Párkányban szeptember 1-jén szentmise keretében emlékeztek Mindszenty József és Stefan Wyszynski bíborosokra.
„ Nekünk nem ünnep a mai nap szeptember 1-je, mert délelőtt a jövő miatt izgalmakkal teli tanévnyitó zajlott Galántán, ezekben az órákban Kassán tiltakozó menetünk vonul a Szlovák Alkotmánybíróság elé, s mi itt Párkányban a kommunizmus áldozataira, mártírjaira emlékezünk”– kezdte bevezetőjét a Limes-Anavum elnöke a párkányi római katolikus templomban.
A szentmisét Székely János segédpüspök celebrálta Esztergomból, de a helyi esperesek Magyar Károly, Burián László, valamint a Pázmáneum Társulás képviseletében Farkas Zsolt Atya, és Karaffa János Atya is közreműködtek.
A segédpüspök úr Mindszenty József bíboros életének legnagyobb értékét vázolta fel: az alázatot,az Isten iránti elkötelezettségét élete legnehezebb korszakában is, a szegényekkel való együttérzést , és segítésüket egész élete folyamán. Példaként állította a mai vezető emberek elé, hogy soha nem volna szabad elfeledkezni a sorsukban magára hagyott szegény emberekről. Mert Mindszenty József a velük való szolidaritását, együttérzését, segítségét, gyakran kinyilvánította az életmódjában, pl. nem vett részt a kötelező lakomákban , nem fogadta el az adományokat, ill. továbbadta azokat a rászorulóknak.
A szentmise után Dr. Zombori István történész professzor (Szeged) a nagyon nehéz életútját, s a kommunizmus által üldözött ember példaértékű életét vázolta fel a magyar hercegprímásnak. Szólt azokról a cseh-, lengyel-, és horvát bíborosokról, akik sorstársai voltak Mindszenty Józsefnek, oly korban álltak Isten szolgálatában, amikor a legkeményebb vallási üldözések zajlottak valamennyi országban. Életük, magatartásuk, nemzeti és katolikus elkötelezettségük példaértékű lehet a mai ember számára.
Illés Pál Attila történész a Mindszenty Józsefhez hasonló sorsra jutott lengyel hercegprímás, bíboros életét, érdemeit ismertette. A Stefan Wyszynski életét a lengyel egyház és nemzete szolgálatában élte le. Ő is mindig az egyszerű nép élére állt, már káplánként is a wloclaweki munkások között teljesített lelkipásztori szolgálatot. A második világháború alatt már bujdosnia kellett, akkor a földalatti hadsereg katonáit erősítette lelkipásztori munkájával. 1946-ban püspökké avatták, majd 1948-ban a gnieznói és varsói érsek lett. Az 1950-es évek elején őt is bebörtönözték, 1956-ban szabadult, mint Mindszenty József. Élete végéig (1978), a kommunizmus ellenszelében vívta harcát , s a nemzet jelképes vezére lett. Élete, emberi magatartása nagyban hasonlított a magyar bíboros példás emberi kitartásához. Korának az egyik leginkább támadott és tevékenységében akadályozott egyházi vezető lett Lengyelországban.
Az előadások után Ján Sobieski lengyel király szobrának koszorúzására került sor. 2008 őszétől minden évben a Társulás programján van.
Az emlékezések után a városi múzeumban G. Nagy Ilián költő, drámaíró nyitotta meg a püspökladányi ifjú szobrász Győrfi Ádám kiállítását. A fiatal 22 éves egyetemista nagy reménysége a magyar szobrászművészetnek, akinek már otthon is és Erdélyben is volt kiállítása.
Méltó megemlékezés volt ez a két mártírra, és a befejező program pedig a jövő reménységét csillantotta meg előttünk. Igaz, lehet több volt a magyarországi vendég az Emléknapon, de a párkányiakat és a környékbeli értelmiséget is inkább a könnyebb műfajú sokfelé és sokféle fesztivál csábította.
A kiállítás megtekintésére még október végéig lehetőség van a párkányi városi múzeumban.
DE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35278″}
