A Velencei Bizottság az Európa Tanács jogi bizottsága, melynek jogi véleménye meghatározó a vitás kérdésekben. Ezért is vártuk a szlovák nyelvtörvény módosításáról szóló véleményét. Mivel a szlovák hatóságok szeretik kiragadni azokat a megfogalmazásokat, melyek a saját igazukat bizonyítják, érdemes tudnunk, miről is szól ez a vélemény. A szakvélemény tartalmát Bauer Edit EP-képviselőnkkel tekintjük át:
• Nem volt nehéz rájönni, hogy a törvény azon megállapítása ellenére, hogy nem vonatkozik a kisebbségi nyelvek használatára, mégis közvetve ezt teszi. Igaz, tudomásul veszi, hogy főleg az újonnan alakult államokban az államnyelv vagy hivatalos nyelv alkotmányos értékként jelenik meg, melynek szerepe a társadalmi összetartozás megerősítése, a szlovák jogi viszonyok ellentmondásosak. Jogában áll az államnak, s ezt többször is hangsúlyozza a vélemény – a közrend érdekében – az államnyelv védelme, de ez nem állhat ellentétben sem a kisebbségi nyelvek védelmével, sem az ország nemzetközi kötelezvényeivel. Szlovákia, annak következtében, hogy ratifikálta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját (Karta), nem tekinthet el az abból adódó kötelezvényektől, hisz ez önmagában is alkotmánysértő.
• A vélemény nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a kormány által jóváhagyott anyag, mely a törvény „használati utasítása”, több helyen a törvénytől eltérő megfogalmazásokat tartalmaz. Arról nem is szólva, hogy a kormánynak nem jogköre magyarázni a parlament által hozott törvényt. Így az sem véletlen, hogy a vélemény ismételten arra figyelmeztet, hogy ezeket az eltéréseket a törvényben kell helyreigazítani, hisz a magyarázat nem jogi érvényű.
• A Velencei Bizottság megjegyzi, hogy a szlovák alkotmány nem tartalmaz garanciát arra nézve, hogy a nyelvhasználat a polgár szabad választásán múlik, nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a kisebbségi nyelvek értéket hordoznak, és az is igaz, hogy a hatóságoknak jogában áll az államnyelv ismeretének támogatása és védelme, de inkább az a szokás, hogy az államok a kisebbségi nyelveket védik.
A vélemény kitér a nyelvtörvény által szabályozott területekre is.
• Az államnyelv a hivatalos érintkezésben: a Velencei Bizottság elsősorban a 20 %-os küszöböt kérdőjelezi meg, mely ellentétes a Karta 10. cikkelyével. Igaz, az ország mind ez idáig adós a Karta belső jogrendszerbe való beemelésével – emlékszünk, az előző kormány nem tartotta ezt „aktuálisnak”. A meglepő viszont az, hogy úgy tűnik, a mostani kormánynak sem különösebben fontos, hogy nemzetközi kötelezvényeit komolyan vegye. Ez azonban semmit nem változtat azon, hogy az alkotmány szerint a nemzetközi jogi dokumentumok előnyt élveznek az ország belső törvényeivel szemben. Ezen felül azt ajánlja, hogy a törvény tartalmazzon a közalkalmazottak számára lehetőséget a kisebbségi nyelvek elsajátítására, vagy tolmács alkalmazására. A vélemény hivatkozik az ENSZ Emberjogi Bizottságának döntésére egy olyan esetben, amikor, a polgár nem a hivatalos nyelven fordult a hatósághoz, az viszont annak ellenére, hogy bírta a megkereső nyelvét, hivatalos nyelven válaszolt. Ezt az ENSZ Bizottság a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezmény 26. Cikkével ellentétesnek nyilvánította. Az államnyelvről szóló törvény ide vonatkozó részét, mely a hivatalos érintkezés nyelvét a szlovákra korlátozza, összeegyeztehetetlennek tartja a nemzetközi joggal, és azt mondja ki, hogy „vissza kell vonni”.
• Az egyházi nyelvhasználat ügyében a Bizottság azon a véleményen van, hogy a korlátozást csak ott szabad alkalmazni, ahol erre a „közrend” érdekében szükség van, semmiképp sem alkalmazható azokra az esetekre, amikor nyilvános tájékoztatásról, nyilvános közlésről van szó. Itt is figyelembe kell venni a nemzetközi kötelezvényeket, melyek a vallásszabadságra, a kisebbségekhez tartozó személyek arra vonatkozó jogára, szabad vallásgyakorlására vonatkoznak.
