A Szovákiai Magyar Pedagógusok XVII. Országos Találkozója 2011. április 2-3-án Rozsnyón zajlott. Erről már korábban beszámoltunk, mint arról is, hogy idén László Béla, a Nyitrai Konstantin Egyetem tanszékvezetője kapta a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj-at, most bemutatjuk olvasóinknak a sikeres egyetemi oktatót.
Mint minden országos konferencián, ebben az évben is a pedagógus szövetség kitüntetésben és elismerésben részesítette az ország azon magyar tannyelvű iskoláinak tanítóit, tanárait, akik érdemeikkel és munkásságukkal nagyot és sokat bizonyítottak e nehéz és megpróbáltatásokkal teli pályán. Idén a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat László Béla, a Nyitrai Konstantin Egyetem tanszékvezetője kapta, a laudációt pedig Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke terjesztette be, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közzéteszünk a Felvidék.ma tisztelt olvasói számára.
„Az SZMPSZ Rimaszombati Területi Választmánya, a Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központ, a Pro Scholis – Gömör és Nógrád Kistérségi Közoktatás-fejlesztéséért p.t. választása a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjra olyan személyiségre esett, akinek életvitele, munkássága példa arra, hogyan lehetett töretlen akarattal, elszántsággal, céltudatos tervezéssel a gömöri magyar iskolából indulva, majd iskolát teremtve a szlovákiai magyar pedagógustársadalom meghatározó egyéniségévé fejlődni.
Dr. László Béla tanszékvezető, a Magyar Tudományos Akadémia Arany János és Lónyai Menyhért Plaketteknek és a Magyar Professzorok és Tanárok Világszövetsége Érdemrendje birtokosa elévülhetetlen érdemeket szerzett a Nyitrai Konstantin Filozófiai Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kara létrehozásában és a nyitrai pedagógus képzés színvonalának egyetemi rangra való emelésében. László Béla tanár úr 1940. július 4-én született a gömör megyei Hanván, s innen jutott el a nyitrai Közép-Európai Tanulmányok Kara dékáni posztja betöltéséig, akinek a szlovákiai magyar felsőoktatásért kifejtett munkáján kívül közéleti elkötelezettséget, emberséget is köszönhetünk.
Gimnáziumi tanulmányait Tornalján végezte, ahol nagyon jó indíttatást kapott a tanári pályára és a matematika irányába. A pozsonyi pedagógiai főiskola természettudományi karán matematikát és ábrázoló geometriát tanult. Az egyetem elvégzése után került 1963-ban került Nyitrára a Pedagógiai Fakultás Matematika Tanszékére, ahol számelmélettel foglalkozott. A kisdoktorit, a kandidátusi és a professzori munkáját is ezzel a szakkal foglalkozva szerezte meg. Szlovákiai magyar pedagógusok több nemzedékének adott szakmai, emberi tartást, nevelést, tudást, mutatott példát: kisebbségi sorsban hogyan kell emberként, magyarként megmaradni.
Ifjúkorától tagja a Csemadoknak, egyetemi évei alatt az Ifjú Szívekben tevékenykedett. Nyitrán 1964-től foglalkoztatta a magyar pedagógusképzés önállóságának, a nemzeti kisebbség sorsának, a szlovákiai magyar értelmiség kinevelésének gondolata. Szakmai tevékenysége mellett meghatározó lett közéleti tevékenysége is. Feladatának tekintette, hogy megismertesse az egyetemistákkal a demokratikus és emberi jogokat, hogy ezekkel éljenek is. A 70-es években, amikor tanári szakokat nem nyitott a nyitra egyetem, az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehet ennek ellenére a pedagógushiányt orvosolni a szlovákiai magyar iskolákban.
A 80-as években a tanárképzés visszaállításáért folytatott küzdelmet koncepciók készítésével, aláírásgyűjtéssel. A 89-es fordulat meghozta az eredményt, 2003-ban a megalakult Közép-Európai Tanulmányok Kara, az egyetem nemzetiségi rektorhelyettese lett. Céljai között szerepelt az önálló magyar egyetem létrehozása, melyhez alapul a nyitrai kar szolgált volna. A 80-as években a jogvédő bizottságnak volt tagja, mely feladtának tekintette a szlovákiai magyarság jogainak védelmét. A politikát eszközként használta, célként soha.
Szervezője, létrehozója, sokéves munkájával, gondolkodásával segítője volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének. Pedagógiai ars poeticája Pólya György tanári tízparancsolata. Szerinte a pedagógusi pályán való megmaradás alapja a hit, a szeretet, a lelkesedés, hitelesség, a szakmai tudás, a pálya szeretete, megbecsülése, amit a TANÁR úr hosszú és sikeres pályafutása alatt emberként és tanárként is gyakorolt. Tanítványai számára Ő a PÉLDAKÉP. „
