Tamás Ilonka néni az érte és a bátor tettéért rendezett rimaszombati december 13-i kiálláson megromlott egészségi állapota miatt nem tudott jelen lenni. Levélben küldte el gondolatait, melyet magyarul és szlovákul is felolvastak. Alább mind két nyelven közöljük.
Kedves Jelenlévők!
Mérhetetlenül meghatódtam, amikor eljutott hozzám a hír, hogy a rimaszombati civil szervezetek, barátaim, volt tanítványaim, kollégáim, ismerősök, ismeretlenek, és a balogvölgyiek mellém álltak ebben az abszurd helyzetben, és ezúton is felhívják a hatalom illetékeseit a Szlovák Köztársaság Alkotmányának betartására Szlovákiában.
Szomorú vagyok, hogy karácsonyi ajándékként ezt kaptam a hatalom azon gyakorlóitól, akik bizony-bizony az unokáim lehetnének…!
De mi is történt?
Sok-sok évvel ezelőtt, még a Monarchia idején a Magyar Királyság állampolgáraként születtem. Aztán határok, országok és címerek jöttek-mentek a fejem fölött úgy, hogy egész életemet itthon, Gömörben éltem le. Bármelyik zászló alatt kellett élnem, mindig magyar maradtam szívben és lélekben. Ezért amikor lehetőség nyílt rá, visszahonosítással visszaszereztem az eredeti állampolgárságomat is.
Világéletemben törvénytisztelő, és úgy érzem, tisztességes ember voltam, ezért az ún. ellentörvénybe foglaltaknak eleget téve ezt a tényt bejelentettem az illetékes besztercebányai hatóságnak. Levelemben hivatkoztam a Szlovák Köztársaság Alkotmányára és kihangsúlyoztam, hogy nem kérem elbocsátásomat a Szlovák Köztársaság kötelékéből. Aki ezt követeli tőlem, alkotmányellenesen jár el.
Amikor tanítani kezdtem, hűségesküt tettem ennek az országnak. Több nemzedéknyi magyar és roma gyereket tanítottam embertársaink iránti tiszteletre, megbecsülésre és szeretetre. Most pedig azt követelik tőlem, – a Komenský kitüntetéssel és a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjével kitüntetett érdemes tanítónőtől, – hogy esküszegő legyek. Hát nem!
66 évig dolgoztam Szlovákia felvirágoztatásáért, fizettem az adót, de ezt megelőzően meg kellet tagadnom a nemzetiségemet, hogy boldogulhassak, és árván maradt gyermekeimet felnevelhessem. Most pedig le kell adnom a szlovák okmányaimat, mert „elvesztettem” az állampolgárságomat. Az állampolgárság nem egy tárgy, amit el lehet veszíteni. Ezt az ország Alkotmánya is kimondja. Engem egyszerűen a szlovák állampolgárságomtól megfosztottak.
Azt a néhány hónapot, hetet, vagy napot, ami még hátra van az életemből, itt, a szülőföldemen szeretném leélni teljes jogú szlovák és magyar állampolgárként, és nem bejelentett külföldiként saját otthonomban. Köszönöm az együttérzést, a szeretetet és a kiállást.
Mindenkinek kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket
Ilonka néni
Milí prítomní !
Nesmierne ma dojalo, keď som sa dozvedela o tejto dnešnej akcii, ktorú organizovali civilné organizácie, priatelia, známy a neznámy z Rimavskej Soboty, bývalí žiaci a kolegovia z Blžskej doliny, a ktorej cieľom je z jednej strany podpora mojej osoby v tejto absurdnej situácii, a zdruhej strany upozornenie dotyčných na dodržanie Ústavy Slovenskej republiky na Slovensku.
Je smutné, že od dotyčných, – ktorí by veru mohli byť vekove aj mojími vnúčatmi, – som dostala takýto vianočný darček.
Ale čo sa vlastne stalo?
Pred mnohými rokmi,- ešte za Monarchie, – narodila som sa ako občianka Maďarského kráľovstva. Nad mojou hlavou sa menili hranice, štáty a štátne znaky bez toho, že by som bola opustila môj rodný Gemer. Hoci som bola nútená žiť pod rôznymi zástavami, v srdci a v duši som ostala vždy verná svojej maďarskej národnosti. A preto, keď sa mi naskytla možnosť, získala SOM ZNOVU môje pôvodne, – ešte narodením dané, – štátne občianstvo.
Počas celého svojho života som dodržiavala zákony, a preto aj teraz podľa predpisu novelizovaného zákona o štátnom občianstve som túto skutočnosť oznámila príslušnému úradu v Banskej Bystrici, zdôrazňujúc, že v zmysle Ústavy Slovenskej republiky nežiadam o prepustenie zo štátneho zväzku Slovenskej republiky. Kto to odo mňa žiadá, koná protiústavne.
Keď som začala učiť, zložila som prísahu vernosti tomuto štátu. Učila som generácie maďarských a romských detí byť poctivým, úctivým a láskyplným voči svojím blízskym, voči spoluobčanom. Teraz žiadajú odo mňa, od učiteľky vyznamenanej pamätnou medailou Komenského a Zlatou plaketou Slovenskej republiky, aby som porušila svoju prísahu. Nuž nie!
66 rokov som pracovala v prospech Slovenska, tu som platila dane, ale ešte predtým som sa musela zriecť svojej národnosti (nie občianstva!), aby som mohla uplatniť svoje vedomosti a vychovať moje siroty. A teraz som spáchala neodpustiteľný hriech, a musím odovzdať svoje slovenské doklady, lebo údajne som „stratila” slovenské občianstvo. Štátne občianstvo nie je predmetom, ktoré možno len tak jednoducho niekde zanechať. Ani ja som ho nikde nenechala, ani nestratila. Mňa jednoducho chcú zbaviť slovenského občianstva.
Tých niekoľko mesiacov, týždňov, alebo dní, ktoré mi do konca života ešte ostávajú, chcela by som prežiť v mojom rodnom kraji v kľude, ako plnoprávny občan s dvojitým občianstvom, a nie ako cudzinec prihlásený na pobyt do vlastného bytu. Ďakujem Vám všetkým za súcit, za lásku a za podporu.
Želám Vám všetkým príjemné Vianoce!
Teta učiteľka Tamášová
Felvidék.ma
{phocagallery view=category|categoryid=352|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”31531″}
