(+Képek) Újra Kazinczy jegyében. 2012. november 8-án és 9-én Kassán a Gizella parton található Yasmin Szállóban került sor a Csemadok Kassai Városi Választmánya és Országos Tanácsa által szervezett 44. Kazinczy Napokra. Kolár Péter, a helyi szervezet elnöke megnyitójában a kezdetekre utalt.
A Batsányi Kör berkeiben vetődött föl, hogy kell egy rendezvény, mely a magyar nyelv megmaradásával foglalkozik. Szerény körülmények között 1967-ben valósult meg először, de a Csemadok is magáévá tette, s így a következő évben már országos rendezvénnyé bővült. Némi vándorlás után, húsz évre ennek a szállodának a helyén álló Hutník lett az otthona. A felújítás miatt bezárták, így ismét vándorbotot vettek a kezükbe, de az anyagiak szűkössége miatt egyre szerényebb körülmények között tartották meg. Ma sem rózsás a helyzet, mégis méltó körülmények között tudják megrendezni és fogadni vendégeiket.
Bárdos Gyula, a szervezet országos elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Aggódunk anyanyelvünkért, mert közösségi használata ápolás és művelés nélkül elképzelhetetlen. Főleg ellenszélben fontos ez. Szinte lehetetlen körülmények között mégis tesszük dolgunkat, mert helyettünk nem végzi el a munkát senki más. A népszámlálás azt üzeni, jobban kell figyelnünk egymásra! A fáklyát, mely a Csemadok jelképe, úgy kell átadnunk, hogy a következő generációk átvehessék. A civil szféra egyre jobban hallatja hangját. A Csemadok ennek fontos szegmense, ebből nem akar kimaradni és ne hagyjuk, hogy drága anyanyelvünk konyhanyelvé zsugorodjon. Ez nem csupán a szakemberek dolga. Tegyünk úgy, ahogy Kazinczyék szerették volna és elődeink. A felvidéki magyarság megerősödéséhez szükségesek az ilyen szakmai konferenciák. Ratkó József szerint, az anyanyelv a nemzet érzékszerve és memóriarendszere. Rengeteg a dolgunk, nem a siránkozás a megoldás, hanem a tettek mezejére való lépés. Ez nemcsak a nevelők, tollforgatók, de mindenki dolga, aki szerepet vállal a közéletben, a családban és a munkahelyen. Ez a mi közös felelősségünk. Bárdos kívánta, erősítsük gyökereinket és azt a tudatot, nekünk – kassaiaknak és minden magyarnak – feladataink vannak, mert meg akarjuk őrizni anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat!
A magyar nyelv századai Kassán
Dr. Petővári Ákos miskolci tanár, irodalomtörténész Kassa nyelvi változásairól tartott előadást s közben lepörgette a kassai századokat. A 16. sz.-ban Dévai Bíró Mátyás, a Magyar Luther honosította meg a magyar istentiszteleteket Kassán. Szapolyai idejében vált köznyelvvé a magyar. A 17 sz.-ban az ellenreformáció fellendítette a kulturális életet. A vitairatok magyar nyelven, vagyis a nép nyelvén készültek. Pázmány Péter és Alvinczi Péter prédikátor vitatkozása, majd Szepsi Csombor Márton Europica Varietas (1620) c. útikönyve folytatta a sort. A Márssal társalkodó Murányi Vénusz Gyöngyösi István munkája szintén Kassán jelent meg. A 18. sz.-ban a hivatalos iratokat még latinul írták. A szabadságharc bázisát Felső-Magyarország adta. Az evangélikus templomban három nyelven prédikáltak, melyeket a nyelvújító Kazinczy beszélt. Ő hét dolgos esztendőt töltött a városban. Gessner-fordítását Kassán nyomtatták ki. Így akarta a társalgási nyelvet fordulatossá tenni. Irodalmi folyóiratával nagy sikert aratott. Kassa a hazai irodalom központja lett. A Magyar Museum után jött az Orpheus. Ez még sikeresebb lett, mert jobban illeszkedett a köznyelvhez. Kazinczy az anyanyelvi iskolákat támogatta. A 19. sz-ban a szlávok és németek voltak többségben. 1816 az első magyar pesti színésztársaság érkezett Kassára. Déryné számára meglepetés volt, hogy a kassai nők szlovákul társalogtak. A férfiak mégis erősködtek, ők magyarok. 1828-tól Kassa lett a magyar színházi élet központja. Hazánk legjobb társulata működött a város falai között, mely a nemzeti öntudatot erősítette. A reformkor nagy változásokat hozott. 1840-ig latinul zajlott a hivatalos élet, de a nem hivatalos leveleket magyarul is írhatták. A német anyanyelvű hivatalnokok számára nehezen ment az átállás a magyar nyelvre. A nyelvújítás révén már jól be tudta tölteni szerepét. A szabadságharc idején magyarul folyt a közigazgatás, de utána a hivatalokba idegen személyeket neveztek ki. Megint a német lett a hivatalos. 1856 rendelet kötelezte német nyelv alkalmazását a gimnáziumokban. 1861-ben tiltakoztak a helytartótanácsnál. Utált nyelvnek nevezve a németet. A kiegyezés után a közigazgatás nyelve újra a magyar. A század végére a nemzetiségek aránya ismét megváltozott. A magyar ipari szakoktatás alapjait 1872-ben tették le. A magyarságtudat és összetartozás tudatot erősítette. A szakterminológia, a gyárakban még sok német szót használtak. Előadások tartásával sokat a helyes kifejezések elterjedéséért.
