Február 18-án, hamvazószerdán – a nagyböjt kezdetének napján – XIV. Leó pápa az Aventinus-dombon álló Sant’Anselmo-templomban vezetett közös imádságot, amelyet bűnbánati körmenet követett a Santa Sabina-bazilikához. A menetben bíborosok, érsekek, püspökök, a bencés és domonkos közösségek tagjai, valamint hívők vettek részt. A bazilikában a Szentatya mutatta be az eucharisztikus ünneplést, a hamu megáldásának és a hamvazásnak a szertartásával. A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya beszédéből részleteket közlünk.
Közösségben megélt megtérés
Homíliája elején a pápa arra emlékeztetett, hogy minden liturgikus időszak kezdetén „új örömmel fedezzük fel annak kegyelmét, hogy Egyház, Isten igéjének hallgatására egybehívott közösség vagyunk”.
Joel próféta szavait idézve hangsúlyozta
a megtérés személyes és közösségi dimenzióját: „Gyűjtsétek egybe népemet, szent közösséggé legyen!” (Jo 2,16).
A próféta felszólítása mindenkit érint – a leggyengébbeket éppúgy, mint a papokat, akiknek könyörögniük kell:
„Könyörülj, Uram, könyörülj népeden!” (Jo 2,17).
A nagyböjt ma is kiemelten közösségi időszak, amikor nem elszigetelten, hanem együtt indulunk a megtérés útján.
A bűn felismerése mint prófétai tanúságtétel
XIV. Leó rámutatott: az Egyház akkor hiteles, ha képes beismerni saját bűneit. A rossz nem csupán külső ellenségek műve, hanem „a szívünk érintett benne”.
A bűn személyes, ugyanakkor valós és virtuális közegeinkben, sőt gazdasági, kulturális, politikai és vallási „bűnstruktúrákban” is testet ölt.
Az élő Istenhez fordulás a szabadság vállalását jelenti, egyfajta exodust, amelyben nem maradunk „bénultak, merevek”, hanem elindulunk a változás útján.
A pápa felteszi a kérdést: „Milyen ritkán látunk olyan felnőtteket, akik szembenéznek önmagukkal és megtérnek?”
A megtérés ezért alternatívát kínál egy tehetetlennek tűnő, „lángoló világban”.
A fiatalok érzékenysége és a missziós távlat
A Szentatya kiemelte, hogy sok fiatal – még szekularizált környezetben is – különös erővel érzi hamvazószerda hívását. Ők világosan látják, hogy lehet igazabban élni, és felelősség terhel bennünket mindazért, ami az Egyházban és a világban nincs rendben.
Szent Pál szavait idézve sürget: „Nézzétek, most van itt az alkalmas idő! Most van itt az üdvösség napja!” (2Kor 6,2).
A nagyböjt misszionáriusi jelentőséggel bír: a belső megújulás hitelesebbé teszi az evangélium hirdetését, hogy ne hangozhasson a gúnyos kérdés: „Hol van hát Istenetek?” (Joel 2,17).
XIV. Leó (Fotó: Vatican Media)
A „bűnbánati pedagógia” időszerűsége
A pápa felidézte VI. Pál 1966-os hamvazószerdai gesztusát, amikor nyilvánosan végezte el a hamvazás szertartását.
Az akkori egyházfő „szigorú és megrendítő bűnbánati szertartásnak” nevezte ezt, amely „realista pedagógia”, s „szigorú felhívás az igazságra”.
Két jelenséget emelt ki: az önáltatás képességét és azt az „alapvető pesszimizmust”, amely az élet hiábavalóságát hirdeti – „az emberi szellemnek ez az önkifejeződése a hamu apológiája”. XIV. Leó szerint e szavak prófétai módon világítanak rá korunk valóságára.
A hamu és a feltámadás tanúsága
A ránk hintett hamu emlékeztet a „lángoló világ” valóságára: háború sújtotta városokra, a nemzetközi jog és az igazságosság romjaira, ökoszisztémák pusztulására, a szent iránti érzék elhalványulására. A történelem és lelkiismeretünk kérdése így hangzik: „Hol van hát Istenetek?”
A válasz a megtérésben rejlik.
„Bűneink felismerése, hogy megtérjünk, már a feltámadás előjele”
– fogalmazott a pápa. A nagyböjt a húsvéti szent háromnap felé vezet, az átmenetre a halálból az életre. A vértanúk – régen és ma – e húsvéti úton ragyognak példaként.
A római nagyböjti stációk hagyománya zarándoklatra és megállásra hív: a tanúságtételek nyomába eredve fedezhetjük fel az elvetett magvakból sarjadó életet. Az evangélium arra tanít, hogy ne a látszatot keressük, hanem azt szolgáljuk, ami csendben növekszik.
A böjt, az imádság és a szeretet belső összhangja az élet Istenéhez vezet.
„Felé irányítsuk – mértékletesen és örömmel – egész valónkat, egész szívünket!”
– zárta homíliáját XIV. Leó pápa.
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
