Bándyné Vörös Katalin somorjai képzőművész alkotásai „Az ember legnagyobb kincse” címmel a budapesti Asszonyházban tekinthetőek meg. Alkotásai a családról, a szeretetről, a gyermekekről, a férfi és nő kapcsolatáról szólnak.
A kiállítást Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója nyitotta meg, aki köszönetet mondott az Asszonyház működtetőinek, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége elnökének, Gerber Zsuzsának és alapítójának, Ékes Ilonának, hogy helyet adtak a fiatal felvidéki képzőművésznek. A kiállítás kurátora Kalita Gábor, a Pozsonyi Magyar Galéria vezetője volt.
Bándyné Vörös Katalin az ünnepség kezdetén egy gregorián énekkel és egy magyar népénekkel szerzett örömet a tárlatnyitó vendégeinek.
Szólt a közönséghez Puss Sándor atya, aki a jezsuita szerzetesrend egyetlen magyar tagja Nagyszombatban, Szlovákiában, és aki a Keresztény Ifjúsági Közösségben és a Keresztény Családok Szövetségében is együtt tevékenykedik Katalinnal, és mint elmondta, gyermekkora óta ismeri a családját.
Pogány Erzsébet az alábbi szavakkal mutatta be Bándyné Vörös Katalint: „Önök meggyőződhettek arról, hogy csodálatos énekhanggal és képzőművészeti tehetséggel áldotta meg őt a mindenható. Közös szülővárosunkban, Somorján nagyon sokan ismerik, édesanyja, édesapja is köztiszteletnek örvendő somorjai családból származik. Nagyboldogasszony plébániatemplomunkban mindkét család, Katika is erős oszlopnak számít, több éven keresztül énekelt, majd vezette a Samária templomi gyermek énekkart, a városi eseményeken csodálatos színfoltot nyújtó művészeti csoportot.”
Férjével két gyönyörű gyermeket nevelnek, egy négyéves kisfiút és egyéves kislányt. És itt kell megemlítenem, hogy férje családja, a Bándy család több évtizeden át a helyi evangélikus közösség lelkipásztorait adta a városunknak, Katika férje történelem tanár.
Bándyné Vörös Katalin Somorján nevelkedett és végezte általános- és középiskolai tanulmányait. Az iskola mellett a helybeli Németh-Šamorínsky István Művészeti Iskolát is elvégezte rajz-szakon, Skriba Pál tanítványaként. Főiskolai tanulmányait Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karán és Szegeden végezte, ahol képzőművészeti nevelést és zenei nevelést tanult. Jozef Baus, Jozef Dobiš és mások voltak a mesterei. Egyetemi tanulmányai sikeres elvégzése után a helybeli Németh-Šamorínsky István Művészeti Alapiskola valamint a gimnázium pedagógusaként helyezkedett el. 2003-ban sikeresen végezete el Gerhard Almbauer akvarellista mesterkurzusát Bécsben.
Eddigi önálló kiállításai Somorján, Pozsonyivánkán, Dunaszerdahelyen és legutóbb Győrben, a Határon Túli Magyar Összművészeti Fesztiválon, 2011 januárban kerültek megrendezésre. Nagy szakmai előrelépést jelent, hogy most a budapesti közönség is megismerkedhet az alkotásaival. AMagyar Asszonyok Érdekszövetsége mellett ebben segítségünkre volt támogatásával a somorjai Vita Humana életvédő szervezet, a Szövetség a Közös Célokért társulás, a Felvidék.ma hírportál, és a Pozsonyi Magyar Galéria, Pozsonyi Műtermek művészeti társulás kurátora, Kalita Gábor.
Engedjék meg, hogy két személyes élményt is megosszak Önökkel. Katika kisfia és az én kisunokám egyidősek, amikor a babák néhány hónaposak lettek, Katika a templomunk sekrestyéjében zenei foglalkozást indított kisbabáknak és anyukájuknak, magam is részt vettem egy-két alkalmon, és melegség tölti el a szívemet ma is, ha erre gondolok.
Korábban Katikának köszönhetően sikerült bekapcsolnom felvidéki gyermekeket is egy csodálatos hatvani kezdeményezésbe: 2002-től Basa Ottóné Révész Erzsébet kezdeményezésére, a Tilma a gyermekművészetért közhasznú alapítvány szervezésében hirdették meg a Szeretethimnusz – nemzetközi gyermekrajz versenyt Hatvanban a Moldvay Győző Galériában. A somorjai gyermekek – Katika növendékeinek – rajzait juttattuk el a vetélkedőre, amelyre évente ezer alkotás is érkezik a világ számos országából, a mi gyermekeink erős mezőnyben lettek sikeresek. Basa Erzsébettől, Gardynik Katalintól Hatvanból azóta is minden alkalomra meghívást kapunk, a somorjai gyermekek pedig évente bekapcsolódnak a szebbnél szebb programba.
