Egy európai uniós ország parlamentje megszavaz(ott) egy törvényt. Senkinek se kellene ezzel foglalkoznia, hiszen minden országnak a belügye, hogy kinek, minek, miért ad könnyített formában állampolgárságot.
Ezt a legtöbb kultúrnemzet így is értelmezi: a szerb, a román meg az ukrán is. Csak egy lóg ki a sorból, a minket leginkább érintő, melyben hisztizik, pánikharangot kongat, véres kardot hordoz körben az országban minden magára is valamit adó politikai tényező. Összeröffentik a nemzetbiztonsági tanácsot, rendkívüli parlamenti- meg kormányülést tartanak, nyilatkozatokat fogadnak el, hazarendelik az összes külföldön tartózkodó kémet és nagykövetet, kémlelő nagykövetet, nagykövet-kémet, mozgósítják a tűzoltókat, porhintőket, vadászokat, halászokat, madáretetőket. Minden magára is valamit adó politikus komoly, vészjelző, összevont szemöldökkel néz a kamerába, és hazaszeretettől és hazaféltéstől remegő, elcsukló hangon óvja a nemzetet és szidja a jó szomszédot. Jó szomszédság török (francia) átok! Mint az integető, énekelő, könnyes szemű Mečiar az emlékezetes tévés búcsújakor. Mindennek olyan észak-kóreai vagy egykori, Enver Hodzsa-i albán miliője van. Olyan krúdyas, múltidéző, rosszízű álomhangulata. Emlékeznek még ugye, arra az albán légvédelmi viccre, a mérges paraszt bácsira, aki repülőgép zúgást hallva mérgesen rázza ökölbe szorított kezét az ég felé… Hát valami ilyesminek vagyunk most szenvedő – nevető felei, bűnbakjai, részesei, célpontjai, le se merem írni, hogy esetleg áldozatai…
Mert a haza mindenek előtt! Mert a választások mindenek előtt! Mert a hatalom megszerzése vagy megtartása mindenek előtt! Cél szentesíti a hisztimet alapon…
Pedig nézzenek uraim, kérem szépen a naptárra: 2010-et írunk, az Európai Unió tagjai vagyunk, szinte napra pontosan 90 éve száguldoznak jobbra – balra felettünk a határok és az eszmék. Nem gondolják, hogy kissé ideje múlt a gondolkodásuk? Nem gondolják, hogy az újabb felesleges riadalomkeltés most már teljesen a béka segge alá lökheti (jó-rossz szomszédi kapcsolatainkat? És hogy nem akarnak magukkal tárgyalni? És maguk kit kérdeztek meg a nyelvtörvény elfogadásakor vagy a hazafiassági törvény esetében? Csak magukat…Én meg csak egyre a NATO-t sajnálom (nem Önöket), hogy egy esetleg kipattanó konfliktusban melyik tagállamát fogja védelemébe venni? Kinek az oldalára áll? Majd kiszámolja a vezérkar: ecc, pecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz…Korai még, igen korai volt még a konty neked…Mert vegyük például az Egyesült Államokat, az valami olyasmi, mint az Európai Unió, csak régebbi. A vén Európa példát vehetne demokráciából a kamasz Amerikától. Ott is vannak tagállamok, saját törvényekkel, melyek különböznek államokként (pld. halálbüntetés), de ez senkit se zavar.
Európai állampolgárságot akarok! De ha ilyet nem kapok, akkor sok másikat, mert saját létem és múltam valamint elődeim sorsa ezt indokolja, meg az igazság, a történelmi! Kérek osztrákot, mert a nagyszüleim az Osztrák – Magyar Monarchiában éltek, kérek magyart, mert nagyszüleimtől, szüleimtől azt erőszakkal elvették, és kérek csehet is, mert senki sem kérdezte meg tőlem akkor, hogy lemondok-e róla. A mostanit meg hagyják békén, azt nem adom, ahogy a szülőföldet se!
Száraz Dénes
Forrás: Castrum Novum
