Rendszerint mindenki váratlanul távozik. Galán Gézával is ez történt.
December 17-én fejezte be földi pályafutását, melyet 1942. május 4-én kezdett meg. Azon a napon, melyen két évvel később céhbeli társa, Huszti Péter született. Nem tudtam, hogy hosszabb ideje komoly betegséggel küzd. Régen volt, amikor találkoztunk és az idő rég feledtette, miről is vitatkoztunk. Itt-ott feltűnt a képernyőn. És cikkeit olvastam néha és sokáig őriztem folyóiratának számait, melyekkel a rendszerváltás után jelentkezett.
Színházi és filmszerepeinek se szeri, se száma. Amatőr színjátszóként kezdte, mint annyian, akik a világot jelentő deszkát választották. Miután Révkomáromban leérettségizett (1963), a pozsonyi Szépművészeti Főiskola Színházművészeti Karán szerzett oklevelet (1965). Majd a MATESZ komáromi színpadán láthatta őt a közönség (1968). Ekkor alakította Shakespeare darabjának Romeoját, mely legendás sikert hozott a számára. Vélhetőleg ez volt pályafutásának csúcsa. Majd Hay Gyula: Isten, császár, paraszt c. drámájában Hunyadit alakította és a Liliomfi címszerepét is eljátszotta, hogy most a sorjázó többi alakítást mellőzzük. Cseh, szlovák és magyar filmekben is megcsillogtathatta tehetségét. De hangjátékok és tévéjátékok szereplőjeként és rendezőjeként is hallhattuk, láthattuk. Az enyhülés korszakában alapító tagja lett a Magyar Ifjúsági Szövetségnek, majd annak tisztségviselőjeként szolgált. Elvégezte a prágai Szépművészeti Akadémia Film- és Tv-művészeti Karát. Dramaturgi és rendezői oklevelet szerzett (1974). Közben a kassai Thália Színházban játszott és rendezett (1970-71), majd a Csehszlovák Rádió magyar adásának rendezője volt (1975-78), a budapesti 25. színház, Várszínház és Népszínház színésze. 1988-ban Zselízen Szabadtéri Színházat alapított és vezetett, Budapesten meg a Jurta Színház tagja lett. 1989-ben az Egyesült Államokban tett körutat. A legtöbb alkotásának szereplője és rendezője volt. Közéleti, kitárulkozó ember, aki félezernyi írást közölt a lapokban. 1990-ben magánlapot alapított. Videó-tudósításokat, dokumentum- és reklámfilmeket készített. Rajzolt, festett, fényképezett… Azután meg vállalkozott.
Kassán először az 1970-es években láttam színpadon Petőfi percei c. monodrámájával, mely a költő műveiből készült. Izzott, fanatikusan azonosult a mondanivalóval és uralta a teret. A költő később is foglalkoztatta, hiszen A helység kalapácsát rendezte és több műsort készített róla. Úgy vélte, Barguzinban valóban az ő hamvait találták meg. Azt remélte, a költő temetése egy új nemzeti ébredés kezdetét jelenti majd.
Ha a 70-es években még hallottunk róla, majd egyre kevesebbet, csak a rendszerváltás körüli időkben jelent meg újra hangsúlyosan horizontunkon. Azután az utóbbi években ismét nagyon keveset került látókörünkbe. Nemrégiben ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból Havasi Péter köszöntötte és szinte kérte, vigyázzon magára. Nem hallgathatott rá. Most ő is lelépett az igazi Színpadról, mert a Nagy Rendező így látta jónak. A színpadról, melyen lehetett Arbuzov Marat-ja, Sarkadi Sebők Zoltánja, vagy Nyírő József Éltes Dávidja, s az életben kicsit mindegyikük felváltva vagy egyszerre. Szinte látom élénk, fürkésző tekintetét, mely most befelé fordul. Egy darab felvidéki történelem száll vele a sírba.
A színész számára mindig a közönség tapsa jelentette az igazi elismerést. Annak decibeljeivel is mérhető a siker. Volt megérdemelten részed ebben a mákonyban nemegyszer. Most sem tehetek mást, összeverem utoljára a kezeimet. Isten Veled!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37089″}
