Hétfőn, március 15-én 16:00 órakor került sor Kassán az ünnepi megemlékezésre a Művészetek Házában. A műsor ünnepi szónoka Szerencsés János, a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja volt.
Dudás Péter köszöntötte az ünnepi est vendégeit. Szerencsés János főkonzult, Köteles László parlamenti képviselőt, Filipko Józsefet, az MKP kassai szervezetének elnökét, Básti Ernőt, az Óváros alpolgármesterét, Pásztor Zoltán püspöki helynököt és Orémus Zoltán református esperest. Sajnos, Magyar Ferencet, egykori prágai parlamenti képviselőt senkinek sem jutott eszébe üdvözölni.
A főkonzul elmondta, a közös emlékezet fontos megnyilvánulásai a közös ünnepek. „Ilyen március 15-e, amikor közös múltunk megidézéséből meríthetünk erőt és inspirációt a közös jövőnkhöz. Márai Sándor Füveskönyvében ezt olvassuk: »Ha az ünnep elérkezik életedbe, akkor ünnepelj egészen!« Egészen ünnepelni, azaz szívvel, lélekkel.
Azokban a sorsfordító márciusi napokban mondta ki először egy maroknyi fiatal gondolkodó forradalmár, hogy a megkérdőjelezhetetlen tekintély világának egyszer és mindenkorra vége van. Bár a szabadságharc végül elbukott, a szabad magyar nemzet mégis abban a pillanatban született meg. (…) Ám ne feledjük, hogy a szabadság egy pillanatig sem jelenthet önzést. (…) Az igazi szabadság nem másokkal szemben, hanem a másokkal való békés együttélés által valósítható meg. Ne feledjük azt se, hogy ezzel a szabadsággal nekünk, mai embereknek kell élnünk. Kossuth Lajos azt írta: »Ne civakodjunk a fölött, hogy mik voltunk, egyesüljünk arra, aminek lennünk kell.« Kossuthék egy olyan nemzetet akartak látni, amelynek tagjai nemcsak szabadok, hanem műveltek, széles látókörűek, nyitottak a jövőre és egymásra. Olyan embereket, akiknek közük van egymáshoz, akik egy közösség részei, és akiket nem a múlt választ el, hanem a jövő köt össze.”
Ünnepünk ma is élő és figyelmeztető üzenete, hogy haza és haladás gyakran elváló, sőt tudatosan szembeállított eszméinek egysége ma is nehezen megvalósítható, de feladhatatlan cél.
Meg kellene fogadnunk mindannyiunknak, amit Deák Ferenc mondott „kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad!”
A negyvennyolcas forradalmárok merték kockáztatni saját életüket, egzisztenciájukat, mertek jobbágyfelszabadítást, törvény előtti egyenlőséget követelni és kiharcolni a hazáért, a jövőért. „Mert a történelem a bátraké. A jövő, pedig azoké, akik a hazát, a nemzetet nem kockáztatják.
Politika lehet többféle, világlátásunk és értékeink lehetnek különbözőek, de nemzet csak egy van, a nemzeti érdek csak közös lehet! Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös Wesselényi, Jókai, Batthyány, Petőfi nem csak szellemóriások, hanem nagyon is különböző emberek voltak! Csak szoborként nem vitatkoznak, de életükben sokféle nézetet, kultúrát, értékrendet vallottak. És mégis: valamennyien alá tudták rendelni egyéni érdekeiket a haza, a köz érdekeinek! 1848 márciusa sokféle. Az egyén márciusát, a belső megújulást mindenki magában ünnepli. De hiszem, hogy a személyes márciusoknak van egy kokárdányi közös területe. Ezt tűzzük ki az ünnepkor, ez nem sajátítható ki, nem vehető el senkitől! A hagyományos kokárda körbefut és a szalag két vége átfedi egymást! Az egységet, a közöset, az összetartozót jelképezi! Soha jobban nem kellett vigyáznunk erre a közös kokárdára, mint ahogy most kell! Mert holnap, ha már nem is lesz rajtunk, akkor is tudnunk és éreznünk kell, hogy ott van! Mert ott lesznek a közös tennivalók is: munkahely kell mindazoknak, akiknek nincs, magyar iskola gyermekeinknek, támogatás kulturális önazonosságunk megőrzéséhez. Vagyis a kokárda a szolidaritás szimbóluma!
De tudjuk azt is, hogy a modern világban versenyezni is kell! Tehetséggel, szorgalommal, munkabírással, ötletekkel, új és új alkotásokkal. A technika, a telekommunikáció minden vívmányával és lehetőségével. Vagyis a kokárda a tudást is jelenti!
