékére szinte rátapadó Heydrich hiába várta az akció elvégzését jelző jelszót – „Nagymamát eltemettük” – kénytelen volt a szokásos programokat végighallgatni. Naujocks és csapata a lengyel nyelvű felhívás beolvasása után az elkábított, majd ezután lőfegyverrel is megsebesített „konzervek” holttestét hátrahagyva ugyanolyan gyorsan, ahogy érkeztek, távoztak is. Az akciót végrehajtották. S bár magát a rádióadást valószínűleg csak nagyon kevesen hallották, a német hírközlő szervek néhány óra múlva már világgá repítették a „lengyel támadás” hírét. Szeptember elsején hajnali háromnegyed hatkor a német csapatok benyomultak Lengyelországba, Hitler pedig még délelőtt bejelentette a Birodalmi Gyűlésben a háborút.
Röviden
Az I. világháború után két évtizeddel a vesztes országok újabb háborút indítottak a világ ellen. Németország hatalma, befolyása és méltósága visszaszerzése érdekében szisztematikusan készült a visszavágásra. Adolf Hitler Németország kancellárjaként korlátlan hatalommal rendelkezett, félelmetes hadsereg élén aprólékosan kidolgozott mindent, és már csak egy apró szikra hiányzott ahhoz, hogy megindítsa a háborút. Erre a szikrára azonban évekig hiába várt, mert Németország bármit is tett a zsidótörvényektől kezdve az I. világháború lezárását rögzítő béke pontjainak megsértésén át Ausztria bekebelezéséig bezárólag, Anglia és Franciaország a be nem avatkozás politikáját alkalmazva gyakorlatilag mindent elnézett Hitlernek. Amikor a német állam technikai és politikai értelemben is készen állt, a németek maguk gyártottak okot a háborúra.
Az ürügy: hetven évvel ezelőtt lengyel katonai ruhába öltözött német kommandósok a gleiwitzi rádióadót megtámadták. A „támadásra” válaszul szeptember 1-én német csapatok mélyen behatoltak Lengyelországba. A világ nagy része ezt csendben szemlélte. A Szovjetunióval a németek meg nem támadási szerződést kötöttek, de Olaszország, Japán és az USA is egyelőre kivártak. Kizárólag az I. világháború európai győztes hatalmai Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá Új Zéland, Ausztrália és India szólította fel Németországot a visszakozásra, majd 3-án hadüzenetet küldtek Németországnak.
Szeptember 17-én a Szovjetunió elfoglalta azokat a területeket, amelyeket a Molotov-Ribbentrop paktumban rögzítettek a németekkel, ezzel a független Lengyelország gyakorlatilag megszűnt létezni. Ezután Sztálin a Balti-országokat is megszállta, majd Finnország következett. A Téli háború alaposan elhúzódott, majd sikertelenségben gyengélkedő Szovjetuniót Hitler 1941. június 22-én megtámadta.
Az Egyesült Államok háborúba lépéséhez Japán katonai ostromára volt szükség. A Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta 1941. december 7-én megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i támaszpontját. Japán kisebb-nagyobb intenzitással már évek óta háborút folytatott Kína ellen, de a valóságban csak 1940-ben lépett be a háborúba, miután 1940. szeptember 27-én Németországgal és Olaszországgal aláírta a Háromhatalmi Egyezményt, amelyben vállalkoztak, hogy katonai segítséget nyújtanak egymásnak, olvasható a Wikipedian. Japán és az USA belépésével a világháború kiterjedt Ázsiára, a Csendes-Óceáni-szigetekre is.
A következő években totálissá váló háború több mint 70 millió áldozatot követelt. Csak Kínában 20 millióan, a Szovjetunióban 23 millióan haltak meg a háború következtében. Országokat vertek szét, városokat pusztítottak el teljesen. A nácik haláltáboraiban zsidók millióit, cigányokat, homoszexuálisokat és másként gondolkodókat semmisítették meg. A nácik által lerohant és uralt országokban felekezetre, politikai gondolkodásmódra, etnikumra, szexuális irányultságra való tekintettel gyilkolásztak.
Magyarország Németországhoz hasonlóan a vesztesek minden bajával küszködött, területeinek, gazdaságának, méltóságának elvesztése feletti sajnálkozás egyre nagyobb teret engedett a szélsőségeseknek. A magyar politika csak arra várt, hogy visszaszerezze a szerinte jogtalanul elcsatolt területeit, de Németország egyelőre nem akart bonyodalmakat dél-keleti végein, ezért Magyarország hiába készült haderejével Románia ellen, Németország hadi érdekeinek megfelelően nyugalomra intette, aminek következtében a magyar kormány akkor még nem engedélyezte a német csapatok átvonulását Lengyelország felé.
Felvidék Ma, Stop, Múlt-Kor