Azt gondolom, zene- és képzőművészeti tanárként neki ia az jelenti a legnagyobb örömet, ha segíti a gyermekek tehetségének kibontakozását.
Ezután Pogány Erzsébet idézte Prof. ThDr. Bándy György evangélikus lelkésznek, Bándyné Vörös Katalin első kiállítása kurátorának észrevételeit a kiállított képekkel kapcsolatban:
„Közös nevezőként az élet igenlését, az élet tiszteletét és az élet gyönyörűségére való rácsodálkozást nevezném meg.
A képek elárulják, hogy alkotójuk zenész. A színek harmóniája, az alakzatok megkomponálása erről tanúskodik. Diszharmóniát nem találunk ezekben az alkotásokban. Szerintem ez a titka, hogy kellemesen hatnak a szemlélőre.
Azt is elárulják ezek az alkotások, hogy vallásos embertől származnak. Az élet kezdetének misztériuma előtti alázat, az életre való rácsodálkozás őszintesége erről tesz bizonyságot. Azok a védő és óvó burkok, amelyek a képeken körülveszik a kialakulóban lévő életet, erőteljes kiállásként értelmezhetőek az élet védelme mellett, amely Isten ajándéka.
Az is kiérezhető ezekből a festményekből, hogy női kezek alkották őket. Női szemmel, női perspektívából közeledik azokhoz a kérdésekhez, amelyekben az alkotások által akar állást foglalni.
A művészeti alkotások jelrendszere nem mindig érthető a nagyközönség számára. Gyakran a beavatottak számára sem. Jelen esetben azonban úgy érzem, hogy nagyon könnyen érthetőek és megfejthetőek azok a szimbólumok, amelyekkel a művésznő képein találkozunk.
Megállapíthatjuk azt is, hogy ezek a képek elcsendesedésre, meditálásra, magunkba szállásra ösztökélnek. A mai rohanó, mindig siető és elcsendesedést nem találó embernek erre nagy szüksége van. Ha valaki tehát azt kérdezné, hogy van-e a művészetnek gyakorlati haszna, a válasz ez lehet: igen, az élet kérdései felett gondolkodó és belső békéjét kereső, esetleg megtaláló ember.
Az alkotó, Bándyné Vörös Katalin pedig így vallott művészeti elképzelésiről:
„A kiállított képeken az emberi élet értelmét, a fogantatás és az élet misztériumát, az ember Istenhez és természethez való kapcsolatát vélhetik fölfedezni.
Minden ember keresi az élete értelmét, szereti az életét s próbálja azt a legjobban megélni, mondhatnánk úgy is, hogy keresi a boldogságot. Nem olyan régen döbbentem rá, hogy ezt a bizonyos teljes boldogságot, csak Istent ismerve és szeretve tudjuk megélni.
Ma már tudom, hogy a tökéletes szeretet és szépség Istentől származik. Csak Isten szeretete elégítheti ki a szíveket. „Ha valaki boldogtalan, az azért van, mert eltértünk Isten szeretetétől. Próbáljunk visszatérni Istenhez, betölteni szíveinket az Ő szeretetével és boldogok leszünk.” Ezt az utolsó két mondatot egy Indiából származó katolikus paptól idéztem: Bill atyától. Most már tudatosan azért is festek, hogy felfigyeljünk az Élet törékenységére a legvédtelenebbekre – az embriókra, csecsemőkre, valamint az emberi kapcsolatok szereteten alapuló fontosságára.
A kiállítás főszereplője az emberi embrió – különböző fejlődési stádiumaiban figyelhető meg, természetesen stilizálva – fantáziaszerűen ábrázolva – kevés színnel. A képek tükrözik azokat a gondolatokat, melyek az apától és anyától származnak, mikor is közösen gondolkodnak az utódjukról. Vágyakoznak az után, ami szeretetük gyümölcse lesz. De kevés két sejt összeforrása, kell az Ősintelligencia, aki lelket is formál a test mellett az embernek. Nem egyszer csodálkozom el porcikáink tökéletes és a tudomány számára is oly sok fölfoghatatlan emberi szervek működésén. Pl.: A tudósoknak sem sikerült még megszámlálniuk, hogy egy emberi agy hány sejtet tartalmaz. Kijelenthetjük, hogy milliónyi és milliónyi sejtünk van az agyunkban…. Honnan ez a milliónyi sejt? 2 sejtből: a petesejtből és a spermiumból.
