Megnyitották a III. Magyar Világtalálkozót Budapesten a Panoráma Világklub rendezésében. Átadtak több kitüntetést is, köztük Tarics Péter, újságíró, író, előadóművész, a Felvidéki Világklub alapítója az „Összefogás a Magyarságért Díjat” vehette át.
A világ 68 országában működő Panoráma Világklub és a Magyarságszolgálati Alapítvány Kuratóriuma szervezésében, Budapesten, a május 19-26-a közt rendezik a III. Magyar Világtalálkozót. Az egyhetes rendezvénysorozatot megnyitó Nemzeti Kulturális Gálaesten május 21-én átadták többek között a „Összefogás a Magyarságért Díjat”. Ebben a kitüntetésben részesült a felvidéki Tarics Péter is.
A kitüntetést dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító-elnöke adta át, ünnepélyes keretek között az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A kitüntetést azok kapták, akik a „határtalan összefogás” szellemiségét képviselve a határokon átívelő kapcsolatteremtés és együttműködés, illetve az egyetemes magyarság érdekében tevékenykednek.
A kitüntetés tárgyiasult formája – az elismerő oklevél mellett – Józsa Judit erdélyi keramikusművész „Életfa-kereszt – megmaradásunkért” című alkotása, díszdobozban.
A Tarics Péter munkásságát méltató laudációban a következő hivatalos indoklás szerepel: „Az egyetemes magyarságért kifejtett termékeny és rendszeres közéleti, szervezői, előadóművészi, újságírói, írói, kutatói és jótékonysági tevékenységéért, valamint az összmagyarság összefogásának és nemzettudatának erősítése érdekében végzett kiemelkedő munkásságáért.”
Tarics Péter újságíró, író, okl. politikai szakértő, előadóművész politikai, történeti és színházi-irodalmi előadásaival, valamint a Kárpát-medencére és Nyugat-Európában élő magyar diaszpóra közösségeire kiterjedő szervező tevékenységével hozzájárult az egyetemes magyar kultúra és politikai kultúra gazdagításához, valamint az anyaország és az elszakított területeken élő magyarok közötti kapcsolatok erősítéséhez. Az elmúlt harminc évben az egyetemes magyar kultúra értékeit nemcsak közvetítette, hanem művelte is, saját egyedi értékeket, hungarikumokat létrehozva.
A nyolcvanas években induló fiatal újságíró-nemzedék egyik legkeményebb hangú krónikása. Dolgozott az Új Ifjúság, a Szabad Földműves (később Szabad Újság) és az Új Szó című lapokban, ahová mindenekelőtt színházi kritikákat, tudományos témájú írásokat, valamint kisebbségpolitikai elemzéseket és riportokat tett közzé. Három évtizedes publicisztikai-újságírói pályája során több mint 2600 cikke jelent meg a felvidéki, az erdélyi, a délvidéki, a kárpátaljai, a muravidéki, a magyarországi, valamint a magyar diaszpóra nyomtatott sajtójában. Eddig 36 újságban publikált. Cikkeiben mindig síkra szállt a magyar nemzeti közösségek jogaiért, írásait áthatotta az önkényuralmi rendszer elleni egyértelmű kiállás, valamint az egységes magyar nemzet megteremtésének szellemisége.
1989-től 1994-ig – Chrudinák Alajos vezetése alatt – a Magyar Televízió Panoráma című műsorának munkatársa volt, ugyanebben az időben az MTV Magyarok és Ezredforduló című műsorába készített riportokat az elszakított nemzetrészek életéről, legtöbbször az erdélyi és felvidéki magyarokról. 1991-ben alapítója, majd szerkesztője, felelős szerkesztője volt a Komáromi Lapok nevű regionális közéleti hetilapnak. 1994-ben Komáromban megalapította a Szinnyei József Könyv- és Lapkiadót, melynek 1999-ig kiadásvezetője, főszerkesztője volt.
2001-ben a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségéhez, a Pátria Rádióhoz került, majd 2004-ben a Budapesten újraalapított Reform című hetilap tudósítójaként dolgozott. Ezt követően a Magyar Demokrata című hetilap szerkesztőjeként működött, ahol riportjaiban, cikkeiben mindenekelőtt a Kárpát-medencében élő elszakított nemzetrészek megoldatlan problémáit tárta fel. 2004-ben a NEMZETÜNK Újságíró és Szolgáltató Bt. ügyvezetője lett, ahol szerteágazó újságírói-előadói tevékenységet folytatott. Három éven át a Magyar Nemzet című napilap belpolitikai rovatának munkatársaként dolgozott.