Az első köztársaság megalakulása után a kassai magyarság nagyon nehéz helyzetbe került. A rendőrség megfigyelés alatt tartotta a magyarokat. A Kazinczy Kör csak 1923 után folytathatta Kazinczy Társaság név alatt áldásos munkáját. Erről Löffler Béla szobrász mindig szívesen beszélt. A város a nehézségek ellenére, kulturális központ lett. Fischer-Colbrie Ágoston egyedüli püspökként azért maradhatott, mert a szlovák anyanyelvű híveket támogatta. Bírálta az állam nemzetiségi politikáját. A hívek papjaikat megvédték. Salkaházi Sárát is elbocsátották pedagógusi állásából. A magyar iskolarendszert állandóan szűkítették. A Jogakadémiát beszüntették. Fábry Zoltán ebben a helyzetben elsődlegesnek a nyelv megmaradását tartotta. Megfélemlített nyelvet emlegetett. A hatóságok csaltak a népszámlálások alkalmával. Azután meg levették a magyar cégtábláját, mivel papiroson a magyarok aránya 20% alá csökkent.
A jogfosztottság éveiben a magyarok háborús bűnösökké degradálódtak, megfosztották őket anyanyelvük használatától. Soha sem alázták meg őket úgy, mint akkor. A magyar könyveket bezúzták. 1948-ban visszakapták állampolgárságukat, de kisebbségi jogaikat nem. A Csemadok megalakulása után, megnyitották a kassai iskolákat. Béres József egykori rádiós szerkesztő ennek az élő tanúja. A Kazinczy Nyelvművelő Napokat a szlovák nacionalizmus ellensúlyozása miatt hozták létre. Magyar színházat csak húsz év után lehetett alapítani, majd a rendszerváltás után válhatott önállóvá. Mindezek a rendezvények, intézmények a nyelvművelést szolgálják. Márai Sándor anyanyelvéből teremtett hazát s azt távol szülőhazájától tökéletessé csiszolta, világhírűt alkotva. – nyilatkozta Béres József – Nekünk nehezebb volna itthon megtartanunk anyanyelvünket, nemzeti kultúránkat, nemzeti hagyományainkat!?
Kulturális fővárosok tanulságai
Szoták Szilvia tanár, Károli Református Egyetem oktatója, az Imre Samu nyelvi Intézet elnöke (Budapest-Alsóőr) a Multikulturalizmus és többnyelvűség: az európai kulturális fővárosok kommunikációs megjelenése c. előadását tartotta meg. Az etnikai soknyelvűség mindig tetten érhető volt Kassán. Ez a város abban a régióban él, amelynek nyelve a legszebb volt Kazinczy szerint. De hogyan néztek szembe ezzel a ténnyel más városokban? 2001 a Nyelvek Európai Éve lett. Bécsben multikulturális villamost indítottak. Minden kocsi más anyanyelvű, kultúrájú volt. Különböző ételeket tálaltak föl.
