Papp Gy. Attila Húszmillió húsz év alatt című írásában a magyar nemzet egyik legfájóbb sebéről, a népességfogyásról elmélkedik a Reggeli Újság június 3-i számában.
Tudom, bizonyos körökben nem szalonképes ezeréves hazánk nagyságáról beszélni, mert rögtön jönnek a billogsütők és kapja az ember a jelzőket, melyeket fel sem sorolnék, mert nem illik eme ügy szentségéhez… Mégis beszélni kell róla, a jövőnkről!
Egyre inkább az az érzésem, hogy a magyarság politikai képviselői nem arról elmélkednek, ami a legégetőbb gondja-baja nemzetünknek, mégpedig a tragikus népességfogyásról. A Fidesz-KDNP próbál valamit tenni a népesedési politika terén, a magukat szocialistáknak nevező garnitúrát a saját zsebén kívül más nem érdekli, a Jobbik pedig inkább foglalkozik a zsidó-palesztin kérdéssel, mint a Kárpát-medencei magyarságéval. A Lehet Más a Politika nevű akármi politikusai minden „mással” törődnek, csak éppen nem a mindennapokkal, ami számukra egyszerűen avítt, unalmas… A határon túli magyarok pártjai, érdekképviseletei pedig jó esetben területi autonómiát követelnek. Teljes célvesztésnek látom ez utóbbit is. Vagyis nem a legfőbb célnak, hanem egy megalkuvásnak, egy olyasminek, amely a nép nyelvén ekképpen hangzik: ha ló nincs, a szamár is jó. Mert a lovat Nagy-Magyarországnak nevezik! Ideje volna nem térben – határrevízió, területi autonómia –, hanem időben, vagyis az eljövendő generációkban keresni végre a megoldást! Ha ez a kulcs a kezünkben lesz, akkor ismét beléphetünk otthonunk, a Kárpát-medence kapuján. Mert a mai viszonyokra a régi magyar mondás a jellemző: adj a tótnak szállást, kiver a házadból…
Sokan, akik Nagy-Magyarországról hallanak, könnybe lábadt szemmel, nosztalgiával Kolozsvár főterére, Kassára, Munkácsra, Szabadkára gondolnak, ami helyén való is lenne, ha ezen városok nem olyan történelmi régiók részei lennének, ahol a magyarság számaránya a szomszédos nemzetekéhez képest már régen kisebbségben van. No már most álmodozni lehet határrevízióról, erős, ütőképes hadseregről, diplomáciai fondorlatokról, nemzetközi jogi furmányokról, ám ezek ideje régen lejárt. A történelem folyamán birodalmak dőltek meg nagyravágyásuk miatt. Nagyobb területet kívántak uralni, mint amit be tudtak népesíteni és adminisztrálni. Emlékezzünk csak Nagy Sándorétól a rómaiakén keresztül a nácik és a szovjetek birodalmának bukásaira.
A jövő háborúi a bölcsőkben fognak eldőlni. Vértelen honfoglalás, honvisszafoglalás.
A Jobbik azt állította: Magyarország a magyaroké! Én azt kérdezem: meddig? Hány évig lesz még a magyaroké eme csonka ország, ha ilyen ütemben fogy a magyarság? Tíz? Húsz? Száz év múlva kik lesznek itt többségben? Magyarország azé lesz, aki teleszüli, és ezen logika mentén a Kárpát-medence, vagyis Nagy-Magyarország is azé lesz!
Vitatkozhatnak az Országházban munkanélküliségről, államháztartási hiányról, gazdasági visszaesésről, bűnözésről, korrupcióról, mert semmit nem ér az, csupán kapkodó tűzoltás. Mindezen problémák egyetlen eredője a népességfogyás. Mert ha nincs népesség, akkor nincs, aki termeljen, ha nincs aki termeljen, akkor nincs aki a nyugdíjasok egyre gyarapodó táborát eltartsa, vagyis nő az államháztartási hiány, egyre több óvoda, iskola zár be, települések néptelenednek el, nő a munkanélküliség, a bűnözés, a politikában a korrupció…
A Jobbik mondta: 20 évet a 20 évért! Vagyis az elmúlt húsz év politikusait börtönözné be az általuk elhibázottnak vélt korszakért, a rendszerváltástól napjainkig. Én senkit nem fenyegetek, mondhatni pozitívan gondolkodom, azt mondom: 20 millió 20 év alatt! Tűzzünk ki egy szép célt magunk elé, nőjön Magyarország lakossága húsz év alatt húszmillióra! De ha Magyarországét nem is lehet ennyi idő alatt feltornászni, akkor a Kárpát-medencei magyarságét talán lehet, hisz optimista számítások szerint legalább 15 millió most még. El tudjuk képzelni? Húszmillió magyar? A régió legnépesebb nemzete lehetnénk ismét, mint voltunk Mátyás idejében! És ekkora népességnek már nagyobb haza kell, nagyobb tér. Gondoljunk csak bele a koszovói albánok sorsába… Létezhetne-e ma Koszovó mint Jugoszláviából kivált független albán állam, ha nem szülték volna tele hazájukat a szkipetárok?
Most, hogy kilencven évvel a trinanoni békediktátum után minden magyar ismét a magyar állam polgára lehet, gondolkodjunk el mi is, egyszerű, mezei magyarok, mivel és hogyan tudjuk gyarapítani régi-új hazánkat? Mert igaz, hogy minden magyar felelős minden magyarért, de ugyanakkor minden magyar felelős a nemzetért is!
20 millió 20 év alatt! Ma, mikor a pénz az Isten, mikor pénzért mindent bevállal az emberek többsége, pénzért gyereket is vállalnának. Négy gyermek után kapjanak a szülők családi pótlék vagy bármilyen formában húszmillió forintot húsz év alatt! Olyan nagy áldozat lenne ez? Ha már pénz, nyugtassuk meg az állam bácsit, kamatostul visszakapná eme befektetését.
Aki valóban Nagy-Magyarországot akar, nem a halál, hanem az élet fegyverével kíván harcolni azért, ami a miénk volt. Nem a gyűlöletet, hanem a szeretetet hirdeti, mert más út nincs. Azaz van, de az a lassú pusztulásé. Gondolom, ezt egy magyar sem akarja…
Felvidék Ma