A reklámszakértők nem tartják érdekesnek a választási kampányt, mivel hiányzik belőle az ötlet és az eredetiség. A valódi kampány a médiában folyik, a pártok igyekeznek eseményeket gyártani.
Ha a választási kampány az óriásplakátokra, nagygyűlésekre és televíziós klippekre korlátozódna, akkor nem lenne benne semmi érdekes. Főleg az új pártok használják ügyesen, figyelemfelkeltésre az aktuális eseményeket. A hagyományos pártok nem is bírnak lépést tartani velük, a választó pedig teljesen összezavarodik az egésztől. Így értékelik a választási kampányt az analitikusok és a reklámszakemberek.
A kampány klasszikus eszközei, mint az óriásplakátok és a politikai tévéreklám lassan háttérbe szorulnak és csak kötelező köröknek számítanak, amely nem fog dönteni a választások eredményéről. „Az óriásplakátok már lényegtelenek és főleg a jobboldali pártok esetében unalmasak. Az ő szavazóik úgy sem azok szerint orientálódnak.” – mondta a Pravdának Igor Brossmann reklámszakértő.
Ő a jelenlegi kampányt azért tartja érdekesnek, mivel új elemek jelentek meg benne – míg azelőtt az emberek megkülönböztették a „nyomtatott” kampányt a politikaitól, amelyen a média rágódik, most ez a határ teljesen elmosódik. Sőt a főszerepet nem is annyira a kampánystábok játsszák, hanem inkább az események, közösségi hálók és a már említett „a médiába való bekerülés képessége”.
„Azok a pártok, amelyek klasszikus kampányra rendezkedtek be, már benne vannak a pakliban. Az új pártok eseményeket hoznak létre, amelyekkel igyekeznek bekerülni a médiába. Friss szelet és új kommunikációs elemeket hoztak” – magyarázta Brossmann. Mint reklámszakember pont ezt tekinti új jelenségnek, amely Szlovákiában ilyen mérteket még soha nem öltött.
Az említett taktikát, Brossmann szerint, a legjobban az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek valamint a 99 % alkalmazza, ha mindegyik más módon is. Igor Matovič Egyszerű Emberei kreatívak, míg a 99 % a törvényesség határán manőverez. „Azonban egyértelműen Matovič vezet. Új jelenség, hogy hogyan tudja ellentmondásosan létrehozni az eseményeket, majd bejutni a médiába” – állapítja meg Brossmann, utalva Matovič legutóbbi javaslatára, hogy jelöltlistájának vezetői hazugságvizsgálatnak vessék magukat alá.
A klasszikus jobboldali pártokat ez a hozzáállás meglepte, ami az SaS-en is látszik. „Minden eltűnt, amivel érdeklődést keltettek az előző választások alkalmával. Teljesen elveszítették témáikat, mintha nem tudnák, hogy mit akarnak.” – fejtegette Brossmann. Majd hozzátette a hagyományos jobboldali pártok közül talán legjobban a KDH tartja magát – habár klasszikus kampányt folytat, de a belügyminiszter, Daniel Lipšic, a Gorilla-üggyel kapcsolatos megnyilvánulásaival értékes pontokat szerez nekik.
rra, hogy a közelgő választások új módszereket hoztak a szavazóval történő kommunikációba, Michal Ruttkay reklámszakember is figyelmeztet. Szerinte a választási kampány része minden új esemény, legyen az az adóhivatalok problémaköre vagy a hazugságvizsgálat. Ezek mind a régi politikai pártok kárára hangzanak el és egyúttal mélyítik a bizalmatlanságot is az emberekben.
Amennyiben az óriásplakátokról van szó, a szakemberek megegyeznek abban, hogy eléggé hatástalanok. Brossmann úgy véli, hogy az Egyszerű Emberek jól tették mikor a Gorilla helyett Matovičot hangsúlyozták ki, a KDH pedig a fehér színnel keltett feltűnést. Az SaS-ből hiányzik az ötlet, az SDKÚ-ból a beleérzés és az önreflexió. Brossmann szerint a legjobb óriásplakátjai a Smernek vannak, a biztonságról szóló szlogenjeikkel. „Ez egy egyszerű üzenet, könnyen érthető, nincs mit ellenkezni. Hisz ki vonná kétségbe, hogy az emberek megérdemlik a biztonságot.” – mondotta Brossmann.
Ján Baránek analitikusnak más a véleménye. A Smernek és a KDH-nak állítólag olyan óriásplakátjaik vannak, amelyekkel Angolában is kampányolhatnának. „Hiányzik belőlük valami eredeti, szlovákiai.” – hangsúlyozta. Az óriásplakátok többségének vizuális megoldása szerinte jó, professzionális, de hiányzik belőlük az ötlet.
„A kampány unalmas, a politikai kivételével, amelyet olyan események befolyásolnak, mint a kormány bukása vagy a Gorilla-ügy.” – állítja Baránek. Az óriásplakátokkal szemben kritikus Rastislav Tóth politológus is: „úgy néznek ki, mintha már régen elő lettek volna készítve és most csak előhúzták őket. Nincs bennük semmi eredeti. Az emberek már régen csak felesleges pénzkidobásnak tartják őket. Nem érdekli őket, inkább ingerli.”
Tóth szerint is sokkal érdekesebb az, ami a médiában folyik. Szerinte a politikai pártok hibát követnek el akkor, mikor nem kommentálják az olyan ügyeket, mint a Gorilla, mivel épp ezek a dolgok befolyásolják a közvéleményt és foglalkoztatják a választókat. „Az SDKÚ megpróbál csak kivárni, ami rossz taktika. Támogatásának csökkenésekor támadásba kellett volna átmennie és valamit kezdenie magával.” – mutatott rá a politológus.
A Smer konfrontációmentes kampánya, Brossmann szerint, kifizetődik a pártnak. A harc egyszeriben nem a bal- és jobboldal között folyik, hanem az egyes jobboldali pártok között. „Ez a hadszíntér átrajzolása, amiről beszéltem. A front áttolódott valahová máshová és az emberek ettől összezavarodtak.” – magyarázta Brossmann. Azt, hogy a választókkal legjobban a Smer kommunikál Ruttkay is alátámasztotta: „Vezetőik nem mondanak ellent egymásnak. Amit mondanak hatásos, pontosan a választóikra szabott.”
Ezzel ellentétben, a választókkal egyáltalán nem tud kommunikálni a 99 % nevezetű új formáció, amelynek nem sikerült előtérbe állítania semmilyen személyiségeket. Nincs senki, aki meghallgatná az embereket és elmondaná a párt véleményét. Ezt viszont jól kezeli Matovič. „A választók egy része biztosan vonzónak találja őt. Nem pózol a szakember szerepében, és ezt szeretik az emberek. Pontosan azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek sok politikusból hiányoznak – tud beszélni az emberekkel és nem távolságtartó.” – nyilatkozta Tóth.
Fotó: pozrisi.sk
Pravda nyomán CzA, Felvidék.ma
