„Két valóság létezik. Az egyik a mindennapi életünk – a másik az, ami mögötte van. Az egyik álom. A másik a mátrix. Neo most megtapasztalja… És kétségbeesetten kutatja az igazságot a mátrixról. Erről a titokzatos és ismeretlen valamiről…” (Port.hu)
A mindennapi élet, ami egy nem virtuális állam kormányzása, egy nem virtuális kormánnyal, komoly kihívást jelentene Neónak. Richard Sulíknak is, akinek korábban ilyen-olyan köze ugyan volt a végrehajtó hatalomhoz, de csak amolyan agytrösztként, ötletgazdaként, egy keményen és szigorú rendszabályok alapján dolgozó csapat részeként, a matematikai értelemben vett mátrixban.
Az Ivan Mikloš-féle előző pénzügyminisztériumból az adóreform után távozott, amikor már megvolt a járulékbónuszos elképzelése is, csak éppen lehetőség nem nyílt annak a bevezetésére. Feltehetőleg azóta álmodott Sulík arról, hogy pénzügyminiszter legyen, és odacsapjon a lovak közé. A vállalkozás praktikáiban jártas emberként tudta, mire lenne szükség a még nagyobb vállalkozói szabadsághoz. Ügyes fogásokkal kimódolta, hogy közel kerüljön ehhez a célhoz. Az internet megszállottjaira, a reklámbiznisz szakértőire épített, s amikor látta: komoly versenytársa akadhat ezen a terepen, alkut kötött vele.
Együtt próbálták ki az álomvilágot. És bejött minden. A valóság terepén. Egyet leszámítva: nem dőlt el, ki kinek hozta a százalékokat. A virtuális világban rendjén is lenne, hogy a csata folytatódik, de a gyakorlati politika: való világ. Meg kell fizetni a tanulópénzt Neónak, Trinitynek, de Morpheusnak is. Talán még Smith ügynökkel is le kell paktálni.
Most, hogy a reklámfiú, Matovič egy nap leforgása alatt háromszor változtat véleményt, és csak az ég a megmondhatója, hogy a mátrixból vagy a mátrixon kívülről fogja-e támogatni a kormányt, a netfiú is legalább ennyiszer mond ellent önmagának. Egyszer állítja, hogy aprólékosan megtárgyalt minden részletet, másszor, hogy még szerződést is kötött róla, harmadszor meg, hogy úri becsületszó a garancia… De hát ki lát itt úriembereket?
Mátrixban járunk.
Felvidék Ma, gyr