A Bezák érsek iránti cseh érdeklődés hátterében nem a CIA vagy a KGB áll. A cseh televízió csupán szeretett volna egy dokumentumfilmet forgatni egy érdekes emberről. A magyarázat nélküli leváltása csak még érdekesebbé tette, de erről maga az egyház tehet.
Megtiltottam magamnak a leváltott Bezák érsek ügyében való megnyilvánulást. Egy kicsit kínos, hogy egy szerencsés véletlen folytán – az a megtiszteltetés ért, hogy dokumentumfilmet forgathattam az érsekről – egy bonyolult ügy döntőbírájává avanzsáljak, ráadásul külföldön.
De az ember természeténél fogva gyarló a kísértésekkel szemben. Enyhítő körülményként a Szlovák Püspökkari Konferencia utolsó lépéseit említeném és a Tomko bíborossal a SME napilapban közzétett beszélgetést.
Róbert Bezák nagyszombati érsek volt, akit szerettek a hívők. Úgy tudott beszélni a sajtóban és a rockkoncerteken is, hogy a képzetlen hallgató nem aludt el közben az unalomtól. Karizmatikus ember, de nem tolakodó, egyszerűen csak érthető. Miután az előző pápa leváltotta, a Vatikánból, de a szlovák püspökök szájából is csak olyan indokok hangzottak el, amelyek csupán első osztályú töltelékszavak. Semmi konkrétum, és semmi lényeges.
A kommunikáció az egyházi hierarchia és a hívők közt, tehát azok közt, akik az egyházi társadalmat alkotják, a következő módon valósult meg: „mi itt vagyunk, ti pedig imádkozhattok és hallgathattok”. A huszonegyedik század szeretet-társadalmának horrorképe. A konklávé napjaiban, amelyek a latin-amerikai Ferencet emelték a pápai trónra, a szlovák püspökök azt a szabályt vezették be, hogy a médiával csak a megbízott egyházi személyek állhatnak szóba – ez a gyakorlat a titkosszolgálat berkeiben is, nehogy véletlenül valaki túlságosan korán elárulja, hogy a kertész a gyilkos.
Ezt megelőzően azonban egyenesen a Vatkikánból érkezett a parancs, hogy a leváltott érsek nem jelenhet meg a médiában még imádsággal sem. Annak a férfinak, aki nem fél a véleményéről beszélgetni, megtiltották a térítést. Még mindig a huszonegyedik századról beszélünk, amikor a pápa is fent van a szociális hálón.
Róbert Bezák félelmet kelt. A katolikus egyház képviselői félnek, hogy a hívők vele tartanak, s ők egyedül maradnak a hatalmukkal és a pénzükkel. Gyermeki reakció és rossz kommunikáció – így nevezné ezt a hozzáállást a pszichológia és a marketing.
A SME napilap beszélgetést közölt Tomko bíborossal, Róma fontos emberével, amelyben az új pápáról beszél, és természetesen Bezákról is. Mindig ugyanaz a nóta, egyetlen hihetetlen dolgot kivéve, ami lehet, hogy magyarázatot ad az egyház képviselőinek érthetetlen viselkedésére.
A nem tudom, nem hallottam erről, nincs elegendő információm – típusú kitérő válaszok után egyszercsak Tomko bíboros váratlanul megpróbál bogarat ültetni az emberek fülébe: Ki fizette azt a Bezákot támogató tizennyolc ezer képeslapot, amit a Vatikánmba küldtek? Igen, Tomko bíboros arra szólít fel bennünket, hogy gondolkozzunk összefüggésekben, ne hagyjuk magunkat feltüzelni, mert a sötét erők keményen munkálkodnak a háttérben.
Tavaly egy egyórás filmet készítettem Bezák érsekről; eredetileg portréfilmnek készült egy érdekes emberről, nem tudtam, hogy le fogják váltani.
Bezák ellenlábasainak fórumain szinte refrénszerűen hallatszott, hogy a külföldről (értsd: Csehországból) szervezett kampány nem lehet véletlen. Miért éppen Bezákot választottuk, és nem egy másik szlovák püspököt? Ki fizeti mindezt? Ez nem lehet csak úgy.
Kedves püspök urak, a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint amilyennek látszanak. Vannak emberek, mint például Bezák érsek, akiknek nem kell fizetniük azért, hogy a tévé képernyőjére kerüljenek. Olyan érdekesek ugyanis, hogy a média is érdeklődik irántuk. Tudom, hogy ezt Önök nehezen érthetik meg, de higgyék el, hogy így van. Semmiféle CIA, KGB vagy FBI, egyszerűen csak a Cseh Televízió és egy átlagos költségvetésű egyházi félóra, amelyből (az Önök általi leváltás következtében) egy óra lett.
Kedves Tomko bíboros úr, minden Ön iránti tiszteletem mellett, azokat a képeslapokat valaki tényleg kinyomtatta és kifizette, de ne keressen emögött hatalmi vagy vagyoni harcot. Csak hát a hívőknek megérte Bezák érsekért azt a pár koronát (eurót) a nyomtatásért, a postadíjért kifizetni, mert szükségesnek tartották megírni a Vatikánnak, hogy bosszantja őket kedvenc érsekük leváltása. Végül is hova máshova írhattak volna, ha már egyszer Szlovákiában senki sem áll velük szóba?
Nem állíthatom, hogy Bezák érsek leváltása ok nélkül történt, mert az okokról fogalmam sincs, mivel azok, akiknek meg kellett volna magyarázniuk, hallgatnak. A szlovák egyház reakciója a tiltakozásokra azonban sokatmondó. Összeszorított foggal visszautasítja a nyilvánosság spontán szimpátia- és szeretetmegnyilvánulásait a fiai közül az egyiknek.
Ugyanilyen rosszul érezhette magát a nómenklatúra a nyolcvanas évek végén. A párt és az állam képviselői nem értették, miért mutatnak az emberek akkora szimpátiát annak a Havel nevű „csavargónak”, amikor nekik már évek óta nem nyilvánították ki a szeretetüket.
Püspök urak, lehet, hogy ez egy jelenés, a nagy dolgok, a csoda – de a szeretet is lehet valóságos.
Petr Minařík, Sme nyomán dé, Felvidék.ma
(A szerző rendező, az Emberarcú érsek c. dokumentumfilm alkotója)
{iarelatednews articleid=”38295,37576,37215,36151,37577″}