Mi az európai kulturális főváros eseménysorozat célja? Bemutatni az európai kultúrák sokszínűségét, stílusokat, melyekben a város kiemelkedő szerepet játszott. A lakosság minél nagyobb mozgósítása és a párbeszéd erősítése. A történelmi örökséget az építészeti alkotások jelenítik meg. Valamennyi közösséget be kell mutatnia. Luxemburg bevonta a körülötte levő régiókat. A határnélküliséget, a nagyrégiót és azt megmozgatta. A nagyszebeni szászok Luxemburgból kerültek Erdélybe. A szász polgármester a pénzt arra költötte, hogy az óvárost rendbe hozza. Egy hét alatt 700 magyar produkciót mutattak be. Linz a gazdasági élet és kultúra összehangolását kívánta szemléltetni. A turisztikai célpont egyben vonzó gazdasági térség, mely így képes hosszú távú hatást gyakorolni. Kultúra a változás mentén – hirdette Essen -, s az egész Ruhr-vidéket meg kívánta mozgatni. E vidék mítosza az acél, a kulturális és vallási sokszínűség. Pécs a határtalan város a Balkán és Nyugat-Európa között. A luxemburgi minta termékenyítette meg. Kiderült, a várostervezésre nagyobb gondot kell fordítani. Öt fő projekt valósult meg. Kassának Miskolc a partnere, Pécsnek Szeged. A testvérvárosok és a sikertelen pályázók szintén bevonandók a rendezvénysorozatba.
Kassa lesz az Önök nagy projektje! – mondta az előadó. Három ország három etnikum hagyománya. Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és a cigány etnikum. Ez arra nevel, hogy a multikulturalizmus megmutatásából profitálni lehet és tolerancia nevelésére kell fölhasználni.
A kárpátaljai kísérleti terület
Csernicskó István, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tanára az (egykori) északkelet-magyarországi régió nyelvpolitikai fejlődését vázolta 1867-től napjainkig. A mai Kárpátalja az elmúlt száz évben 7 különböző államalakulathoz tartozott. Mindegyik más nyelvi politikát folytatott. Egy rövid ideig ez a terület önálló volt, majd a Szovjetunió egyik legapróbb területe lett. Minden államfordulat után az ott élő nyelvek hierarchiája megváltozott. Miután ennek módozataira tért ki, vizuálisan mutatta be, hogyan jelenhettek meg ezek a nyelvek képileg. Képes levelező lapon, folyóiratokban, hivatalos nyomtatványokon, helységnévtáblákon, pecséteken, bankjegyeken, emléktáblán, számlákon, utcai névtáblán, számlán… A Magyar Királyság idején igyekeztek áttérni a latin nyelvű írásra, hogy az erősödő ukrán mozgalmat gyengítsék. De erre nem került sor. Csehszlovákia idején három nyelvet volt lehetőség használni – a csehet, ruszint és magyart.
A kárpátaljai rutének körében három nyelvi irányzat érvényesült. A ruszofil az összes szláv népet a nagyorosz nyelvbe kívánta beolvasztani. A másik az ukrán irodalmi nyelv és identitás részévé kívánta tenni. A harmadik önálló nyelvként tekintett a ruszinra. Rengeteg vitairat született e témakörben. Prága sokáig nem szól bele. A prágai akadémikusok állásfoglalása salamoni volt. A helyi nyelv a kisorosz nyelvjárása, de az oroszt is tanítani kell, mert a kötődés erős. Volosin Ágoston a kérész életű önállóság idején az ukránt tette meg irodalmi nyelvvé. Amikor a terület visszatért a Magyar Királyság fennhatósága alá, a magyar mellett a rutén szintén államnyelv lett. Kétnyelvűen jelent meg az összes rendeletet és a hivatalos dokumentumok. Az összes hivatalnoknak el kellett sajátítaniuk a helyi nyelvet. A pengőn ruszin nyelvű felirat is volt. Az ottani magyar iskolákban is kötelező volt a ruszin. A berendezkedő szovjet államhatalom eltörölte a ruszint, azt csak az ukrán nyelv nyelvjárásának tartotta. A Szovjetunióban nem volt hivatalos nyelv, de az orosznak volt hangsúlyos szerepe. A szovjet rubelen és címeren csak a 15 tagköztársaság nyelvén jelent meg a felirat. Kárpátalján a magyar nyelv is megjelent boltok feliratán és a transzparenseken. Ezek rendszerint frázisok voltak. 1989 után az államnyelvvel párhuzamosan a kisebbségi nyelv is érvényesült, de a hivatalnokok nem beszélik a magyar nyelvet, és kétnyelvű nyomtatványok sincsenek. A nyelvi kérdés a leginkább megosztó, mert az ország fele oroszul beszél. Az ukrán politikai elitnek célkitűzése, hogy az ukrán nyelvet megszilárdítsa. A nyelvszabályozás sok mindent tilt, ami viszont mégis megjelenik a közterületeken. Mégsem tökéletes a kétnyelvűség. Az ukrán bankjegyek ugyanúgy egynyelvűek, mint az életveszélyre felhívó feliratok. Összefoglalásképpen az előadó leszögezte, ebben a régióban jó néhányszor változott az államnyelv. Nincs ember, aki ne élt volna át legalább egy váltást, amikor mindenkinek egy másik nyelvet kellett elsajátítania, hogy boldogulhasson. A nyelvi tájkép tükrözte a soknyelvűséget.
