A Márai tér keresztelőjére 14 órakor került sor a Kassa Európa Kulturális Fővárosa program keretében.
Gyéren havazott, amikor legalább 500 ember gyűlt össze. Zömmel magyarok. Jelen volt aa magyar kormány képviseletében Balog Zoltán, az Emberi Források Minisztériumának vezetője, Hammerstein Judit, kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Dušan Čaplovič szlovák iskolaügy miniszter, Balogh Csaba pozsonyi nagykövet, Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul, Kassa város képviseletében Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes, Otto Brixi (Smer-Irány), a szlovák parlament legfiatalabb képviselője (*1985), aki Kassán él és nem utolsó sorban Jáky Judit édesanyjával, aki Márai leánytestvérének, Katónak az unokája és leánya.
Az író rövid életrajzának ismertetése után Renáta Lenártová főpolgármester-helyettes ült le szemben Máraival, hogy „udvaroljon” neki. „Szívből remélem – mondta az írónak -, hogy nem messze szülőházától jól érzi magát. Engedje meg, hogy tiszteletünket és elismerésünket fejezzük ki, hiszen a világ Kassáról az ön munkássága révén szerzett tudomást. Ön visszatért Kassára és személyisége lett a kulturális fővárosnak. Köszönet érte, hogy Kassa jó hírét terjesztette a világban. Kassa az ön kedvenc városa volt, amiről a Kassai őrjárat is tanúskodik.”
Dušan Čaplovič örömét fejezte ki a téravatással kapcsolatban, és azt fejtette ki, hogy bár Márai magyar író volt, ő valójában Közép-Európa írója. Szerinte Tomáš Garrigue Masaryk jelmondatát vallotta: A közösben egységben, a különbözőségben szabadon, mindenben toleránsan.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere szlovákul kezdte beszédét, majd a kassai magyarokat szólította meg, az ünnepséghez valóban méltó beszédében. Kassának ez nagy lehetősége, hogy a város visszataláljon valódi történelméhez. A tér az otthonosság érzetét adja. Tehát azt üzeni, Márai nem engedi, hogy száműzzék szeretett városából. Ezt mi se hagyjuk! Kellenek az emberek, hegyek, városok, folyók… Bécs, Pozsony, Kolozsvár, Szabadka… Család, emlékek, történelmi események… Az, amitől otthonosan érezzük magunkat.
Jáky Judit a család nevében szólt „Sanyi bácsiról”, hiszen ők így nevezték. Az ő generációja nem ismerhette, de azóta életműve méltó helyére került. Édesapja is mindig úgy mondta, ha Kassára jöttek: haza jövünk. Ő is itthon érzik magát a 21. század Kassáján. „Isten áldja meg a kassai polgárokat!” – fejezte be beszédét.
A végén Milan Kolcun, tanár, idegenvezető olvasott föl egy részletet a Kassai őrjáratból. Elnézést kért, hogy nem tud magyarul, amit azért is sajnál, mert megismerkedett az író életművével.
Az utcanévtáblát a főpolgármester-helyettes és Jáky Judit leplezte le.
A téren két idézet is olvasható volt Máraitól, sajnos csak szlovák nyelven. Önleleplező módon.
A tér avatása után, a Mészáros utcai Emlékszoba falánál, ahol egykor a Grosschmid család otthona volt, sor került az emléktábla megkoszorúzására. Kövesdi Szabó Mária színművész hívta segítségül az írót egyik leghíresebb és 56-ról szóló legszebb versével, a Menyből az angyallal. Többek közt Balog Zoltán miniszter, Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, Balogh Csaba pozsonyi nagykövet, és Czimbalmosné Molnár Éva főkonzulasszony koszorút helyezett el az emléktáblánál és a szorbornál. Ezután a résztvevők az Emlékszobában gyűltek össze beszélgetni Jáky Judittal és édesanyjával.
Buday Ernővel, a Szakkay József Polgári Társulás – Magyar Iparista Klub elnökével éppen távozáskor futottam össze. Fáradt, de boldog volt. Ez a Társulás nyújtotta be a kérelmet, hogy a teret Márairól nevezzék el és ez pontosan így is történt. Az összvárosi önkormányzat egyhangúlag szavazta ezt meg. Elmondta, érték emiatt nemtelen támadások magyar részről. Az is igaz, be kellett vetnie hivatalos tárgyalásai során minden diplomáciai ügyességét, de megérte. A körülményekről, gáncsoskodásokról mindenki meg fog feledkezni, de a tér marad. És ez a lényeg.