• Az oktatási rendszerben az oktatási dokumentáció esetében a Bizottság amellett, hogy pozitívan értékeli elsősorban a magyar iskolák létét, felhívja a figyelmet arra, hogy túlzott az oktatási dokumentáció kétnyelvűségére vonatkozó szabály. A vélemény szerint a kétnyelvű dokumentációra vonatkozó szabályt ott kellene csak alkalmazni, ahol ennek értelme van. Arra is rámutat, hogy ez külön terhet ró a az oktatási intézményekre, tehát jogos az igény, hogy erre külön forrásokat kapjanak az érintett intézmények. A Bizottság azt is javasolja, hogy a tanfelügyeletet olyanok lássák el, akik értik az oktatás nyelvét.
• A nyilvános érintkezés területén a tv-adások nyelvi korlátozását bírálja a Bizottság. Rámutat arra, hogy más nyelven gyakorlatilag a törvény nem teszi lehetővé a műsorszórást. Érdekes a Bizottság megállapítása, miszerint a kisebbségi nyelvek nem veszélyeztetik a többségi nyelvet, ezért nem indokolt a törvényben a kisebbségi műsorszórás radikális korlátozása. Újragondolásra ajánlja a média nyelvi korlátozását, különös tekintettel a idegen nyelvű műsorszórásra, melyet a törvény nem tesz lehetővé.
• Az emlékműveken feltüntetett feliratok ügyében figyelmeztet a Bizottság arra a tényre, hogy a törvény eltér a kormány által elfogadott „elvektől”.
• A fegyveres erők, a mentőszolgálat nyelvhasználatát illetően – a Bizottság kifogásolja, hogy nem tisztázott a hivatalos érintkezés és a szolgálati érintkezés fogalma. Úgyszintén nem tisztázott, hogy ez az előírás vonatkozik-e azokra a településekre, melyekben a kisebbség aránya meghaladja a 20 %-ot. A Bizottság úgy véli, hogy legalább ezeken a településeken biztosítani kell, hogy ezek a szolgáltatások képesek legyenek kommunikálni a kisebbségi nyelveken.
• Az igazságszolgáltatás területén a Bizottság elégtelennek tartja azt, hogy a bírósági vagy adminisztratív eljárások során az államnyelv elégtelen ismeretéhez kösse a törvény a kisebbségi nyelvhasználat jogát. Úgy ítéli meg, hogy a jogszabály ezen a ponton ellentétes a Karta által előírt, Szlovákia által ratifikált joggal.
• A szlovák nyelv kötelező használata a nyilvános érintkezésben úgyszintén sok problémát vet fel. A fogyasztóvédelem területén az ENSZ Emberjogi Bizottságának döntésére hivatkozva azt állapítja meg, hogy a hatóság nem tilthatja meg valamely nyelv használatát a kereskedelmi kommunikációban. A foglalkoztatás területén nem zárhatja ki a más nyelven írott szerződések érvényességét. Az egészségügyben arra figyelmeztet, hogy a Karta 13. Cikke értelmében Szlovákia kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy az olyan szolgáltatások területén, mint a szociális intézmények, kórházak, nyugdíjas otthonok, azok számára, akik a kisebbségi nyelveket beszélik, ezeken a nyelveken biztosítanak szolgáltatást.
Nem véletlen tehát, hogy a Velencei Bizottság arra hívja fel a szlovák hatóságokat, hogy vizsgálják felül a nyelvtörvény ide vonatkozó rendelkezéseit.
A büntetések helyett inkább az együttműködést, a korlátozások helyett a bizalomépítést ajánlja a Bizottság Szlovákiának. Úgy látja, hogy az államnyelv védelme erősítheti a társadalmi összetartozást, az integrációt, de ennek egyensúlyban kell lennie a kisebbségekhez tartozó személyek nyelvi jogainak védelmével.
A Bizottság ismételten felhívja a szlovák hatóságok figyelmét azokra a kötelezettségekre, melyeket Szlovákia kötelező érvényűnek fogadott el maga számára.
Vajon elég lesz-e ez a kemény figyelmeztetés arra, hogy nem maradhat észrevétlen és nem folytatható végtelenül az a Janus-arcú politika, melyet Szlovákia folytat évtizedek óta.
A Velencei Bizottság a szlovák hatóságok rendelkezésére áll. Vajon lesz-e, aki hallani akarja és megfogadja ezt a mértékadó véleményt, mely megkerülhetetlen a kisebbségek nyelvi jogainak értelmezésében. A labda a kormány és a parlament térfelén van.
Bauer Edit EP-képviselő, Felvidék Ma
