Miután december 11-én az idő előtti választásokra leadta a huszonhat párt és politikai mozgalom választási listáját, a politológusok és szociológusok sorban nyilatkoztak meg arról, mit üzen a választóknak a névsorral egy-egy párt vagy mozgalom.
Mennyire a megújulás, a stabilitás vagy éppen a kiszámíthatatlanság, a kuszaság az, amit jelképesen megfogalmaztak a jelöltállítással a pártközpontok.
A Magyar Koalíció Pártja december 3-án, az országos tanács ülésén hagyta jóvá 150 fős listáját. Mit üzen vele a párt a választóknak? – szólt a kérdés Berényi József MKP-pártelnökhöz.
– A Magyar Koalíció Pártja elmúlt másfél évének tapasztalataiból kiindulva két tényező volt kiemelten fontos számunkra. Az egyik, hogy a párt parlamenten kívüli ellenzéki szerepben működött, ilyen alapállásból vizsgáltuk, értékeltük a kormány munkáját és fogalmaztunk meg különböző véleményeket, javaslatokat az élet minden területét érintően. A másik fontos tényező a helyhatósági választások sikere volt. Több helyi politikusunk magabiztosan – olykor szinte meglepő fölénnyel – védte meg polgármesteri posztját, ugyanakkor nagyon sok új, sok esetben tapasztalt szakember vagy éppen fiatal tehetséges jelöltünk kapott bizalmat és lett a helyi képviselőtestületek tagja. E két tényező kölcsönhatása alapján állt össze a listánk. Az országosan ismert nevek közé rendszerszerűen kerültek be olyan politikusok, akik helyi vagy regionális szinten ismertek és elismertek, bíznak bennük a választók. Ugyanilyen megfontolásból kerültek listánkra a független és roma jelöltjeink is. Azt tudom mondani, hogy amennyiben bíznak bennünk a választók és élnek szavazati jogukkal, frakciónkban több lesz az új képviselő, mint a korábbi évekből már ismert politikus.
Az elmúlt másfél év alatt sokszor hallottam azt az igényt az MKP-val kapcsolatban, hogy nyissunk, fiatalítsunk, újuljunk meg szakmailag és személyi összetételben is. Úgy gondolom, hogy listánkat leginkább a megújulás bizonyítékaként lehet kezelni, s remélem, ezt a választók is így érzik, értékelik. Egyébként örülök annak, hogy a megújulás folyamata igazából helyi szervezeteinkben indult el és a járási konferenciákon nyert megerősítést, hiszen jelöltjeinket alapvetően ott választották meg, a javaslatok a párt tagságától származnak.
Az országos tanács tagjai elfogadták a párt programjának alapelveit is, s bár a program kidolgozásával a párt szakmai szervezeteit bízták meg, úgy döntöttek, az alapszervezetekben is, illetve nyilvános fórumokon a választókkal is megbeszélik a következő választási ciklus legfontosabb és politikailag vállalható feladatait. Mivel indokolható ez a fajta párbeszéd-kezdeményezés?
– Az utóbbi években szinte megszűnt a közéleti jellegű párbeszéd a politikusok és a polgárok között. Biztosan nem vagyok egyedül, aki emlékszik még arra, hogy a rendszerváltást követő években szinte folyamatosak voltak az olyan találkozók, ahol gyakorlatilag kötetlenül minden közösség megbeszélhette gondjait, tolmácsolhatta véleményét az eseményekről a politikusoknak. Ezt a szerintem nagyon fontos és jó hagyományt szeretnénk felújítani, amikor nem magyarországi sztárvendégekkel, a szórakoztatás céljával látogatunk el egy-egy faluba, városba, hanem közösségeink gondjait, problémáit vitatjuk meg. A megoldási javaslatokat kivétel nélkül figyelembe vesszük programunk megalkotásakor, hiszen a régiók, az ott élők mégiscsak jobban tudják, mire lenne szükségük ahhoz, hogy elmozduljanak a holtpontról. És örömmel tapasztalom, hogy van igény az ilyen találkozókra. Persze, nem ezrével jönnek az emberek, mint a sztárok szabadtéri előadásaira, de hát nem is olyan helyeken találkozunk, hiszen kisebb üléstermekben vagy éppen éttermekben, ahol ötven, hatvan érdeklődő is összejön, s olykor két, három órán keresztül vitatjuk meg napjaink és régióink legégetőbb kérdéseit. A legtöbb helyen még abban is megállapodunk, hogy a közeljövőben is, de legkésőbb egy év múlva újra találkozunk. Jó, hogy ezt az utat választottuk.
Milyen javaslatok hangzanak el az emberek részéről, vannak-e olyan konkrét ötletek, megoldási javaslatok, amelyek visszaköszönnek majd a párt választási programjából?
– A legtöbben általánosan fogalmazzák meg azokat az irányokat, amelyeket elvárnak a politikától, kiemelném a létbiztonság utáni igényt, vagyis sok szó esik a munkanélküliségről, a vállalkozók egyre romló környezetéről, és aggodalommal töltik el az embereket a folyamatosan növekvő árak, legújabban az energiahordozók és egyéb szolgáltatások díjának emelkedése. A másik csoportba sorolnám a szakmai megnyilatkozásokat, az oktatásügyről a pedagógusok mondják el a véleményüket, vagy a mezőgazdaságból élők emlékeztetnek a támogatási rendszer hiányosságaira. Összességében pedig az a tapasztalatom, hogy az emberek régióink határozottabb érdekképviseletét látnák szívesen, mert úgy látják, egyre nagyobb a lemaradásunk az északi régiókkal szemben, ami a gazdasági válság elmélyülésével egyre érezhetőbb, hiszen a gyengébben fejlett térségeket jobban sújtja a legkisebb kilengés is. Ennek kapcsán megszívlelendő és vállalható elvárás polgáraink részéről, hogy állami beruházásokat szorgalmazzunk Dél-Szlovákiába, elsősorban a közút- és vasúthálózat fejlesztését, modernizálását, illetve az Európai Unióban engedélyezett támogatást a munkahelyteremtő beruházásokra, de nemcsak a külföldi cégeknek, hanem a hazai kis- és középvállalkozásoknak is. Határozottan állíthatom, hogy ezt biztosan tartalmazni fogja választási programunk.
Vagyis a szociális piacgazdaság elve lesz az MKP gazdaságpolitikájának alapja?
– Igen, bár ha ezt kimondjuk, azonnal azzal vádolnak bennünket, hogy balra tolódunk. Pedig ez óriási tévedés: a szociális piacgazdaság elvét Konrad Adenauer honosította meg, annak segítségével épült fel a második világháború után szinte külföldi támogatás nélkül az erős német gazdaság. Sőt, azt kell mondanom, az Európai Unió a mai napig ezt az elvet követi, amikor alapvetően a leszakadt térségek támogatására, a vállalkozások modernizálására működteti pénzügyi alapjait, s teszi mindezt úgy, hogy a tagországok többségében kormányzó jobboldali pártok határozzák meg az unió gazdaságpolitikáját. Igen, az MKP, mint az Európai Néppárt tagja, ezt az elvet fogja követni, ez ad ugyanis lehetőséget arra, hogy a régiók saját igényeik szerint kapjanak olyan segítséget a központi költségvetésből, amely fenntartható fejlődési pályára állítja a térség gazdaságát.
R.F.(interjú a holnap megjelenő MKP-Hírvivőből)
