A mai napon (péntek, október 5-e) kerül sor Pozsonyban a Kohézió barátai elnevezésű csoport képviselőinek csúcstalálkozójára. Azt hiszem, nem árt kicsit körüljárni, miről is van szó, hiszen az egyszerű újságolvasó, ha nem jártas a kohéziós/regionális politikában, csak sejtheti, mi rejlik e név mögött.
Az összefüggések megértése végett azonban kicsit vissza kell térnünk az alapokhoz (egyik korábbi jegyzetemben már volt róla szó). Az Európai Unióban tkp. három fontos intézmény működik, mégpedig az Európai Bizottság (EB, a „Szerződések őre”), a Tanács (a tagországok képviselőinek – általában miniszteri szinten – különböző összeállításokban működő szerve, ennek legmagasabb, államfői/miniszterelnöki formációját nevezik Európai Tanácsnak, ez évente általában négyszer ül össze s nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, a Strasbourgban székelő emberjogi szervezettel) és az Európai Parlament (EP). E három közül általában az EB az, amelyik megalkotja/szerkeszti és előterjeszti a jogszabályokat, ezeket a Tanács megvitatja, s vagy az EP egyetértésével (egyetértési eljárás) vagy az EP-vel közösen (együttdöntési eljárás) elfogadja, módosítja, elveti. (Vannak további, ritkábban használt eljárások is, de ezek ismertetése meghaladná e jegyzet kereteit.)
A regionális/kohéziós politikának sajnos nincs saját összetétele a Tanácsban, így az ezzel összefüggő témákat az ún. Általános Ügyek Tanácsa vitatja meg. Ugyanez a formáció foglalkozik a cikkünk témáját érintő üggyel, a többéves pénzügyi kerettel (MFF – multiannual financial framework). A soron következő többéves pénzügyi keret az EU 2014 és 2020 közötti időszakra szóló költségvetési prioritásait határozza meg. A keretről szóló tárgyalások 2011 júliusában kezdődtek, és várhatóan 2012 végén lezárulnak. Ez lehetővé tenné, hogy a szükséges jogszabályok (esetünkben a kohéziós politika rendeletei) elfogadását követően az új pénzügyi keret 2014-ben hatályba lépjen s a tagállamok elkezdhessék a strukturális alapok felhasználását az új időszak operatív programjai által. Az MFF-et a Tanácsnak egyhangúan kell elfogadnia (tehát az összes tagország egyetértésével), miután megkapta az EP hozzájárulását. (Ebben az esetben az EP nem módosíthat, vagy visszautasítja, vagy jóváhagyja a javaslatot.) A Tanácsban a tagországok – főleg pénzügyi tárgyalások alkalmával – két csoportra oszthatók: a nettó befizetők és a kedvezményezettek vagy haszonélvezők csoportjára. Az előzők azok a tagállamok, amelyek többet fizetnek be az EU közös költségvetésébe, mint amennyit visszakapnak (pl. a kohéziós politika keretében), az utóbbiak esetében – s ide tartozik a legtöbb „új” tagország – a helyzet fordított: többet kapunk, mint amit befizetünk. Évek óta fennálló vita tárgyát képezi e két csoport közt – érthetően – az, mennyi legyen az FMM-ben a teljes keret, s ha csökkenteni kell (ami a nettó befizetők óhaja), akkor melyik fejezetében.
A 2007-2013-as és a 2014-2020-as többéves pénzügyi keretet összehasonlítva, a jelenlegi (2007-2013) kerethez képest a következő keret mértékét az Európai Bizottság javaslatában 993-ról 1025 milliárd euróra növelte. Mindemellett azonban tudni kell azt is, hogy a jelenlegi pénzügyi keret az EU bruttó nemzeti jövedelmének 1,12%-át teszi ki, míg a megnövelt keret a várt bruttó nemzeti jövedelemnek csak 1,05%-a. A 2014-2020-as többéves pénzügyi keret összegéből a közös agrárpolitikára (KAP) fordított kiadások aránya 36,2%-ra csökkenne (jelenleg 39,4%). A kohéziós politikára fordított kiadások a jelenlegi keretben 35%-ot tesznek ki, a következő többéves keretből pedig ez a kiadás a Bizottság javaslata alapján 36,7% lesz. Ha elfogadják.
A miniszterek szeptember 24-én megvitatták a ciprusi elnökség által előterjesztett módosított tárgyalási keretdokumentumot annak érdekében, hogy ezáltal előkészítsék az Európai Tanács novemberi ülését, amely a 2014–2020-as többéves pénzügyi kerettel fog foglalkozni. Az elnökség meglátása az, hogy a kiadásoknak a 2014–2020-as időszakra vonatkozó, a bizottsági javaslatban szereplő összesített felső határát „lefelé kell módosítani”. A jelenlegi álláspontot Ciprus Európa-ügyi miniszterhelyettese így fogalmazta meg: „Nem állíthatjuk, hogy a tárgyalási keretdokumentum minden egyes elemét elfogadta volna a legtöbb vagy az összes tagállam, viszont minden tagállam elfogadta magát a tárgyalási keretdokumentumot a további munka alapjaként”.
