Adott egy – elmebeteg, vagy ami még rosszabb: ép elméjű – tömeggyilkos, aki válogatás nélkül lemészárol több tucat ártatlan embert Norvégiában.
Csakis egy (ezidáig) boldog, civilizált, magas szintű jogi kultúrával rendelkező társadalom rendje lehet az akadálya, hogy egy ilyen vadállatot ott a helyszínen nem lőnek agyon és tetemét nem vetik a kutyák elé – mert ha így is történt volna, egyetlen rosszalló szavunk sem lehetett volna, jó ízlés ide vagy oda. Ez mindenféle öldöklő fenevadra igaz.
Azonban ennek a tragédiának – a haláleseteken túl – súlyos következményei vannak és még lesznek is, mint ahogy ennek előjeleit máris tapasztalhatjuk. Anélkül, hogy a mészárlás hátterében munkáló esetleges okok, mozgatórugók latolgatásába belemennénk – de még kevésbé elrugaszkodott összeesküvés-elméletek kreálásába – az mindenesetre látható, hogy amihez Breivik hozzányúlt – akár csak virtuálisan is – az innentől kezdve „forró” dolog. Hosszú oldalakon át kifejtett nézetei azzal, hogy több, mint ezer e-mail címre elküldte őket, magánszemélyeket és szervezeteket hozott igen kényelmetlen helyzetbe.
Köztük például 19 szlovákiai címet (18 magánszemélyt és 1 szervezetet). Csupán azzal, hogy a fenevad valami neki tetsző dolgot „lájkolt”, az a valami utálatossá vált. Videójátékok, amikkel játszott, tiltólistára kerültek. Könyvek, melyeket olvasott, a máglyán végezhetik. A nemzeti radikalizmus sínyli meg talán a legjobban, amelyet ez az árja külsejű patkány megbecstelenített.
Sajnos úgy tűnik, hogy azok, akiknek ez érdekében áll, a norvég tragédiát felhasználják saját irtó hadjáratuk ideológiai céljaira, a boszorkányüldözések legitimálására, egy nézet-rendszer (jelesül a nemzeti radikalizmus) üldözésére. Olyanokra vet sötét árnyékot ez az „ember”, akiknek soha, még a legtávolabbi közük sem lehetett hozzá, még gondolat szintjén sem. Mert hiszen bármily szelíd tanításból lehet szörnyű vérengzést végrehajtani – ez nem az adott tan hibája, hanem azé, aki visszájára fordítja.
És ez itt már valóban félelmetes, mert az úgynevezett európaiság lényegét, a gondolat-, a szólás- és a véleménynyilvánítás szabadságát látom veszélyben. A Breivik érintése által beszennyezett személyek – szlovákok és mások, szerte a világon – tárgyak, társadalmi nézetek, maga a bevándorlás problematikája (amely mint olyan ténykérdés, ezt Nyugat-Európa nagyonis érzi és érzékeli) ily módon megbélyegzettként immáron torz tükör által szemléltetnek és mérettetnek meg. Higgadtaknak és bölcseknek kell lennünk nekünk mindannyiunknak, hogy a dolgokat úgy lássuk, ahogy azok valójában vannak, s nem úgy, ahogy láttatni szeretnék velünk.
Szűcs Dániel, Felvidék Ma