Ismét hallatott magáról, a marcelházi székhelyű, Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub. A közelmúltban egy nívós, nemzetközi seregszemlén képviselték Felvidéket, és rangos díjjal a tarsolyukban tértek haza. Bogár Valéria és Péter, a két csapatvezető nyújtott információkat…
„A meghívás úgy jött létre, hogy tavaly, amikor második alkalommal vettünk részt a Tradicionális Íjász Világfesztiválon, Dél-Kóreában, Daejeon városában, ott megismerkedtünk, és nagyon jó viszonyba kerültünk a kínai csapat íjászaival. Csapatukban több olyan prominens személyiség is megtalálható volt, aki a kínai íjászszövetség, szervező-, ill. felügyelőbizottságának is tagja. Februárban jött a meghívás, Yi Wen Yangtól, akivel kivételes barátságot ápolunk, hogy nagyon szívesen vennék, ha a csapatunkból minimálisan két fő képviseltetné magát országukban. Mindenképp szerették volna látni „előadásunkban” azt az íjászbemutatót, amit Kóreában már figyelemmel kísérhettek. Lázas szervezkedés, időpont egyeztetés vette kezdetét, és végül, hárman a csapatunkból, Molnár Róbert, férjem Péter, és jómagam, egy kísérővel indultunk útnak…” – kezdte a beszámolót Valéria, majd Péter vette át a szót:
„Az utazás kissé bonyolultra sikeredett, mivel Bécsből Prágába repültünk. Utána Moszkva, majd onnan Peking. A következő „megálló” Xining volt, onnan pedig 30 kilométert autóztunk Ledu városába, az íjászverseny helyszínére, ahol regisztrálnunk kellett. Ledu egyébként a Qinghai-Tibeti fennsíkon fekszik, 1900 m magasságban. Kína legnépszerűbb nemzetközi íjászversenyét, a „Qinghai Ledu Traditional Archery Competition”-t immár harmadik alkalommal rendezték meg, tizenöt ország és huszonöt kínai tartomány csapatai versengtek egymással. A megnyitó ünnepség a helyi, ötvenezer férőhelyes stadionban került megrendezésre, amelyet az állami televízió élőben közvetített. A kulissza, előadások szemet gyönyörködtetőek volt, mivel közel ezer kosztümös lépett fel, akik táncoltak, és különböző remek koreográfiával nyűgözték le nemcsak a közönséget, hanem a résztvevő íjászokat, beleértve bennünket is. Nem hiányozhatott a kínai zenei élet elitje sem, akik élőben énekeltek. A megnyitó után minden ország, tartomány íjászbemutatót tartott. Annak keretén belül, erős, 125 fontos íjjal bőrpáncélra, állatbőrre, páncélingre, 1,8 milliméteres lemezre lőttem kovácsolt vas hegyekkel. Úgy kell elképzelni a bemutatónkat, hogy Valika olvasta a szöveget, hogy mi is készül, én lőttem, Robi pedig az eredményt demonstrálta a nagyközönség számára. Igazi csapatmunkát végeztünk. Utána interjúkat, fotókat készítettek velünk, és kérdezgettek erről az erős íjról, mivel sokan még kihúzni sem bírják, nemhogy pontosan célozni vele. Számukra ez kuriózumnak számított, ehhez hasonlót még nem láttak, tapasztaltak.”-emlékezett vissza, majd a tényleges versennyel folytatták:
„A versenyzők három alkalommal, négy vesszőt lőhettek ki, a hatvan méter távolságban levő, 120 cm átmérőjű FITA célokra. Majd két alkalommal, a negyven méter távolságban elhelyezett célra, 1-10-es skálán történő pontozással. A záró napon került sor a befejező négy lövésre, a negyven méteres távon. Az eredményhirdetésnél nagyon meglepődtünk, mivel elsőként hirdettek ki minket, és átvehettük a legjobban szervezett csapat és bemutató díját. A dobogó második és harmadik fokán is kínai csapatok végeztek. Egyéniben is szépen sikerült helyt állnunk, mivel mind a hárman a népes seregben az élmezőnyben végeztünk.”
A „Fekete Sólymok” csapata a jövőben sem tétlenkedik. Hazai bemutatók várnak rájuk, majd újabb nemzetközi megmérettetés következik Horvátországban. Terveik közt szerepel, ősszel egy tradicionális íjászverseny szervezése is, amely feltehetőleg teljesen új élményekkel gazdagítja majd a résztvevő íjászokat és várhatóan a népes közönségüket is egyaránt…
Holecz Attila, Felvidék.ma
