A nagy fájdalom mindig súlyos csenddel jár. A csend fájdalmasabb, mint a kimondott szó. December 3-án végső búcsút vettünk Dr. Szénássy Zoltántól, a Tanártól, a Jókai Egyesület tiszteletbeli elnökétől.
Gyászol a Rév-komáromi Jókai Egyesület!
Mikor pár napja megtudtuk a lesújtó hírt, szólni sem tudtunk, némán megdöbbenve álltunk. Most, amikor kicsit felszabadultunk e súlyos gyász első érintése alól, tudjuk szavakba önteni érzéseinket.
Alig múlt egy hónapja, hogy beszélhettünk vele, ezért is hihetetlen, hogy most szomorú szívvel végső búcsút kellett vennünk Tőle.
Hirtelen szakadt ránk a tény, a megváltoztathatatlan: nincs többé.
Elment, s mégis itt van velünk, minden gondolatával, tettével, terveivel.
Tuba Jánost könyvében Tanár Úr úgy jellemezte, mint Komárom kultúrtörténetének fáradhatatlan harcosát, minden jó és nemes gondolat prófétáját. Elmondhatjuk, hogy a 21. század Komáromának Tanár Úr volt ez a fáradhatatlan harcosa, minden jó és nemes gondolat prófétája. Ahogy Tuba János sírján olvasható :
„Szülővárosáért élve nemzetének dolgozott!”
A nagy elődök nyomán híven szolgálta szülővárosát, a számára kivételes várost, Komáromot, a felvidéki magyarságot.
Szívós igyekezet, állhatatos kitartás kellett ahhoz, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesületet feltámassza, visszahozza a némaságból, s amikor ez sikerült, végtelen öröm töltötte el. Felismerte és felismertette velünk, hogy a Jókai Egyesület úgy hozzátartozik városunkhoz, a felvidéki magyar közösséghez, mint fához a gyökere.
Drága Tanár Úr !
Hiányozni fog nekünk !
Köszönjük mindazt, amit a Jókai Egyesületért, Komáromért, mint a város szerelmese, hűséges krónikása tett.
Koszorúnk, melyet a sírra helyeztünk, a virágok és zöld ágak mellett a Tanár Úr intelmei, tanácsai, életpéldája iránti szent fogadalomból van fonva. Lélekben sokszor elzarándokolunk majd a református temető csendes pihenőhelyéhez, hogy kikérjük bölcs tanácsát, ha bizonytalanok lennénk döntéseinknél.
Mindannyiunk nevében ígérhetem, hogy hittel, kitartással folytatjuk a munkát, amit közösen kezdtünk el. Igyekezni fogunk, hogy ne okozzunk csalódást. Járjuk majd az utat, amit kijelölt nekünk, vigyázva minden lépésünkre, hogy az égi katedráról büszkén figyelhesse : kitartóan „új magot hintünk, hogy terebélyes fa nőhessen belőle”, úgy, ahogy tanított, vezetett minket.
A súlyos csend mindig nagy fájdalmat takar. Nincs elég szó, csak virágok, és emlékezés.
Drága Tanár Úr ! Nyugodjon békésen az édes anyaföld ölében. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.
Dr. Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke
***
2011. november 28-án este, 86 éves korában elhunyt Szénássy Zoltán, nyugalmazott komáromi pedagógus, helytörténész. Búcsúztatására december 3-án, 13 órai kezdettel került sor a komáromi temetőben. Szénássy Zoltán 2009-ben megkapta a Helytállásért-díjat. A kitüntetett érdemeit Berényi József akkor így méltatta: „Szénássy tanár úr a lámpás szerepét töltötte be Komáromban több generáció számára. Szíve, lelke, patriuzmusa, szakmai tudása és magyarsága ott dobog kitörölhetetlenül tanítványai és olvasói szívében. Helytörténészeti munkájának köszönhetően a világ magyarsága többet tudhat Klapkáról, Jókairól, Lehárról, Egressy Béniről, Révkomáromról. A Csemadokban egyik kezdeményezője volt a Klapka-szobor eredeti helyére történő visszaállításának. Munkájának köszönhető az is, hogy 1994-ben, 47 év után újra megjelent a Komáromi Lapok. Mindannyiunk örömére a tanár úr ma is, 84. évében, aktívan tevékenykedik” – mondta többek között Szénássy doktor érdemeiről Berényi József 2009-ben.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”25074,15369,31339″}
