Mind szerzőgárdáját, mind az írások jellegét és műfaját tekintve kivételesen sokszínű ez az antológia: pályakezdőktől élő klasszikusainkig harminckét szerző vonul fel verssel, elbeszéléssel, regényrészlettel, drámával, mesével – vagy tanulmánnyal, esszével, recenzióval. Mindegyiküket a magyar kulturális minisztérium ösztöndíjai (Székely János költészeti és drámaírói, Gion Nándor prózaírói, Benedek Elek gyermekirodalmi és Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjak) segítették munkájuk létrehozásában 2007 és 2009 között.
A fenti címmel jelent meg a budapesti Kortárs Kiadó gondozásában, Fekete Vince szerkesztésében a határon túli magyar írók műveiből témában és műfajban is igen széles körben merítő antológia. A kötetet Szekeres Nóra mutatta be a Magyar Nemzet e hétvégi mellékletében.
Az antológiák egészen más irodalmi és információs élményt nyújtanak az olvasónak, mint egyetlen szerző kötetbe rendezett művei. Már összeállításuk is rendkívüli kihívások elé állítja a szerkesztőt, míg befogadásuk sok esetben nehézségeket gördít az olvasó elé. Sokszínűségük, homogénnek korántsem nevezhető elegyük nemritkán egyfajta kezdeti bizalmatlanságot, felületes idegenkedést válthat ki az érdeklődőkből. Hiszen milyen szempontok és kritériumok alapján lehet a határon túli magyar írók rendkívül gazdag irodalmából egy vékony kötetnyire valót összeválogatni?
Esetünkben a szerkesztő, Fekete Vince – aki maga is aktív szereplője határon túli magyar irodalmunknak – úgy oldotta meg ezt a dilemmát, hogy időben és „adminisztratíve” is rövidre fogta a gyeplőt, s jól körülhatárolható szempont alapján gyűjtötte egybe a kötetben szereplőket. Azokat választotta ki, akik 2007 és 2009 között a magyar kulturális tárca négy különböző pályázatának (Székely János költészeti és drámaírói, Gion Nándor prózaírói, Benedek Elek gyermekirodalmi és Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíj) valamelyikét elnyerték. (Igaz, a könyvborító alcíme nem utal erre a megkötésre).
Így mutatja be a kötet 32 szerző több megközelítésből is figyelemre méltó munkáját, amelyek, miként a szerzők személye, valóban sokszínű képet vetítenek elénk. Már pusztán a névsort böngészve is szembeötlő, hogy jelentős ismertségnek örvendő, évtizedek óta az irodalmi élet jelesei közé tartozó költők, írók éppúgy szereplői a kötetnek, mint az első könyves, szárnyukat épp csak bontogató ifjak. Novella, mese, vers, tanulmány, dráma- és regényrészlet követi, váltogatja egymást, elsőre nem egyértelmű rendezési szempontok alapján.
A feldolgozott témák is szerteágazóak, bár számos közülük – nincs ezen mit csodálkozni – ragaszkodik a „határon túliság” és a kisebbségi lét sajátos irodalmi megnyilvánulásaihoz. Pieldner Judit például az erdélyi női szerzők köteteiről írt tanulmányában ezt a többszörösen kisebbségi státust elemzi, Bence Erika a vajdasági magyar irodalomban vizsgált többnyelvű hagyományról írt esszéjében a titói Jugoszlávia felbomlása után keletkezett kisebbségi létformát boncolgatja, míg Tari István versében a jugoszláviai háború évei alatti délvidéki magyar értelmiség erkölcsi és létkérdéseit szemlélteti megrázó erővel. Másuk, elrugaszkodva a nemzeti hovatartozás és határon túli helyzetük diktálta témaválasztástól, eltérő hangvétellel alkotnak rendkívül eredeti, izgalmas, szellemes műveket. Szakmány György készülő regényéből kiragadott részlettel adja példáját sziporkázóan egyedi történetmesélési stílusának., Székely Csaba fordulatos, lebilincselő kriminovellája szinte saját műfajt teremt.
Belemerülve az olvasásba háttérbe szorulnak a válogatási szempontok, rendezési elvek körüli aggályok, s fenntartás nélkül élvezzük az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki írók, költők, kritikusok anyaországi támogatásra valóban érdemes munkáit. A kötet végén megismerkedhetünk a szerzők életpályájával, irodalmi munkásságával, eddig megjelent műveik listájával.
Magyar Nemzet, Felvidék.ma