S végre elérkeztünk jegyzetünk témájához: „A kohézió barátai” (a 2004 óta csatlakozott uniós államok, valamint Spanyolország, Portugália és Görögország) úgy értékelik: a kohéziós politika egyszerűsítésére és hatékonyságának növelésére egyaránt szükség van. Az informális csoport tavaly jött létre, amikor kiderült, hogy az Európai Unió 2014–2020-as többéves pénzügyi keretében a nettó befizető országok csökkentenék a fejletlenebb régiók felzárkóztatására előirányzott pénzösszegeket. Ez ellen próbálnak egységesen fellépni „a kohézió barátai”.
Bár még ebben a csoportban sem teljesen egységesek az álláspontok, hiszen nem minden országnak ugyanaz a pont fáj, mégis sikeresek lehetnek, ha a nettó befizetők részéről csak egy kis empátia (és szolidaritás) lesz a tárgyalásokon. Lássunk két – minket érdeklő – álláspontot:
„Magyarország számára elfogadhatatlan az a javaslat, miszerint 2014 és 2020 között megnyirbálnák a kohéziós támogatások” – erősítette meg a Kossuth Rádióban a Külügyminisztérium európai uniós ügyekért felelős államtitkára. Győri Enikő a 180 percben kiemelte: a „kohézió barátaiként” emlegetett 15 ország nem ért egyet azzal az elképzeléssel, amely az egyes tagországok gazdasági teljesítményének meghatározott arányában szabná meg támogatási plafont. „Mi azt vitatjuk, hogy ez az összeg 2,5 százalék legyen, Magyarország ennél többet tud felszívni” – fogalmazott az államtitkár.
A fentiek azt jelentenék, hogy a gyengébb gazdasági teljesítményt nyújtó országok kevesebb pénzt kapnának, mint a jobban teljesítő országok, ami pedig ellenkezik a kohéziós politika alapelveivel, hiszen az elmaradottabbaknak több támogatást kell juttatni, mint a fejlettebbeknek, különben nem sikerül csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket. S mindezt tetézi a 2,5%-ra előirányzott „capping” (a támogatási összeg maximalizálása, felső határa), amely kimondja, hogy egy tagállam legfeljebb a GDP-jének 2,5 százalékával megegyező mértékű támogatásban részesülhet. Vagyis ami e határ felett járna az egyes régióknak saját fejlettségük (vagyis inkább fejletlenségük) okán, azt országos szinten „lefölözi”. Mindez Magyarország esetében kb. 20%-os csökkenést jelentene a jelenlegi összeggel szemben.
Másik idézett példánkat Robert Fico és Miroslav Lajčák hétfői sajtótájékoztatójából vettem, amely a mai csúcstalálkozóról tájékoztatott:
„A kohézió barátai nagy valószínűséggel olyan eredményt érnek el, amelyet az EU többi országai nem fognak tudni könnyen ignorálni, s kénytelenek lesznek ezzel az állásponttal foglalkozni. Nem mindegy, hogy (Szlovákia) 11 milliárd eurót vagy pedig 13 milliárdot kap” – mondta a miniszterelnök. „A nettó befizetőkkel szemben ott állnak azok az országok, amelyek azt mondják, hogy az Európai Bizottság által beterjesztett költségvetés kiegyensúlyozott és jó, s nincs szükség a csökkentésére” –egészítette ki a külügyminiszter.
Mint látjuk, Szlovákia – legalábbis e sajtótájékoztató alapján – inkább általános, csökkentést ellenző álláspontot képvisel. Mégpedig azért, mert a nettó befizetők valamiféle „fordított capping” gondolattal játszadoznak, amely szerint egy tagország sem kaphat több pénzt, mint amennyit a jelenlegi időszakban (ez főleg Szlovákiát és Lengyelországot érintené). De e javaslat elvetése is lehet a „kohézió barátainak” közös véleménye.
Ha azt vesszük alapul, hogy az EU egyik alapelve a szolidaritás, akkor egyet kell értenünk a „kohézió barátainak” állásfoglalásával, hiszen összhangban van a kohéziós politika alapvető céljaival.
Felvidék.ma, Flórián László
U.i.: Ha valaki esetleg közelebbről érdeklődik a téma iránt, ajánlani tudom az alábbi linket:
http://eu-zseton.blogspot.be/2012/04/capping-high-and-low.html
{iarelatednews articleid=”35783,35650,35532″}