Végül az új nyelvtörvény visszásságairól számolt be. Az a legizgalmasabb, ha egy nyelv eléri a 10%-ot, hivatalos nyelvvé válhat. Az ukránok nacionalista része úgy látja, az ukrán nyelv veszélybe kerül, kihal. A déli és keleti részen, ahol sokan oroszul beszélnek, az emberi és nyelvi jogok kiszélesítését látják e törvényben, vagyis a demokrácia diadalát. A világon másutt aligha történt hasonló. Miközben az Ukrán Tudományos Akadémia tagadja a ruszinok létét, a nyelvtörvény elismeri a ruszinok létezését. De nemzetiségként nem lehetnek ruszinok! A hivatalos álláspont szerint ugyanis a ruszinok az ukrán nép egyik néprajzi csoportja, a nyelv az ukrán nyelvjárása. Így most senki nem tudja, hogyan kell a törvényt alkalmazni. Sok újat amúgy sem hozott. Ha nem lesz végrehajtási mechanizmus, gyakorlati jelentősége nem lesz.
Titoknyelvé válhat a magyar
Karmacsi Zoltán II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (Beregszász) tanársegéde a kétnyelvű nyelvi szocializációról, illetve a vegyes házasságban felnövő gyermekek nyelvi fejlődéséről szólt. A gyermekkori kétnyelvűség esetén óvakodnunk kell attól, hogy faggassuk, milyen nemzetiségűnek vallja magát. Legfeljebb sztereotip választ kapunk. Három fejlődési szakaszt különböztethetünk meg. Legelőször – etnikailag vegyes házasságban – a gyermek nem különíti el a szavakat nyelvi hovatartozás szerint. Amikor a kétszavas mondatok jelennek meg, megkezdi az elkülönítést. Azután megjelennek az egymásnak megfelelő párok. A szókincsben ezután tetten érhető az elkülönítés. Sokkal későbben válik szét a két nyelv szabályrendszere.
Hogy azután melyik nemzetiséggel azonosul, az számos tényezőtől függ. Együtt élnek-e a nagyszülőkkel, miként viszonyulnak egymáshoz, milyen az oktatás. Milyen nyelven kommunikálnak. A család anyagi helyzete különösen fontos. Mikor sajátítja el és milyen a gyermeki anamnézis folyamata. Van-e érzelmi szál a nyelv mögött. Ez az átélés szempontjából fölöttébb fontos. Viszont a gyakorlatban a hasznossági elv dönt. Az is, hogy a kisebbségi nyelvet mennyire támogatja a többségi állam. Ezen a területen számos lehetőség áll fenn, melyekről az előadó beszámolt. Átadja-e a szülő a magyar nyelv kultúráját, vagy sem. Az egyik hiba lehet, ha a szülők pl. magyarul beszélik meg azt, amit el akarnak titkolni gyermekeik előtt. Ezáltal az titoknyelvvé válik és negatív töltetet kap. A szülők vélekedése ezekben a kérdésekben az ukrán nyelvpolitika leszűrődését mutatja, melyre nálunk is akad számos példa. Az ukrán iskolába járó magyar gyermek jobbik esetben csak egyetemista korában ismerkedik meg Petőfivel és Rákóczival!
Az etnikailag vegyes házasság veszélyes a kisebbség számára – gondolják sokan. Nem egyértelmű a kép. Lényeges, ha a szülő nem figyel oda az egészséges nyelvfejlődésére, akkor a gyermek elvész a magyar kultúra számára. Ha a nagyszülő együtt él a családdal és napi kapcsolatban áll unokáival, fontos tényezővé válik. Ennek főleg a szórvány magyarság körében van nagy szerepe. De ezen a területen is egyénileg nagyon változó példákat lehet fölsorolni.
