Rudolf Chmel kisebbségekért felelős miniszterelnök helyettes Érsekújvárban a Népszámlálás és asszimiláció című konferencia megnyitóján a következőket modta: „Magyarországgal vagy Csehországgal összehasonlítva Szlovákiában lassúbb ütemben olvadnak be a kisebbségek a többségi nemzetbe.”
Bárhogy is számolom, itt valami nem stimmel. A Trianoni osztozkodás után Szlovákiához került csaknem 884 000 magyar az általunk ismert területtel, szülőföldünkkel együtt. Ha most azt nézzük, hogy 1920-tól napjainkig eltelt 91 év alatt számunk mára alig éri el az 520 000 főt – ami várhatóan 2011-ben további tízezrekkel csökken majd -, akkor ez 364 000 beolvasztott főt jelent. És erre mondja Chmel úr, hogy lassú asszimiláció? Ahogy a szlovák politikusok igyekezetét elnézem, nem kell már újabb 90 évet várni, és hírmondó sem marad belőlünk. Ha ehhez hozzávetem az ezeréves magyar elnyomást – amit a szlovák intelligencia előszeretettel használ, és cáfoljanak meg, ha nem így van -, akkor arra a megállapításra kell hogy jussak, a szlovák nép nem hogy nem volt elnyomva, éppen ellenkezőleg, Magyarország védőszárnya alatt formálódott nemzetté. És akkor mindjárt érthetőbbé válik számunkra, hogy napjainkban a szlovák politikai elit csupán a köszönetét gyakorolja irányunkba, amikor megfoszt alapvető emberi jogainktól és negál mindent, ami velünk kapcsolatos. Vagyis, ha sikerül nekik beolvasztani bennünket a többségi szlovák nemzetbe, a magyar kérdés végleg megoldódik.
És végre nyugalom lesz a Tátra alatt!
Ezt az elvet szem előtt tartva számunkat eredményesen csökkentették főleg1945 után a magyar lakosság erőszakos kitelepítésével (kb. 100 000 személyt telepítettek Magyarországra és Csehországba), valamint a színtiszta magyar falvak és városok lakosságának felhígításával (szlovák és cseh telepesek ún. kolonisták) a betelepítés által. Szülőföldünkön így fokozatosan kisebbségbe kerültünk. Iskoláinkat bezárták, vagy leépítették. Szlovák iskolákat alapítottak az általunk lakott színtiszta magyar területeken, illetve szlovák igazgatókat neveztek ki (miközben hangoztatták a szlovák nyelv fontosságát a jobb érvényesülés szempontjából) az összevont magyar-szlovák iskolák élére. Sok példa van arra is, hogy a tehetséges magyar iskolaigazgatókat elcsábították jobb kereseti lehetőséggel szlovák iskolákba. Végül 1997-ben az egynyelvű bizonyítványok (csak szlovákot) kiadását megtagadó bátor magyar iskolaigazgatókat visszarendelték pozíciójukból, és örülhettek, ha taníthattak. A jelszó így hangzott: „A rátermett embereket ki kell vonni a forgalomból. Ha nincs vezérkos, a nyáj szétszéled.” Vagyis politikai beavatkozással nyirbálták meg a magyar iskolák színvonalát, amit mindig nagyarányú létszámcsökkenés követett.
Ugyanez vonatkozik a magyar keresztény hívőkre is. Templomaikat kisajátították, átfeliratozták, vagy magyar faluba szlovák papot küldtek. A római magyar katolikus hívők több mint egy évtizede hiába kérték és kérik egy magyar püspök kinevezését Szlovákiában. Azaz mégsem, segédpüspököt már adtak nekik. És sorolhatnám a magyar kérdés túlpolitizálásával. De minek? Akit érdekel nemzetrészünk megmaradása, az ezeket a tényeket mind ismeri. Nem kell nekik bemutatnom, hogy az ellennünk folytatott hadjáratban napjainkig megtalálható az oszd meg és uralkodj elve, valamint a vedd el a hitét, nyelvét, és a nemzet megszűnik elve.
Ezek után engem csupán egy gondolat bánt: Mikor lesz vége vesszőfutásunknak? Mikor merik képviselő uramék végre kérni az önrendelkezés valamelyik formáját? Várják, hogy valaki megtegye helyettük? Már megtette. Ez a személy Bósza János komáromi polgárjogi aktivista. Minden tiszteletem az Övé. Mint írtam, a nyáj vezető nélkül nem ér semmit, mert szétszéled. Ne várjuk tehát a megfélemlített nyájtól azt, hogy ő kezdeményezzen. Prof. Miroslav Kusý szlovák politológus szerint ugyanis jogunk van az önrendelkezés – az autonómia – valamennyi formájára. Próbáljunk tehát élni vele. S ha ezért haragudni fognak ránk szlovák barátaink, az ne zavarjon bennünket. Mert ok nélkül eddig is haragudtak ránk. Szabad emberként viszont már a könnyebb lesz elviselni.
Végül jelentkezzünk minél többen magyarnak a népszámláláson. Ennyivel tartozunk eleinknek.
Mészáros László, Felvidék Ma
