Június 3-án Komáromban rendezett családi napot a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete. A rendezvényről Pásztor Csabát, az egyesület elnökét kérdeztük.
„A magyar és európai történelem és kultúra sok jeles eseménye köthető Komáromhoz. Hogyan lehetnénk hűek ehhez a városhoz? Lehetünk-e tiszták az anyák és apák tiszteletében, ha családunkkal és nyelvünkkel szemben hűtlenek vagyunk? A választ mindenkinek közösségével együtt magatartásával kell megadnia. Nem voltunk sokan ezen a rendezvényen, de aki eljött, az útmutatást kapott. A szentmise és a Kodály Zoltán Kórusiskola énekkara Budapestről Sapszon Ferenc vezetésével biztosan megerősített mindannyiunkat. Bemutattatunk a nemrég megalakult családláncot. Krizsán Vilmos Vajdaságból és a győri egyesület is bemutatkozott. Mi, a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete alapsejtje és alapítói vagyunk a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének is, ahol a követendő családpolitika e családmozgalmi szervezetben a nemzethez kötődő családi gondok megoldása számunkra a legfontosabb cél.” – nyilatkozta a Felvidék.mának Pásztor Csaba elnök.
„Az ünnepségre ellátogattak az oktatási intézmények vezetői, akik megerősítettek bennünket abban, hogy Révkomárom és Komárom együttműködne a 2013-as őszi családtalálkozó megszervezésében.
A várost Mózes Endre magyar szakos tanár mutatta be röviden, amely beszámoló segítetett megérteni a csodálatos együvé tartozást. Jó volt hallani, mikor a budapesti diákok azt mondták: jó itt lenni, olyan mintha Magyarországon lennék, mégse ott vagyok.” ” – tette hozzá Pásztor Csaba.
A budapesti énekkar így felelt, mikor Pásztor Csaba megkérdezte tőlük, hogy „Ti is kaptatok-e valamit?”: „Igen. Nagyon sokat. Nem nagyon volt képünk a felvidéki magyarok mindennapjairól. Olvastunk a felvidéki magyarság történelméről, szenvedéseiről, de a mai életéről nem sokat tudtunk. Szívet fájdítóan megrendített bennünket ez a keserves küzdés a mindennapokban. És itt nem csak az anyagiakra gondolok, bár az is nagyon nehéz, sokkal inkább a lelki küzdelmekre. Nem hittük volna, hogy ennyire elszigetelve, olykor elmagányosodva, ilyen megosztás közepette kell küzdenie annak, aki magyarnak szeretne megmaradni a szülőföldjén. És ha valaki enged a csábításnak, és feladva a harcot megpróbál „áttérni”, annak még rosszabb, hiszen lelke mély magját veszíti el, a személyisége szétesik. És ebben a nehéz, küzdelmes világban igaz, tiszta embereket találtunk. Sokszor átéljük, hogy amikor mi akarunk ajándékot, áldozatot adni a Szüzanyának, végül mi leszünk a megajándékozottak. Ez az utunk is ilyen volt.”
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”13470,28422,34169″}