1970-ben még 47 ezer magyar élt Kassán
Kolár Péter a magyar nyelv megmaradásáról beszélt Kassán. 1820-tól 1942-ig 19,8%-ról 76,6%-ra nőt a magyarok száma a hullámzások ellenére. Úgy vélte, Kassa sokkal érzékenyebben reagált a politikai változásokra, mint a többi felvidéki város. (Itt azonban nem szabad megfeledkeznünk a statisztikai adatok manipulálásáról sem.) 1970-ben Batta Györggyel olyan hivatalos népszámlálási adatot láthattak, mely szerint akkor 47.000 magyar anyanyelvűt tartották számon Kassán. Ezek az adatok azután soha nem kaptak publicitást. 1991-ben emelkedett a magyarok statisztikai számaránya. Azóta egy-egy százalékkal csökken. De Szlovákiában Kassán jelentkezett legmagasabb arányban, hogy a népesség nem töltötte ki a nemzetiségi rovatot (19,1%). Gyaníthatóan ezek között lehet nagyon sok magyar és roma. Az asszimiláció ellenére, Kassa még mindig a 8. legnagyobb település között van Szlovákiában a magyarok számát illetően. Viszont jogilag mintha nem is léteznénk. Tehát egy kisvárosnyi magyar él Kassán, ami semmilyen módon sem mutatkozik meg. Még az Európa Kulturális Főváros program keretében sem. Nyelvünk a közéletben sem jut szerephez. Kevés gyermeket íratnak magyar iskolába. Alacsony a kassai magyarok közötti információcsere, mivel szétszórtan élünk. Egy magyar kulturális központ nagyon hiányzik. A magyar kultúra alulfinanszírozott. Így több ezer embert nem tudunk megmozgatni. Nincs anyagi háttere a magyar kultúrának Kassán. A város vezetése teljes közömbösséggel tekint erre a kérdésre. Minden esetleges, az emberi kapcsolatoktól függ. Ilyen körülmények láttán, a kassai magyarok nagyobb része föladta magyarságát. Pesszimizmus és szkepticizmus uralkodik, nem látják a jövőt. Még a magyar vállalkozókat sem sikerült összehozni. Benyúl a zsebébe, ad a Csemadoknak 10, 200 eurót, de hivatalosan nem vállalja. Fél. A magyarországi vállalkozó üzletében ránk szólnak, ha magyarul kérünk valamit! Szlovák irányba nyitnak, de az itteni magyarokkal nem törődnek!
A tennivalók megfogalmazásánál a gyökereknél kell kezdeni. Választ kell adni a kihívásokra, hosszú távú programot kell megfogalmazni az egyházakkal együtt. 48 magyar szervezet működik Kassán. Ha mindegyik csak 51 embert tud megmozgatni, akkor már jelentős számú embert tudunk elérni. Ha sikerül megállítani ezeket a kedvezőtlen folyamatokat, van esély. Máskülönben nagy kérdés, hogy 10, 20 ,30 év után hányan fognak beszélni Kassán magyarul.
Szemléletváltás nélkül nem megy
Beregszászi Anikó II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola (Beregszász) docense az anyanyelvi oktatás és nevelés kisebbségi körülmények között címmel tartott előadást. A szemléletváltás az oktatásban folyamatban van. Ezt csak nagyon pontosan megtervezett stratégia mentén lehet megtervezni. A legfontosabb feladat, hogy felkészítsen a nyelvi kihívásokra a valós helyzetben. Sajnos sok mindent örököltünk a szocializmusból. Pl. a homogenizálásból következő nyelvszemléletet. Ez eredménytelennek bizonyult, de a mai napig befolyásolja a szemléletet. A reform lényege, hogy hozzáadó szemléletben tanítsa a nyelvet. Az lesz az eredménye, hozzáadott értéke, ha természetessé válik a beszédhelyzethez igazodó nyelvhasználat. Ez a mindennapos sikeres kommunikáció lényege. Új tantervek és tankönyvek készültek a kutatások figyelembevételével. A tanár továbbképzése is hangsúlyos. Ennek számos lehetősége adott.