Délután a sajtóközpontból a megbeszélt időpontban közösen indultunk a hivatalos megnyitó előtt a színházhoz, hogy az államfővel együtt lefotózzuk a vendégeket. Erre azonban nem volt mód. Egyedül Androulla Vassiliou biztos állt meg oldalán a főpolgármesterrel, hogy megörökítsük. Gašparovič és Fico korukat meghazudtolva futottak föl a lépcsőkön, hogy eltűnjenek a fényképészek látóköréből.
Felgördült a függöny, egyben – ahogy később kiderült – lepel hullott a történelemre és az Örömóda, Európa hivatalos himnusza hangzott föl, majd a szlovák himnusz. Üdvözölték a legfontosabb külföldi és hazai vendégeket, az államfőt, kormányfőt, a parlament elnökét, az európai biztost, a minisztereket, az alkotmánybíróság elnökét, a kerület vezetőjét és a főpolgármestert. Ez azonban valamilyen bizarr protokoll szerint történt. Hármójuknál megemlítették, hogy kassaiak Balog Zoltán miniszterről és Magyarország nagykövetéről is „megfeledkeztek”.
A programot a Déli Kapunál vetítették ki az érdeklődők számára. A műsorban közreműködött Peter Breiner, az Állami Színház zenekara, a Credance, a Siempre és a Debris company.
Először egy régi szocialista filmet mutattak be ironikus kommentár kíséretében. Gagarin, Kassai Kormányprogram, szocialista lakóházak… Ez egy titkos program lenne? – kérdi csúfondárosan a hang. Egy kutató a mágnesszalagokról beszél. Egy rég nem hallott személy nevét említi, aki inkább gátja volt a kutatásnak, mint előmozdítója képzetlensége okán. Most azonban azt hallom, az ő vezetése alatt folytak a kutatások. A kassai repülő főiskola következett. Ott olyan pilótákat képeztek, akik a határokat védik. De milyen magasra nyúlnak a szlovák határok? Olyan magasan húzódnak, hogy kozmonautákat kell bevetni? (Elég árulkodó a szöveg. Asztronautákról szó sem esik.) Ez is egy magasabb, titkos terv része? Kassai Kormányprogram? Nem Kassai Kozmikus Programról van szó?
Megjelent két cicanyakkendős ürge – nyilván az űrből. A mi kozmikus programunk egyedüli – közölték szerényen. – Majd jöttek a bombasztikus kijelentések a politikusok szájából, melyek határa a csillagos ég. Vagyis a kozmosz. Ebbe a művészek is bekacsolódnak – mondta Raši főpolgármester. – Mi mindent jelent ez, Kassának, Szlovákiának, Európának, a Földnek és a Naprendszernek. Kassa a legdinamikusabban fejlődő város Szlovákiában. Kultúra és művészet nyomán kinyílunk Európának. Meghatározzuk a jövőnket. Ez a legnagyobb projekt a város gazdag kulturális történetében. „Mélyen átérzem ezt és örülök, hogy részese lehetek.”
Zdenko Trebuľa, a kerület elnöke, helyes döntésnek tartja, hogy Kassa lett a kultúra fővárosa, mert ezt megérdemli. A régió és város története fantasztikus. „Remélem, a jövő a városé és régióé. Már az első órák bizonyítják, meg tudjuk valósítani programunkat. Sok sikert kívánok. És egészséges szemléletet. Minden vendégnek kívánjuk, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodjanak és visszatérjenek ide.”
Ivan Gašparovič örült annak, hogy együtt élheti át a kassaiakkal a szép pillanatokat. „Kassának régi történelme van, most egy új küszöbén áll.” Miután már a kultúra fővárosává vált, amely az értékeket tiszteli – vélte az államfő.
Róbert Fico kormányfő megköszönte a kassaiaknak, hogy így reprezentálják Szlovákiát. Tisztelet a sajátos kultúrának, mely jelentős módon hozzájárult a szlovákhoz. Kassa elsősorban Kelet-Szlovákia kulturális központja. Majd történelmi tudatlanságát fitogtatta. Úgy látszik sok brosúrát olvashatott. „Anjou Robertet” emlegette – itt I. Károlyra gondolt a miniszterelnök. (Hiába, minden szentnek maga neve felé hajlik a nyelve.) Megemlítette a Nagy Lajos által adományozott címert, majd VIII. Henrik nevelőjére tért ki, Bocatius Jánost Kopernikusz tanítványaként említette, majd azt, hogy a városra jellemző a nagymértékű tolerancia. (Ennek bizonyítéka, hogy a közönség tolerálta ezt a beszédet is.) Azt a ma már úgy látszik kiirthatatlan hazugságot is világgá kürtölte, hogy a kassai dóm a legkeletibb gótikus templom lenne. (Kolozsvár és Brassó már nyugatabbra költözött a műsor kezdete előtt? Vagy ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök akaratlanul bevallotta, Románia és Erdély közelebb került Nyugathoz, mint mi?)
