Budapesten felavatták gróf Esetrházy János szobrát. Az eseményről valamennyi jelentős magyarországi médium beszámolt, ám ahogy az már ilyenkor lenni szokott, egészen eltérő előjellel. Ezekből szemezgetünk az alábbiakban.
A magyar közszolgálati televízió és rádió korrekt, az esemény jelentőségéhez és méltóságához illő tartalmú és tartamú beszámolót közölt, melyben kiemelték a köztársasági elnök beszédének talán legfontosabb üzenetét, melyet a hallgatóságához intézett: „nekünk, ma élőknek és az utánunk jövőknek dolgunk van azzal, amit ő hagyott ránk emberi példájával”. A Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora is kiemelten foglalkozott a témával, tudósítást közölve a szoboravatóról.
A Hír TV is hasonló tudósítással jelentkezett az eseményről, kiemelve annak tulajdonképpeni apropóját, vagyis hogy Esterházy János 1942-ben éppen ezen a napon, május 15-én az egyetlen magyar képviselőként nem szavazta meg a zsidóság kitelepítéséről szóló törvényt
Az egyik leglátogatottabb magyarországi hírportál, az index.hu is hozta a szokott formáját. A Földes László által jegyzett írás stílusáról és minőségéről már a cím is sokat elárul: „Patetikus múltátírás Áder Jánossal és Pokorni Zoltánnal”. Természetesen a hangsúlyt Esterházy „ellentmondásos” történelmi szerepére helyezi, amint azt felvidéki politikus bírálói és támadói szüntelenül teszik. Vagyis a már unalomig ismételt fordulatokat mondta fel az Index újságírója: Esterházy antiszemita „vallomása”, a zsidók jogfosztását kimondó törvények megszavazása, a határrevízió támogatása stb. Becsületére legyen mondva azonban, mindegyikhez sikerült megtalálni az ellenpárt is, vagyis Esterházy háború alatti embermentő tevékenységét, zsidók bújtatását, a bécsi döntés után a szlovákok jogainak védelmében a kormányzóhoz fordulását és a revízió után a szlovák uralom alatt maradt magyarok körében maradását.
Ezt leszámítva azonban a cikk már kevésbé Esterházyról, mint inkább politikáról szólt, egyenesen azzal vádolva a köztársasági elnököt, hogy ” politikai kampányba vonta be a már halott, és védekezésre képtelen Esterházyt”. Mindezt azzal érdemelte ki Áder János, hogy Esterházyt a polgári értékrend képviselőjének találta nevezni beszédében s megfogalmazta azt, amivel alighanem mindannyian egyetérthetünk: „Soha többet nemzeti szocialista diktatúrát, soha többet szocialista diktatúrát”.
Az index stílusától korántsem idegen gúnyból kijutott a hallgatóságnak is: „A környék lakossága, a kalapos és kosztümös asszonyok és férjeik, továbbá a jelentős számú öltönyös kormányzati hallgatóság tapssal üdvözölte a gondolatot.”
A cikk írója Berényi József beszédét pedig úgy értékelte, mint amely „a legkonkrétabb politizálásba taposta az eseményt”, miután az MKP elnöke a felvidéki magyarok túlerővel szembeni küzdelméről beszélt.
S hogy kinek mit is jelent Esterházy és első budapesti köztéri szobrának felavatása, az a végszóból kiderül: „ez az esemény ha valaminek a ceremóniája volt, akkor az a szembenézésre való képtelenségünk.”
A magyarországi lapok többsége mindazonáltal nem közölt saját tudósítást az eseményről, hanem a Magyar Távirati Iroda által kiadott anyagot jelentették meg, így tett a jelentősebb lapok közül a HVG online kiadása, a Magyar Hírlap és mások.
Korábban – mintegy a szoboravató ünnepséget sajátos módon beharangozandó – durva támadások érték Esterházy Jánost s mindazokat, akik a szoboravatásban közreműködtek. E támadások méreggóca a tengerentúlon működő Amerikai Népszava című szélsőséges hírportál.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39615″}