Tudjuk, tudhatjuk azt is, hogy a szolidaritás és a tudás mellé kell a hit és a bizalom: magunkban, a gyermekeinkben, másokban és a mások gyerekeiben! Ha az Unió valamire megtanít, az az együttműködés és egymásra utaltság. És higgyük el, jobb ezt belátni, felismerni, mint saját kárunkon megtanulni!
Vagyis a kokárda az összefogásé! A családok közötti, a települések közötti, a kistérségek és régiók közötti és a nemzeti összefogásé!
Márai Sándor intelmével fejezem be: »Szeretni és szolgálni kell a népet, amelyhez nyelv, emlék, jó és rossz sors, s a nyelvnél és fajtánál is erősebb kötőanyag, a közös nemzeti sors kötöz: ez a dolgunk Európában!« Éljen 1848 öröksége mindannyiunk emlékezetében.”
Szerencsés ünnepi beszéde után elsőként a Csemadok kassai szervezete Nyugdíjas Klubjának Éneklő Csoportja lépett föl, mely elsősorban Kossuth-dalokat adott elő. A tagok életkora 65 és 85 között mozog.
A Csemadok kassai szervezete Nyugdíjas Klubjának Éneklő Csoportja
Őket követte a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola műsora, melyet nyolcadikos, kilencedikes és elsős gimnazisták adtak elő. Felelevenítették a forradalmi napok történéseit. A műsort az iskola tanárai állították össze és rendezték.
A Márai Gimnázium és Alapiskola tanulói
A Magyar Tannyelvű Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia növendékeinek énekkel tarkított műsorát Vajányi Orsolya rendezte. A fiatalok éneke sokak vágyát fejezte ki, amikor azt dalolták: „Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni…“
A Kikelet – Kassai Ifjúsági Közösség fiataljai nemcsak a korabeli eseményeket idézték föl, hanem rajzaikkal a jelenlegi sanyarú helyzetre is utaltak. A színpadon készült grafikáikat a közönség tapssal jutalmazta. Mécs László biztató igéi – reméljük – termékeny lelkekbe hullottak: „Hiszek, hiszek a magyarban,/ mert óvja a Semmi./ Akik minket halni szántak,/ pusztítottak: mindig azok/ pusztultak el, nem mi!“
A Kikelet
A műsor a Thália Színház művészeinek produkciójával folytatódott. Ponty Tamás, Varga Lívia és Madarász Máté verses összeállítása következett. Ők is számos üzenetet közvetítettek. „Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,/ Soha többé nem lesz ébredésed,/ S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,/ Míg nevedet sírkövedre vésed!“ – üzente Petőfi a kassai közönségnek. Kisvártatva Heltai Jenő vette át a szót: „Szabadság! Ezt a megszentelt nevet/ Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!/ (…)/Hiába őrzi porkoláb s lakat,/ Az sose rab, ki lélekben szabad./ Az akkor is, ha koldus, nincstelen,/ Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen./ Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,/ Hol áldozat nincs, nincs szabadság./ Ott van csupán, ahol szavát megértve/ Meghalni tudnak s élni mernek érte.“ Majd Vörösmarty üzenete harsogott: „Mit csinálnak Magyarhonban?/ Esznek, isznak, álmodoznak./ Semmi baj sincs? semmi gondrém,/ Hogy az álmok megszakadnak?/ Van biz itt baj; de hiába,/ Olyan édes álmodozni!/ S néha tán jobb, mint fejünkkel/ Faltörõsdit játszadozni:/ Csakhogy aztán,/ Majd ha ember kell a gátra,/ Álmos-gyáván/ Ne maradjon senki hátra.“
A műsort a Kassai Magyar Református Egyházközség énekkara zárta Kovácsné Palcsó Edit vezetésével.
Az ünnepség a Himnusszal kezdődött és a Szózattal ért véget.
Ezt követően a Löffler Béla Képtárban a Magyar Köztársaság kassai főkonzulja fogadást adott, melynek keretében Oláh Kálmán jazz-zongorista és Klenyán Csaba klarinétos Bartók- és Kodály-műveket adott elő, melyeket Oláh írt át, miközben saját improvizációkkal kötötték össze a darabok egyes tételeit.
Ezután Szerencsés János átadta a Pro Cultura Hungarica díjakat. Az emlékplakettet a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgárok részére adományozzák. Most a kassai születésű Havasi József operaénekes (*1947), a Csermely Kórus vezetője és a bódvavendégi születésű Szabó Ottó képzőművész (*1965), a Rovás – Új Értékrend Polgári Társulás elnöke kapta.
Havasi miközben megköszönte a kitüntetést, köszönetet mondott Bednarik János néhai kassai orgonistának, aki ezen a pályán elindította és a Csermely egykori és mai tagjainak, hiszen nélkülük most nem vehetné át a díjat. Szabó szintén megköszönte a Rovás tagjainak a segítséget.
A díjazottaknak gratulálunk!
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
A kassai ünnepségek képei
