Minden uniós polgárnak joga van ahhoz, hogy érvényesítse örökösi jogait és rendelkezzen vagyonáról halála esetén, függetlenül attól, mely tagállamban tartózkodik.
E jogokat erősíti meg az uniós öröklési rendelet. A rendeletnek köszönhetően a jövőben olyan letisztult szabályok és jogi eszközök állnak a polgárok rendelkezésére, amelyek minden tagállamban egyformán érvényesülnek.
Az Európai Unión belüli igazságügyi együttműködés kevésbé látványos területe az uniós politikáknak. A strasbourgi parlament mégis egy olyan fontos, az uniós polgárok mindennapjait közvetlenül érintő jogszabályt fogadott el, amelyet érdemes néhány mondatban bemutatni. A téma jelentőségét jelzi az is, hogy a parlament döntő többséggel szavazta meg a rendelet szövegét, amely a jövőben hozzájárul majd az örökléssel kapcsolatos jogi viták elkerüléséhez.
Évente csaknem félmillió olyan hagyatéki eljárás indul az EU-ban, amely nemzetközi elemet is hordoz magában. Az említett örökösödési ügyek pénzbeli értéke az Európai Bizottság adatai szerint eléri a 123 milliárd eurót. A határon átnyúló öröklési ügyek során gyakran adminisztratív és jogérvényesítési nehézségekbe ütköznek az örökösök.
A rendeletbe foglalt új uniós szabályok pontosan meghatározzák, hogy adott esetben mely tagállam jogi rendelkezéseit kell alkalmazni az örökösödési ügyek rendezésekor. A rendelet szerint a végrendelkező választhat, hogy hagyatéka rendezése során a származási vagy az állandó lakhely szerinti ország joga legyen az irányadó.
Az uniós kritériumok pontosan meghatározzák azt is, hogy mely tagállam jogszabályai az irányadók, ha egy örökösödési ügyben akár több bíróság is eljárhat.
A rendelet a szokásos tartózkodási helyet jelöli meg elsődleges elvként. Ez azt jelenti, hogy az ügyben eljáró illetékes bíróságot (illetve tagállamtól függően közjegyzőt) és az alkalmazandó jogot az elhunyt elhalálozása pillanatában szokásos tartózkodási helye határozza meg. Így egy Szlovákiában élő magyar állampolgár esetében halála után a szlovák jog lesz az irányadó, de eldöntheti, hogy örökösei a szlovák vagy magyar jog szerint örököljenek. Mindezzel megelőzhető, hogy egy ügyben több ország bírósága is eljárjon. Második lehetőségként az örökösödési ügyek rendezésekor a származási ország jogát, azaz a magyar szabályokat is alapul lehetne venni. A jogalkotó szerint ez a jogosultság az EU-n belül, de külföldön élőknek lehetővé teszi a származási országgal való kapcsolat fenntartását, és biztosítja az eltérő nemzeti jogszabályok tiszteletben tartását.
A rendelet nem változtat az öröklésre vonatkozó tagállami jogszabályokon, nem harmonizálja azokat. Azok számára, akik származási országukban élnek, az új szabályokkal nem változik semmi.
A határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, egyszerű és hatékony rendezése érdekében az örökösöknek és az eljárásban érintett további személyeknek egy másik tagállamban, például ott, ahol a hagyatéki javak találhatók, tudniuk kell igazolni minőségüket, illetve jogaikat.
Egy egységes bizonyítvány, az Európai Öröklési Bizonyítvány, bevezetése lehetővé teszi az örökösi minőség egyszerűbb bizonyítását. Az okirat minden hivatalos nyelven és részes tagállamban azonos adatokkal rendelkezik majd, megkönnyítve a hatóságok munkáját és a hagyatéki eljárás gyorsabb befejezését. A bizonyítványt mindig egy másik tagállamban való felhasználásra állítják ki és az nem váltja fel a hasonló célra használt tagállami okiratokat.
Nemzeti kisebbségi szempontból felmerül a kérdés, hogy vajon képes-e minden esetben elegendő jogszabályi hátteret biztosítani a hamarosan hatályba lépő uniós rendelet. A jogait érvényesíteni kívánó uniós polgárnak résen kell lennie a tekintetben, hogy a több tagállamot érintő hagyatéki eljárásban is szükség lehet olyan igazoló okiratokra (anyakönyvi kivonat), amelyek kiállításakor kulcsszerepet játszhat a kisebbségi nyelv szabályainak megfelelően történő személy- és településnév használat.
Ez utóbbi feltétel teljesülésével mondható majd el, hogy minden örökhagyó és örökös jogainak érvényesíthetősége teljes körűen biztosított lesz az Európai Unióban.
Az Európai Bizottság 2009-ben született javaslatából készült, a Parlament által elfogadott és a Tanáccsal előzetesen egyeztetett szöveget a Tanácsnak még jóvá kell hagynia, hogy az új szabályok életben léphessenek.
Az Egyesült Királyság és Írország a nemzeti sajátosságokra és angolszász jogi hagyományokra hivatkozva él a kimaradás jogával, így a szabályok ezekben a tagállamokban, valamint Dániában nem lesznek érvényesek.
Mészáros Alajos EP-képviselő (EPP-MKP)