Ez van a tantervben, tankönyvben, ezt kell tanítani – mondják sokan. Az igazi kérdés azonban nem ez, hanem az, hogyan tanítsunk. Mindegy hogy mit, az a lényeg, hogyan. Ennek mára már kiépült a tudományos háttere. Kisebbségi helyzetben ez politikai tartalmú kérdés is. Az állam és kisebbség oktatáspolitikai igénye nem esik egy irányba. Ilyenkor hat a megfelelés kényszere. A nyelvhasználat mindennapi életünk része. Erre az ösztönösségre kell építeni. Nem megkerülni és a végén érni oda. Inkább azzal törődjünk, hogyan lehet grammatikai kérdéseket hasznosan oktatni. Minden nyelvi elemnek megvan a maga szerepe. A feladatok lényege, tudatosuljon a tanulóban, milyen helyzethez köthetők az egyes nyelvi formák. Ez tudatosan beépüljön nyelvhasználatukba. A tankönyvek gyakorló feladatai azt szolgálják, hogy nyitott szemmel és füllel járjanak a világban.
Tyúkjóléti intézkedés, nőféj és társai
Minya Károly a Nyíregyházi Főiskola tanára az új szavak megértéséről, illetve félreértéséről beszélt. Mellőzte annak a kérdésnek a tárgyalását, mikor válik egy szó szótáréretté. Folyamatosan szükség van új kifejezésekre. A szókincs alkalmazkodik, rugalmasan igazodik a kor kihívásaihoz. Mindig több szó születik, mint ahány kihal egy élő nyelvben. Ilyen szempontból anyanyelvünk nincs veszélyben. Az új szavakkal való megismerkedés szellemi kaland. Ezzel a nyelvi tudatosítást és toleranciát is erősítjük. A változás gyors. Mihnya kiválasztott néhány szót és azokat főiskolai hallgatók körében tesztelt. A bicindex értelmét (bicikli és index szóból, vezeték nélküli kerékpárindex) kevesen találták el. A nőfélyt (nőnemű vőfély, ceremóniamester) szinte mindenki kitalálta ugyanúgy mint a kockulást (sokat ül a számítógép előtt). Az orchideaszakot (ritka egyetemi kisszak) senki nem találta el. A gerillamarketing (nem hagyományos marketingeszközök technikák, marketinstratégia) szintén sok félreértelmezésre adott lehetőséget. A körmös (műköröm készítő és díszítő) alatt korábban mást értettünk. Ebben az esetben egy archaikus kifejezés talált új tartalmat. A tyúkjóléti intézkedés (EU-s tyúktartási szabályozás) ironikus tartalmakon kívül azt a megoldást is sugallta, hogy a tyúkok boldogabb és teljesebb életéért folyó harcról lenne szó, vagy a hölgyek jóindulatú intézkedéséről.
Samuel Johnson, az első angol értelmező szótár megalkotója szerint, a szótár olyan mint az óra. A legrosszabb is jobb a semminél. De a legjobb is egyszer lejárt.
Nyelvhasználat mint humorforrás Tirpákiában
Dede Éva pszichológus, budapesti középiskolai tanár és egyetemi oktató a kabaré „nyelvészetét” vizsgálta meg. A nyelvhasználat ugyanis humorforrás. Mivel rajongója ennek a műfajnak, időnként feltűnt neki, egyes műsorszámokban a nyelvről esik szó. Ki, hogyan beszél. Ez adta az ötletet. A komikus műfajok felértékelődtek. A hátköznapi életünkben is szeretünk élcelődni. Hangulatjavítás a cél. Mindenkinek szüksége van nevetésre. Egészségügyi szempontból is. Elsődleges célja a hibákról nevettetve beszélni. Ezért jó kinevetni a gyötrő feszültségeket. A nyelv a kabaré tárgya volt Brachfeld Siegfried jeleneteiben (Timár György: Nehéz a magyar nyelv). A másik emberen való nevetés, fölényt jelent vele szemben. „Az én nyelvhasználatom fölötte áll a másikénak.” Nem nagyon korrekt, mégis működik. Humor forrása lehet az idősek, fiatalok és gyermekek nyelve. Az idősek és fiatalok közötti kommunikációs zavar. A különbség a külhoni és otthoni nyelvhasználat között. Eleinte az emigránsok kerültek ilyen szerepbe. Már törve beszéli a magyart. Ma a határon kívüliek szerepköre ez. Vagy a magyarul tanulók nyelvhasználata. Netán a gyerek, aki tanulja anyanyelvét. A humorstílus lehet kapcsolatépítő, sértő, önerősítő, önleértékelő, intellektuális vagy éppen altesti humor. De a nyelvi hibák is szerephez juthatnak (suksükolás). A káromkodásokra jó példa Nagy Bandó András irgalmas káromkodásai. A nyelvjárások is rivaldafénybe jutnak. Gondoljunk csak Kabos Gyula jelenetére (Vazsmegyei gyerek vagyok….) Győzike palóc-cigányos hanglejtése megnevettet. A kínaiak magyar beszéde ide sorolható. Reisz András meteorológust is kigúnyolták nyelvjárása miatt. Egy jelenet Tirpákiában játszódik. Ez a típusú humorizálás kártékony. A nyelvi változatok fontosak, ezekkel viszont lebecsülik azokat. Viszont a székely nyelvlecke magyaroknak önmagukra vonatkoztatható humor. Ez önerősítő jelleggel bír. Ha magamat gúnyolom ki, ezzel másokat előzök meg.
