„Többet ér tengernyi könnynél egy cseppnyi tett” – vallja már 20 éve a Palóc Társaság. Cselekedeteivel a palócok társasága immár sok képzeletbeli poharat megtöltött „cseppnyi” tetteivel.
Október 17. a vállalás újabb teljesítését jelentette. 2009-ben negyedszerre került sor a rovásíró-felkészítők és a rovásírók találkozójára, melynek célja megbeszélni a bennünket érintő kérdéseket, illetőleg új ismeretekre szert tenni.
Az idei tanfolyam helyszínét a Rózsa-panzió adta, mely tetszetős, szép környezetével rászolgált mindannyiunk megelégedésére.
Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság vezetője örömmel üdvözölte a megjelenteket, külön köszönetet mondva Kürthy Dezső és felesége segítségének, a panzió tulajdonosainak.
Szakács Gábor, a Kárpát-medencei rovásírás-versenyek fáklyavivője, és egyben a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke előadásában a rovásírás, mint magyarságunkhoz tartozó műveltséget határozta meg. Régen, ezredévekkel ezelőtt a népek alapvető műveltségi szintje az írni való tudásban mutatkozott meg. S nekünk, magyaroknak büszkének kell lennünk a rovásírásra, ami már ókori műveltségünket igazolja.
Felhívta a figyelmet a rovásírás Kárpát – medencei birtoklevelünkre, ami a megtalált rovásemlékekkel bizonyítható: Kárpát-medencei jelenlétünk több ezer évre nyúlik vissza. Tehát egy olyan birtoklevél, ami a magyar nemzet úgymond tulajdonlapját, ősiségét igazolja a közös Kárpát-hazában.
Őt követően Kürthy Dezső saját könyvgyűjteménye bemutatásával felhívta mindannyiunk figyelmét arra , hogy magyarságunk megtartása milyen fontos hisz: „A név kötelez” ,s ehhez kell tartanunk magunkat, bárhova is vessen a sors.
Mészáros Attila, az ipolysági Nimród Rovásíró Kör vezetője szavaival Szent István Intelmeire hívta fel a figyelmet: „Őseink követése a legnagyobb királyi ékesség” ,melyre keresve sem tudnánk jobb példát találni a rovásírásnál. Rámutatott arra, hogy a megszerzett tudásunkat ne Önös céljainkra használjuk fel, hanem családunk, közösségünk, nemzetünk javára. Majd a résztvevő diákok közreműködésével néhány gyakorlati példán keresztül mutatta be a rovásírás egyszerű taníthatóságát. Mindenkit biztatott a rovásírás elsajátítására, hiszen ez a műveltségünk bővítését jelenti.
Szavait a következő gondolattal zárta: „Emberként jó magyarnak, jó magyarként embernek megmaradni!” ,ez a mi közös feladatunk.
A rendezvény a Székely Himnusz eléneklésével zárult.
Felvidék Ma, ma
