(FIKCIÓ) Igenis, úgy döntöttem, hogy együtt gondolkodó barátaimmal új politikai pártot alapítok. Mert ami itt folyik, az nem igazság, ezt mindenki belátja. Sőt: tudja. Helyre kell végre tenni a dolgokat.
Mindenki számára világos, hogy a dolgok egyszerűen nem úgy alakulnak, ahogy kéne. Dúl az egoizmus, mindenki csak magára gondol. Azok a régi struktúrák pedig át és át vannak szőve mindenféle régen lejáratott ármánnyal, amivel az embereket mindig újból becsapják. Olyan ez, mint a zsírral átnőtt sertéshús, ami evésre jó lehet, ám a társadalomban csak látszólag emészthető, valójában mindenki rosszul van tőle. A barátaim is ezt mondják, ez ugye világos, belátható, meggyőző, önök számára is, bizonyára. A létező hivatalos közegek és pártok a helyes megoldásokat csak kerülgetik, gyakran úgy tűnik, hogy készakarva, mert ha a problémákat megoldanák, már nem volna mit tenniük, úgy vélik. Márpedig ha valami visszásságra csak rámutatnak, abból jól lehet megélni, csupán az a dolguk, hogy fönntartsák e visszásságot, éltetni kell, ennyi.
Nos ebből elég! Igazságot kell tenni! És aztán megvédeni az igazságot. Soroljam a félrelépéseket, meg a tetszetős, de semmit meg nem oldó lépéseket? Itt mindenki hazudozik, álmegoldásokra esküszik, még önmagát is azzal áltatja, hogy a közösséget szolgálja. Meg a jót, a helyeset. Erről beszélnek ugyan, de mindenki tudja, hogy az csak süket szöveg, kizárólag saját pecsenyéjüket sütögetik. Ezért van szükség egy új politikai pártra, amely majd igazságot tesz. Az a néhány aláírás, ami ehhez kell, nem probléma. Volt már olyan, hogy az emberek csak viccből, nagylelkűen aláírtak ilyet, végül az semmire sem kötelez, aztán kiderült, hogy bizony jó ügyhöz járultak hozzá. Márpedig ez az új párt jó ügy. Igaz ügy. Őszintén igaz és jó.
Akik azzal akarnak vádolni, hogy megbontom, tovább atomizálom a társadalmat, mi több, a kisebbséget, azoknak üzenem: tévednek. Nem így van. Ellenkezőleg, mi, az új párt, együttműködni kívánunk, egységesítünk, belátásra bírjuk a feleket. Mert igaz ügy, amit szolgálunk, amit képviselünk, ezt tessék elhinni. Ezért sem akarunk más, már létező politikai pártokban alulról kezdeni, lassan fölkapaszkodni, különben is, hogy a csodába lehetnénk akkor igazmondó nagyfőnökök. És egyáltalán: nem úgy van az, mint a vörös diktatúra idején, amikor csak egy üdvözítő párt lehetett. Éppen ellenkezőleg, az üdvösség a sokszínűségben rejlik. Egyébként is annyira különbözőek vagyunk, miért ne lehetne több politikai párt: minél több, annál könnyebb megegyezni, s annál jobban érzékeli az a sokszínűséget. A zöld is lehet igaz, meg a kék is, ha igaz a zöld, vagy ha igaz a kék. Meg a halványzöld és a sötétzöld, és így tovább. Ezt mi meg tudjuk ítélni. Tudjuk, mi az üdvösség. Ezért lesz az új párt neve az Igazság és Üdvösség Pártja. Hogy igazságot tegyünk végre. Mert mi aztán tudjuk, mi az igazság. És hogy üdvösséggel miképp boldogítsuk az embereket. Mert mi azt is tudjuk, mi az igaz üdvösség. Ez a központi gondolat, minden egyéb ebből következik. Közös nevezőre hozzuk a szociális, a kulturális, a nemzetiségi stb. kérdéseket, európai, keresztény és szocialista alapokon, minden iránt toleránsan. Igazságot teszünk jogban, igazságot pénzügyben, iskolaügyben, egészségügyben, az iparban és mezőgazdaságban, a többségben és főleg kisebbségben, szóval mindenben. Igen, mindenben igazságot teszünk. Mindennek és mindenkinek igazságot adunk. Ezért jöjjön mindenki velünk! Megváltjuk a világot! Éljen a mi igazságunk!
Aich Péter, Felvidék.ma
A szerző író, költő 1942-ben született Pozsonyban, a pozsonyi Komenský Egyetem, Pedagógiai Karán szerzett oklevelet. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a tagja. Legutóbbi kötete Torony címmel jelent meg az AB-ART kiadásában.
{iarelatednews articleid=”36204,36193,36185″}