Marek Maďarič kulturális miniszter szerint a KEKF a legjobb kulturális projekt Szlovákiában. A kultúra támogatása jelentős tényezője a fejlődésnek. A kreativitás és a nemzeti innováció hozza a gazdasági eredményeket. (Ezt a közhelyet szinte mindenki szajkózza hosszabb ideje.) Különleges lehetőség ez Szlovákia számára is. Most a kassaiak vállán nyugszik ennek súlya. (Akiket nem nagyon kérdeztek meg, hogy mit szeretnének.) Androulla Vassiliou az oktatásügyért, kultúráért, többnyelvűségért és ifjúságpolitikáért felelős európai biztos angolul köszöntötte az ünneplőket. Nem volt rá ideje, hogy megtapasztalja, hogyan tisztelik Kassán a többnyelvűséget.
Miután ezt végigszenvedtük jött a sekélyes műsor, mely bemutatta, hogyan értelmezik ma Kassán a többnyelvűséget. Egy kis zenével, vetítéssel. Az álszellemes műsor arra épült, hogy Kassa egy bolygó az űrben. Így csillagászati és kozmikus összefüggéseket mutattak be ironikus hangnemben. Márait és Oelschlägert említették. Kitértek rá filmbetétekben, hogy a kultúra miképpen befolyásolja a tudományt. Oleschläger ugyanis a Fórum mozi mennyezetén látható világítást úgy tervezte meg, hogy a galaxisokat mutassa be. A műemlékvédőknek még 4 milliárd évig meg kell őrizniük ezt az épületet, mert az égi konstelláció azután fog csak megváltozni. (Reméljük, a kassai kicsit hamarább.)
Majd jött Gagarin, a vasmű nagyolvasztója, a szocialista építkezések bemutatása, mely a Kassai Kormányprogramból adódott. De ez bizonyára inkább Kassai Kozmikus Program, vagy Összeesküvés. Csak a fekete lyukban tud a múlt a jelennel összekeveredni és sajátos ötvözetet létrehozni. Ezt volt hivatva bemutatni a Železiar (Vasas) népi táncegyüttes, amikor hagyományos műsoruk közepére beiktattak egy modern balettjelenetet, melyben a szereplők alsó testén a hagyományos ruházat volt látható, felső testükön modern fekete trikó. (A modern kor skizofréniáját kívánták érzékeltetni?) A továbbiakban megtudtuk, az Égi Program megvalósításán régészek is dolgoznak. Alsómislyét, a szlovákiai Műkénét a földönkívüli civilizációval hozták kapcsolatba, s jött az AMC Trió, mely az Anonim Földönkívüli Civilizáció (Anonymná Mimozemská Civilizácia) kompozícióját adta elő. Úgy látszik, a dzsesszt már csak marslakók játszanak. Nem földönkívüli hangszereken zenéltek, hanem villanyzongorán, dobokon és nagybőgőn. Megint film következett. Megtudhattuk, Kassáról már negyven éve repülünk az űrbe. Oroszországi, kínai, norvégiai és francia-guyanai támaszpontokról. Ezek a szondák a kozmikus sugárzást tanulmányozzák. Az üstökösöket azzal gyanúsítják, életet szállítanak a Nap-rendszeren keresztül-kasul. A fejtágításból megtudtuk, számtalan föld kering saját csillaga körül. Ezek a csillagok hasonlóak a mi Napunkhoz. 800 ilyen bolygóról tud a kutatás, de csak négyen található víz. Ha lenne egy Kassa-bolygó, akkor egy Nap-Kassának is kellene lennie, mert a bevett szokás szerint, a bolygót csillagjáról nevezik el, amely körül bolyong. De van megoldás. Számtalan kisbolygó csapong naprendszerünkben. Ha sikerülne egy újat találni és annak fölfedezőjét rávenni, hogy azt Kassáról nevezze el, akkor már létezne a Kassa-bolygó.
