„A legrosszabbul Felvidéken állunk a gyenge magyar identitás miatt, de „szerencsére” itt szinte elhanyagolható a magyar állampolgárok, így a potenciális magyar szavazatok száma is, így erre a régióra kell a jövőben a legkevesebb hangsúlyt fektetni” – írja Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt nemzetpolitikai kabinetjének vezetője abban a munkaanyagban, amelyet pártja elnöksége számára készített és nyújtott be még tavaly nyáron. Mindezt a Hetek c. magyarországi lap cikkéből tudhatjuk meg, melyet aztán a „hitgyüli” másik szócsöve, az ATV televízió hírportálja is „megszellőztetett”.
E kiragadott Szávay-idézettel tulajdonképpen nem is tartalmában van a baj, végtére is a valóságot karcolja, még ha az számunkra mégoly keserű is. A kérdés az, hogy mégis mi tartott ilyen sokáig, mi a fészkest műveltek a derék ügynök urak és hölgyek, hogy csak most „szivárgott ki” az úgymond szigorúan bizalmas jobbikos munkaanyag? Amelynek információi legfeljebb annyiban bizalmasak, amennyiben az Országgyűlés klotyójában, szigorúan bizalmas légkörben megvitatják azt a jobbikos honatyák. Ugyanis az mindenki számára világos lehet, hogy hányadán is állunk magyar identitással a Felvidéken, mint ahogy az is ténykérdés, hogy nem a felvidéki magyarok kérvényezték legnagyobb arányban a magyar állampolgárságot. Következésképp a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon a legkisebb szerep a határon túli közösségek közül éppen a felvidékieknek jut majd. Ez éppúgy vonatkozik a Jobbikra, mint bármely más magyarországi pártra. Egyszerűen nem éri meg ide jönni kampányolni, ez van.
No de ha már idéztünk abból a bizonyos szigorúan titkos anyagból, nézzük, milyen állítólagos bizalmas megállapításokat terjesztett még Szávay a Jobbik elnöksége elé. Azt mondja: „Az általános jobbikos vélekedéssel ellentétben – miszerint mivel mi állunk ki a leghatározottabban a külhoni magyarokért, ezért mi vagyunk a legnépszerűbbek – az igazság az, hogy a Jobbik támogatottsága határon túl még a hazaitól is elmarad”.
Ez persze alig lehet több „megérzésnél”, minthogy eddig még nem készült megbízható felmérés a preferenciákról a határokon kívül élő magyar választók körében. De lehet benne valami…
Noha az anyag szerint nem igazán érdemes a Jobbiknak Felvidék felé fordulnia (ami a választók megszólítását illeti), azért vannak a pártnak felvidéki kapcsolatai. Persze ez is csak annyira „bizalmas” információ, mint mondjuk a csőbomba receptje: aki olvasott híreket az elmúlt években, nyilván jól tudja, mely szervezetekkel lépett kapcsolatba a Jobbik Felvidéken. Ami ugye korántsem egyenlő azzal, hogy befolyásolásról, pláne „csatlósokról” lenne szó. Az anyag tehát a Via Nova ICS-t említi mint a Jobbik első számú partnerét hozzátéve, hogy idővel jól tenné a szervezet, ha elszakadna a „kiöregedett, jórészt alkalmatlan MKP-s vezetőktől”, hogy aztán később egy radikális pártot hozzanak létre. Aligha kell azt ecsetelgetnünk, hogy erre mennyi a szándék és az esély…
Figyelemre méltó megállapítás viszont az, hogy a Jobbiknak nincs és nem is lehet hivatalos kapcsolata a Most-Híd párttal. Ami ugyebár – ezt már én teszem hozzá – nem zárja ki a nem hivatalos kapcsolatokat…
Miután ily módon „leszámolt” a Felvidékkel, a jelentés megállapítja, hogy Erdélyben sem túl rózsás a helyzet, de mindez itt nem az identitás-válság számlájára írható, hanem az „Orbán Viktorba szerelmes székelyek” a ludasak. Marad tehát Kárpátalja és Délvidék a Jobbiknak: mindkét régiót ígéretesnek tartja a dokumentum a párt érdekei szempontjából.
Amellett, hogy mindig a helyükön kell kezelni az efféle kiszivárogtatott „szigorúan bizalmas”
dokumentumokat, talán nem emiatt fogjuk jobban vagy kevésbé „szeretni” a Jobbikot, bármi is volt a célja mindezzel a kiszivárogtatónak. Ugyanis semmi olyan újat nem mondott nekünk, amit eddig magunktól ne tudtunk volna.
Emlékeztetőnek viszont kitűnő…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