Riasztó számok, tömegsport kultúra helyett
Pomogáts Béla korreferátumában a magyar nyelv helyzetét vette górcső alá. Kollapszusszerű visszaesésről, radikális visszaszorulásról adott számot, ami a kassai magyarság eltűnését vetíti elő. Más városok esetében is hasonló a helyzet. Pozsony, Kolozsvár, Temesvár, Szabadka a 19. sz.-ban központokká váltak. A jelen helyzet negatív és kiábrándító, de nem az utolsó szót jelenti. Majd a közismert számokat idézte. A Felvidéken, Erdélyben radikálisan csökkent a magyarok száma. A Ceasescu korszak végén 2 millió magyar élt Erdélyben, mára 1,5 millió sem maradt. Riasztó számok. A magyar politikum mintha nem fordítana elég gondot arra, hogy mérlegre helyezze a nemzet helyzetét.
Eltelik néhány évtized és ezek a számok még inkább zuhannak majd. Ha Erdélyben 1 millió alá esik a magyarok száma, csökken az asszimilációs nyomás. Mert egy 20 milliós állam számára nem jelent ilyen elenyésző kisebbség veszélyt. Mit jelent ez a fogyás, a politika állandó kilengése mellett? Herder ellenére még megvagyunk! Van némi remény.
Az anyanyelvi mozgalomról szólt még ezután. A 70-es évek közepén alakult ki, hogy a nyugati világban élő értelmiséget, tanárokat, nyelvészeket kapcsolatba hozza kollégáival. A 80-as évek végén új elv lépett helyére, hogy az egész magyar nyelvterületre terjedjen ki. A mozgalom tekintélyes munkát végzett 40 év alatt. Vagy 700 programot valósított meg. Vezetésében a magyar szellemi és tudományos élet számos kiválósága vett részt. Számos Kossuth- és Széchenyi-díjas tudós. Most támogatás nélkül maradt. Jövőre meg kell, hogy szűnjék. Antall Józsefnél még volt elkötelezettség. Pedig ennek a politikai stratégia részét kellene képeznie. Nem a stadionok fogják fellendíteni a magyarságot! A hagyományos magyar kultúra helyébe a tömegsport kerül.
Ne csüggedjünk!
Révész Katalin hozzászólása akár végszója lehetett az első napnak. Azt látjuk, nem tudjuk a kiutat – mondotta -, csak utacskákat tudunk. Mindenféle módon próbálkozunk, de az emberi tudás véges. Csak a csoda, az Isten segít. Reformátusként kérdi, hisszük-e azt, amit Himnuszunk kér? Isten áldd meg a magyart! Elhisszük-e Istennek felszólítását, hogy ne féljünk, én veletek vagyok? Van-e olyan nagy okunk a félelemre, ha a világteremtő Úristen oltalma alá helyezzük magunkat? Akkor ne csüggedjünk!
Este LitFest néven egy rendhagyó irodalmi estre került sor az egykori Dohánygyárban.
Kolár Péter még végezetül közölte a résztvevőkkel, az előadások kötetben is megjelennek, így az érdeklődők részletesen is megismerkedhetnek azokkal. Ez már csak azért is jó hír, mert a második napon nem tudtam részt venni a rendezvények torlódása miatt.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36423″}
