Jézus neve napját, vagy másképpen Jézus Szent Neve napját vagy január 2-án, vagy különösen református egyházakban január első vasárnapján volt szokás ünnepelni. Katolikus testvéreink az egész hónapot Jézusról nevezték el: Jézus hónapja.
Érdekes, hogy Isten másik két személyének nincsen külön hónapja, bár a Szentlélek pünkösd havának őrzője. Az Atyaisten hónapja elhalványodik Krisztus és a Szentlélek mellett és csak akkor vesszük észre, amikor Jézus a Tábor-hegyre megy, hogy innen, a földi valóságból megnyissa az ég és föld közti kaput…..s ez az idő mindig a perzselő, mindent megtisztító nyár időszaka. Mit is kezdjünk Jézus neve napjával?
Mielőtt bármit is mondanánk Jézusról, előbb még újból és újból Boldog Új Évet Kívánunk mindenkinek, hiszen régi szokás szerint vízkeresztig még szabad így köszönteni mindenkit. Az idén különösen is a boldogságot kívánjuk, hiszen éppenséggel nagyon sanyarú, kiábrándító és boldogtalan állapotban van az egész világ, a miénk is itt körülöttünk. Mi mégis mindenféle látható indok nélkül bizakodunk, mindenképpen szeretnénk boldogok lenni.
A Himnuszunk is így kezdődik:
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel,…
Ha nekünk, magyaroknak van merszünk megszólítani énekelt imánkban is vasárnapról vasárnapra Istent, akkor vegyük komolyan azt, amit kérünk! A „bőséggel” szót összefüggésbe hozhatjuk a gazdagsággal és boldogsággal olyan értelemben, hogy Isten kegyelmét bőven kérjük, éppen elegendő mértékben, annyit kérünk, amennyire szükségünk van a boldogulásunkhoz. Nem akármit kérünk nemzeti imánkban Istentől, nem is valamit, amitől biztosan jobban érezzük majd magunkat, nem is „jó kedvet” a szó mai értelmében, hanem csakis Isten kegyelmét, de azt aztán bőven, bőséggel! A bő szóról legutóbb megismertük, hogy összefügg a boldogsággal. az elégedettséggel. Isten kegyelme tehát éppen elég arra, hogy kedvünk legyen az isteni rend szerint élni és boldoggá, igazzá tenni mindent, amit csak lehet.
Boldog, jó kedvű évet is kívánunk mindenkinek. Igaz, hogy hallgatva a Kárpát-medence híreit egyáltalán nincsen jó kedvünk, s a ránk következő év várható nehézségei, az árak emelkedése és a csökkenő kereseti lehetőségek sem derítenek jobb kedvre bennünket, de mi mégis, a Himnusszal bátran JÓ KEDVET kérünk a következő évre mindenkinek!
A „kedv” szó első jelentése a KEGY, azaz a kegyelem. S most, amikor mindenkinek jó kedvet kívánunk, akkor valójában azt szeretnénk, ha mindenkit elérne Isten kegyelme!
Most erre van szüksége minden egyes közösségnek, családnak, embernek. Bőséges, éppen elegendő kegyelemben élni, ami egyben válasz arra is, hogyan lehet ebben a boldogtalan világban boldognak lenni. Úgy, hogy amikor kevés esélyünk van arra, hogy pusztán önerőnkből jobbra forduljon a sorsunk, akkor hisszük és reméljük, hogy Isten mérhetetlenül bőséges kegyelmével elér bennünket Jézus Krisztusban a Szentlélek által, hogy békesség legyen a szívünkben.
A Biblia arról szól, hogy Istennek kegyelme hogyan érintette meg a földön élőket.
A világ mindig, mindenütt telis tele volt nehézséggel, bajjal, de Isten kegyelme akár a Szentlélek segítségével, akár Isten angyalain vagy küldöttein keresztül, akár az Ö szent Fián, Jézus Krisztuson keresztül mindig megérkezett erre a világra. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Jézus neve napján, Jézus hónapjában, nem csupán Jézus nevét imádjuk, ennél most hangsúlyozottan több kell. Most megszólítjuk Jézust, könyörgünk, hogy segítsen rajtunk.
Nehéz megszólítanunk őt, hiszen teli vagyunk jobbnál jobb ötlettel, hogyan is tehetjük sikeressé és boldoggá az életünket… Csakhogy ennek most már a fele sem tréfa: le kell mondani mindenféle hivatásos és műkedvelő boldogsággyártásról, és végre személy szerint mindannyiunknak meg kell szólítanunk Jézus Krisztust: adjon nekünk az Isten kegyelméből bőségesen elegendőt az élethez.
De hát mit is kérünk Jézustól az év első vasárnapján? Egy 17. századbeli székelyföldi, Kájoni János által gyűjtött imádság így könyörög:
Ó Istennek szent fia, ó szépséges Jézus, mennyeknek alkotója, édességes Jézus!
Tekints reánk szemeddel, látogass kegyelmeddel! Adj malasztot népednek, kik szüntelen dicsérnek. Országunknak oltalma, tündöklő aranyalma! Ne hagyj minket elveszni, bűnnek torkába esni! Gerjeszd fel mi szívünket, vidd be mennybe lelkünket! Esedezzél érettünk, légy mindenkor mellettünk! Ne fordulj el orcáddal, tölts bé ajándékiddal! Öntsd belénk szerelmedet, tisztán égő tüzedet, hogy szűz testtel szolgáljunk, tiszta szivünkkel áldjunk, segíts, kérünk mindnyájan, halálunknak óráján.
Gyönyörködjél mennyégben, szenteknek seregiben, vég nélkül dicsértessél!
Visszatérve pedig nemzeti imádságunk szavaihoz, melyek a nemzet egészére, minden magyarra értendők, különös összeszedettséggel imádkozzuk mostantól együtt is, magunkban is: Isten, áldd meg a magyart jókedvvel bőséggel!
(a prédikáció elhangzott: 2010. január. 3-án, a Budapest Külső – Űllői Úti
Református Egyházközségben Bereczky Zoltán, református lelkipásztortól)
Felvidék Ma, szkr
