Elsőre azt hittem, csak egy rossz vicc az egész, de aztán csakhamar be kellett látnom, hogy Boldoghy Olivér valóban komolyan gondolja: vitába száll az őszödi nagymesterrel, minden idők egyik legtaszítóbb és egyben legkártékonyabb magyarországi politikusával, Gyurcsány Ferenccel.
Nehéz felfogni, mi adhat okot egy tisztességes, becsületes, nem csak szavaiban, de tetteiben is talpig magyar embernek arra, hogy egyáltalán szóba álljon ezzel a beteg lelkű, nárcisztikus bukott szemkilövetővel. Az effélékkel jó esetben nem vitázunk, hanem átmegyünk az utca másik oldalára, ha véletlenül szembe jönne velünk.
Emlékezzünk csak: Durayék annak idején már megpróbálkoztak a lehetetlennel s egy tévévita erejéig próbáltak szót érteni Gyurcsánnyal. Pedig már akkor is tudott volt, hogy több tízmillió forintot költöttek a határon túli magyarok kettős állampolgársága elleni kampányra a leggusztustalanabb, legaljasabb rágalmakat felhozva. De ő az az ember, aki annyira megnyomorította az anyaországot, hogy utódai minden jó szándéka és ígérete ellenére erősen kérdéses, hogy ezt még a mi életünkben kiheveri egyáltalán. Ő volt a miniszterelnök akkor is, amikor egyenruhába bújt vadállatok lövöldöztek a magyar főváros utcáin ártatlan emberekre – korra, nemre és minden egyébre tekintet nélkül. Hiheti-e még bárki is egyetlen szavát ennek az embernek az őszödi beszéd után? És az sem mellékes, hogy az általa vezetett párt, a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselői mondhatják magukénak a legocsmányabb hangnemű és tartalmú beszédeket, melyek az Országházban valaha is elhangzottak a nemzet és különösen a határon túli magyarság terhére. Varju László ilyen jellegű megnyilvánulásait már több ízben idéztük mi is hírportálunkon.
Nem értem tehát, mi indokolhatja a Gyurcsánnyal való „párbeszédet”. Egy olyan bukott politikussal, akivel kapcsolatban csak azt kívánhatjuk, hogy soha többé ne kerüljön a hatalomnak még csak a közelébe sem. Meggyőzni őt bármiről is teljes hiábavalóság, álláspontja mindenki számára teljes mértékben ismert, ez 2004. decembere óta semmit nem változott. A vele való vita tehát ily módon nem csak hogy fölösleges, de egyenesen kártékony is. Hiszen ezzel csak egy újabb lehetőséget kap az önimádó mininapóleon a szereplésre, amiből egyébként is bőven több van a kelleténél. Arról nem is beszélve, hogy ezzel egyfajta legitimációt is szerez magának, hogy ő kérem szépen tárgyalópartner még a jóravaló határon túli magyarok között is. Katasztrófa! Ahelyett, hogy következetesen és véglegesen elszigetelnénk legalább magunk közül – ha már az anyaországban nem tudnak vele mit kezdeni az ügyészek – még mi adunk neki lehetőséget a magamutogatásra. Borzasztó. Minden tiszteletem Boldoghy Olivéré eddigi bátor kiállásáért és egyáltalán azért, ahogy a felvidéki magyarság ügyéért fellép, azonban véleményem szerint ez a tervezett komáromi disputa az évtized egyik legsúlyosabb baklövése. Még akkor is, ha leendő vitapartneréhez képest behozhatatlan erkölcsi és intellektuális fölénnyel áll e vita elébe.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38360,38387″}
