Idézet Dušan Čaplovičtól: „Ne csak az iskolában legyenek, ha valaki a munkahelyén tartózkodik, attól még nem dolgozik” Ezzel a kijelentéssel több szemszögből is gondom van – írja Varga Lajos olvasónk, alább az ő gondolatait közöljük.
Ad 1.
Arról beszéljen ez a pojáca, hogy hány olyan munkahely van, ahol annyira nincsenek törvények által garantált munkahelyi feltételei egy alkalmazott munkavégzésének, mint az oktatásügyben. Nyilván a miniszter úr a miniszteri státusz körülményeit akarja eladni, mint általános és gyakorlatban alkalmazott munkahelyi feltételeket. Ám kiábrándítanám miniszterünket eme még óvodásnak is nehezen minősíthető nézeteiből. Lehet, hogy a minisztériumban ücsöröghet valaki napokon át tétlenül, de az iskolában biztosan nem teheti ezt meg, még akkor sem, ha közvetlen felettese tartós, vagy pillanatnyi indiszponáltsága miatt elhanyagolná ellenőrzési feladatai teljesítését. Arról már nem szeretnék értekezni, hogy a kényelmes ücsörgés alapvető feltételeit mikor biztosította be az oktatásügyi tárca/Čaplovič úr és baráti köre?
A 12 négyzetméter kb. 10 fő számára mióta törvényes feltétel? Vagy az alapterületbe a folyosót és az udvart is bele kell számítani? Ez ellen sem lenne kifogásom, ha törvény írná elő a klimatizált folyosót és udvart.
Ad 2.
Arról sem értekeznék, hogy úgy átlagos prosperitású kis cégek is honorálják alkalmazottaikat, amennyiben kimutathatóan szabad idejükben is a cég érdekeit támogató időtöltést választanak.
Ehelyett miniszterünk nyilván szívesen látna minden pedagógus fejébe beépített gondolatolvasót kasszagéppel társítva, mely gondolat/sec, (rosszabb esetben/év) alapján osztana mozgó bért a szellemi foglalkozásúak körében. Csak arra lennék kíváncsi ebben az esetben, hogy hogyan lehetne kettéválasztani az értékelésben gondolkodásom azon részét, amikor a kényelmes otthoni fotelomban ülve azon gondolkodom, hogy az esedékes negyedévi felmérőben melyik témakörre helyezzem a hangsúlyt, s melyikre kevésbé, attól a gondolataimtól, amikor a barackfáim állapota köti le figyelmemet.
Az iskolával kapcsolatos gondolataim közül pl. a felmérőre, tananyagra vonatkozó gondolataim egyenértékűek-e a kolléganőim által biztosított esztétikai élményeim leltározására fordított gondolataimmal, vagy pl. a pedagógiai feletteseim tevékenységére fordított gondolataim milyen értékindexűek a technikai személyzet teljesítményére vonatkozó gondolataimhoz képest?
Ad 3.
Miniszterünknek magyarázza meg valaki egyszer a munkahelyén tartózkodik ≠ dolgozik ill. dolgozik ≠teljesítette munkaköri kötelességeitrelációk értelmét. Bár nyilvánvalóan van befolyása a környezetnek a munkavégzés minőségére, intenzitására, ill. a munka elvégzésére vonatkozó elvárásainkra, ám sosem követném el azt a hibát, hogy a tartózkodás helyét jelölném meg mintegy kizáró okot arra nézve, hogy valaki dolgozik-e ergo jár-e neki munkabér, vagy sem.
Ad 4.
Mégis hogyan képzeli miniszterünk a pedagógusoknak, mint közalkalmazottaknak a sztrájkhoz való jogát? Én értem, hogy abból a pozsonyi bőrfotelból a szabadsága alatt sztrájkoló pedagógus az ideális, vagy a tanítási időn kívül sztrájkoló pedagógus. Csak arra hívnám fel a t. miniszter úr figyelmét, hogy a sztrájk az nem egy jótékonysági intézmény, sőt pontosan a fordítottja annak. Ez egy kényszerítő intézkedés, mely kellemetlen következményeivel kényszeríti a munkaadót ill. a felettest munkája tökéletesebb végzésére. Bár az is igaz, hogy néhány felettes esetében hiábavaló ez a lépés, mivel minden igyekezetük ellenére sem tudnak megfelelni betöltött pozíciójuknak. Ebben az esetben egy ilyen sztrájk a felettes felettesét kényszerítheti más megoldások keresésére,ha ez sem lenne sikeres, akkor maradna mint lehetőség a felettes felettesének eltávolítása. Bár ezt sem tartom lehetetlennek, de talán olcsóbb lenne általános sztrájk nélkül megoldani a helyzetet. Amennyiben miniszter úr is így látja, akkor remélem legkésőbb vasárnap estig lemond miniszteri állásáról, s felajánlja azt egy megfelelőbb egyén számára.
Varga Lajos, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36698,36689″}