Majd köszöntötték Juraj Jakubisko rendezőt, aki a közeli Kojsó szülötte és a főváros egyik arca. Lehet, hogy kalapban jött a világra, mert a világért sem válna meg tőle, úgy mint egykor a törökök a feztől. A Teplis Company produkciója állítólag rekonstruálta Lajka kutya kiképzését, hogy az égbe repüljön. Majd arról szerzett tudomást a közérdemű, hogy egyetemisták időgépet szerkesztettek mikrohullámú sütőből és zuhanyozó sarokból. A meleg víz a múltat jelzi, a hideg a jövőt. A négy kassai feltaláló nem tudott megegyezni, ki utazzon elsőnek és így mind a négyen az időn kívül rekedtek. A múltban, de voltaképpen a jövőben. Vagyis a mi Kassa-bolygónkon.
A műsor közben, az üresjáratokban a háttérben gyakorta fölfelé szállt a hó, kint érdekes módon lefelé. A következő vetítés kozmonautákat mutatott és meteorológiai ballon röptetését. Márai idézett hangzott el, majd a Pentapolitana, az Ötváros (Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa, Kisszeben egykori szövetsége) dél-amerikai andalító zenére csacsacsázott előttünk. A kreatív gazdaságról esett szó. A multikulturalitást emlegették. Beruházások, rekonstruálás, új kultúra, Kultúrpark, Kunsthalle… Ezt a blokkot kínosan gyér taps fogadta. Ezután Ida Kelarová énekes, karnagy kassai konzervatoristák kórusával lépett föl. Ez a produkció azt lett volna hivatott bemutatni, hogyan fogják a földönkívülieket fogadni, amikor majd ideérnek. Roma nyelven énekeltek. Mire a földönkívüliek Kassára érkeznek, már a roma nyelv lesz uralkodó a városban?
A kozmodrómból az első rakétát elindító Veny Academy, a „mi földi lovagjaink” következtek. Ha eddig azt hittem, hogy a világmindenségben a harmónia uralkodik, csalatkoznom kellett. Inkább a kakofónia. Végre „lehördült” a függöny. Az egyórás műsor 16 óra után kezdődött és 17:50-kor ért véget. Ez nyilván a nagyvonalú kozmikus időszámítás.
Miközben a színházban folyt a semmi, ökumenikus istentisztelet zajlott az Orsolya-apácáknál, az első református templomban, mely a kirekesztettekért könyörgött. Azokért, akiket megfosztották emberi méltóságuktól. Indiában a tamilok által lakott területen 80%-ban keresztyének élnek, mégis kirekesztik őket. Így ez a könyörgés minden ilyen helyzetben élőkért szólt. A kassai magyarokért is.
A téren már gyülekezett a közönség, mely a kivetítőkön kísérhette figyelemmel az elébb ismertetett műsort, majd élvezhette a megnyitó további produkcióit. Az óriási tömeg meghallgathatta Raši főpolgármester és Gašparovič államfő közhelyeit. Állítólag negyven ezren voltak kíváncsiak a nagy banzájra. Igazán szívből Androulla Vassiliounak tapsolt a közönség, aki elmondta, a kormányok rendszerint a megtakarításokat mindig a kultúra rovására oldják meg. A polgárok dolga, hogy ezt ne engedjék. A Nemzetközi Űrállomásról üdvözletet közvetítettek, majd a nagy zenebona közepette pályájára engedték a kassai űrállomást. A visszaszámláláskor lézershow kápráztatta el a nézőket, amely tűzijátékkal ért véget.
A két nap tapasztalatai és programjai a valódi kassai polgárokat gigantikus feladat elé állítják. Mert itt minden látványosságnak el kellett a város egykori múltját fednie. Amnéziába ringató „piromuzikális shaw”-t láttunk. Fülsiketítő zene, basszushangok, melyek az ember tüdejét rázzák, a közhelyek mind-mind arra hivatottak, hogy a város múltjának tanúságai ne kerüljenek reflektorfénybe.
Mindez tehát arra szólít föl bennünket, hogy játszunk Kassát! Márai is ezt tette Radványi Géza testvérével. Óriási találékonyságra, állóképességre lesz ehhez szükségünk. A város múltja mögöttünk áll. Szilárdan, konokul. Támaszkodhatunk rá. Ez a megbízatásunk. Tárgyi bizonyítékai, az épületek vádolnak, de egyben segítőink. Csak arra kell törekednünk, hogy a kövek megszólaljanak. Máskülönben a Kassa-égitest a majmok bolygója lesz!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37573,37554,37612″}