Másik példa: az orvosok szerint, ha kiszednénk egy ember érrendszerét és egymáshoz illesztenénk az ereket, akkor az olyan hosszú lenne, hogy 3x körbeérné a Földünket. ( Az Egyenlítő hossza 40 000 Km, ezt megszorozva 3-mal = 120 000 Km.) Honnan az érrendszerünk? 2 sejtből alakult ki ( a petesejtből és a spermiumból) Ki lenne más képes az ilyen alkotásra- mint Isten? Egyik tudós sem tud spermiumot és petesejtet alkotni. Hát kérem ne botránkozzanak meg ezeken a sejteken, amiket lerajzoltam- mivel jómagam is csodálkozom Isten teremtő erején, nagyságán. Képeimmel Isten nagysága és szeretete előtt szeretnék hódolni.
A képek szereplője az embrió, apa – anya, férfi – nő, Isten.
Az egyik kép a Szent Családot ábrázolja. Mária és József egymást tisztelve, szeretve várakoznak a Messiásukra- aki majd vállalja a kínos kereszthalált- mindannyiunkért. A Kereszt által azonban megannyi virág nyílik ki, melyek elárasztják a Földet.
A fekete-fehér-szürke képek után kiszínesedik a látvány. Fokozódik az élet szépségéből adódó öröm. Az életöröm egyik kiindulópontja a jó férfi-nő kapcsolat. A helyes kialakítása és megélése ennek a kapcsolatnak az alapja a boldog családnak, valamint az utódok boldogságának.
Isten az embert saját képére teremtette: férfinak és nőnek, akik a házasságban egyek lesznek, s még ha fantasztikusan különböznek is egymástól, mégis csodálatosan ki tudják egymást egészíteni. Boldog házasságban élni a legnagyobb áldás – nemcsak a házasfeleknek. Képeimen a szeretetből fakadó boldogság fedezhető fel. Továbbá a kelyhekbe, burkokba rejtett embrió kerül ismét a figyelem középpontjába. De ott is fel-felvillan Isten szeme – jelenléte, illetve a férfi és nő sziluettje – akiknek Isten szerepet adott a teremtésben.
Zárszóként már csak egy megdöbbentő adatot szeretnék megemlíteni. Évente 60 millió az abortusz szerte a világon! Minden 3. megfogant emberről lemondunk.
Teréz anya szerint, ha meghagyták volna születni az összes embert – már rég akadt volna tudós közülük, aki a rákra és AIDS-re is megtalálta volna a gyógymódot…
Böjte Csaba szerint is csecsemőink nem elfogadásában rejlik az emberiség legnagyobb problémáinak gyökere. Ezek a szent életű emberek is arra buzdítanak, hogy merjük vállalni kicsinyeinket – Isten áldását.
Hálás vagyok Istennek és szüleimnek, hogy nekem megengedték a létet!
Mindannyiunkon múlik, hogy a meg nem ismételhető életet – KINCSÜNKET megbecsüljük-e ….”
A kiállítás címe: „Az ember legnagyobb kincse”. Bándyné Vörös Katalinnak „Az ember legnagyobb kincse” elnevezésű kiállításon bemutatásra kerülő alkotásai a családról, a szeretetről, a gyermekekről, a férfi és nő kapcsolatáról szólnak.
Képlista- a festmények címei: 1. „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból!” (Teremtés 2, 23), 2. „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik…”(Teremtés 2, 24), 3. Közös gyümölcs, 4. Együtt, 5. Édesapa várakozása, 6. Édesanya kincse , 7. Közös kincs, 8. Család öröme, 9. Szeretet, 10. A jövő reménye, 11 Élet fája, 12. Dupla áldás , 13. Kétszeres öröm, 14. Életkezdemények I , 15. Életkezdemények II , 16. Életkezdemények III, 17. Életkezdemények IV , 18. A figyelem középpontjában, 19. Várakozás, 20. Csodálatos fejlődés II , 21. Csodálatos fejlődés I , 22. A lét születése, 23. Születő élet I , 24.Születő élet II, 25. Születő élet III , 26. Születő élet IV, 27. Születő élet V, 28. Férj-Feleség- „egy testté lesznek” (Ter. 2,24), 29. Születő élet VI , 30. Születő élet VII , 31. A Szent Család várakozása,
Képgaléria a kiállításról – itt.
{iarelatednews articleid=”33898″}
Felvidék.ma, -pog-