2006 és 2008 között a Duna Televízió Autonómia csatornájának Megtalált Európa című műsorának társzerkesztője volt. Az elmúlt években több dokumentum- és riportfilmet készített a Duna Televízió számára. Riportfilmjeiben a Kárpát-medencében és az emigrációban élő magyar közösségek életének meghatározó elemeit mutatta be a nagyvilágnak, különös tekintettel az identitás- és magyarságtudat megőrzésének lehetőségeire. Ezzel egyidejűleg 2006-tól a Panoráma American Hungarian Magazin rovatvezetője, amelynek hasábjain elsősorban az emigrációban magyarok sorsát mutatja be.
Könyvírói tevékenysége is nagyon termékeny. Az elmúlt húsz évben 10 könyve jelent meg, illetve további tizenhat olyan kötet társszerzője, szerkesztője vagy lektora volt, amelyek a magyarság értékeit, történetét tárják fel. A dokumentációs irodalom specialistája. Saját könyvei: „Kisebbségi vallomástöredékek” (Püski, Budapest, 1992); „Magyarként a Felvidéken, 1918-1993″(Püski, Budapest, 1994); „A Tűzkeresztségtől a kereszttűzig – A komáromi magyar színház 45 éve” (Rákóczi Szövetség, Komárom, 1997); „A magyar rovásírás és annak elsajátítási módja” (Püski-Szinnyei-Rákóczi, Komárom, 1998); „Magyar Ezredforduló – Tizenöt év Almanachja, 1989-2004″ (Pallas Antikvárium, Gyöngyös, 2005); „Egy nép kiáltott… – 1956 és a megtorlás” (Kairosz, Budapest, 2008); „Aki Európából (is) látta Magyarországot – Gróf Széchenyi István tekintete” (Püski Kiadó, Budapest, 2010), „Szóljon a vértanúk harangja – 1956″ (Kecskés László Társaság, Komárom, 2011); „Isten tenyerén a magyarságért – Dobai Sándor atya cselekvő hitvallása (Médiamix Kiadó, Budapest, 2011); „Köszönöm a beszélgetés – Értékes emberek, korszakalkotó történetek – Harminc év, harminchat válogatott interjú (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2012).
Az elmúlt huszonöt év alatt több tucat tudományos értekezést és tanulmányt írt, melyek közül több dolgozata politológiai-történeti pályázaton díjat nyert. A magyar rovásírás kutatója és népszerűsítője, az első felvidéki magyar rovásírás-kiállítás (1997) szerkesztője. Tudományos-történeti kutatásai is jelentősek: huszonöt éve kutatja gróf Széchenyi István, Mindszenty József és Latinovits Zoltán életét, életművét, halálát, illetve az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint a felvidéki magyarság történetét, ezekben a témákban új történeti tényeket hozott nyilvánosságra.
Kitűnő versmondó és zongorista. Az elmúlt évtizedekben 32 egész estét betöltő színházi előadóestet készített (többek között: magyarság-est, József Attila-est, Ady-est, Wass Albert-est, Márai-est, Sütő András-est, Latinovits-est, lírai zongora-hangverseny, zenés kabaré, Trianon-est, 1956-os est), amelyekkel több, mint 1600 előadást tartott a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, valamint Ausztriában, Németországban, Svájcban, Belgiumban, Luxemburgban, Hollandiában és Svédországban. Előadóestjei anyagából nyolc lemeze jelent meg. „Koszorú” (2005); „Határsávon túl” (2005); „Ezerkilencszázötvenhat, Te csillag!” (2006); „Itt van az otthonom” (2006); „A kő marad – Wass Albert-est” (2008), „Szóljon a vértanúk harangja! – 1956 (2011); „Ez a föld a hazám” (2011); „Csodában égni kigyúlva – Szerelem, gyönyör, szenvedély” (2013).
Eddig tíz színdarabot írt (többek között a honfoglalásról, az 1848-49-es magyar szabadságharcról, Mindszenty József hercegprímás életéről, gróf Széchenyi István cselekvő hitvallásáról, Latinovits Zoltán életéről és haláláról), egy kivételével valamennyit színpadra vitték.
Magyar nemzeti kulturális gálaestek rendezője, a felvidéki magyar szellemi élet egyik legjelentősebb szervezője. Igazi lokálpatrióta, nagyon szereti szülővárosát, Komáromot. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt harminc évben 265 színházi és irodalmi előadóestet, könyvbemutatót, történeti és politikai előadást, emlékestet, kiállítást, jótékonysági akciót szervezett és rendezett Komáromban, először a saját szakállára, majd a Csemadok berkeiben, illetve a Széchenyi István Polgári Társulás alapítójaként és elnökeként. Az első felvivéki hungarikum-bemutató (2008) szervezője. 2010-ben segédrendezője, ötletgazdája volt a felvidéki Teátrum Színházban Erkel Ferenc Bánk bán című magyar nemzeti operája színpadra vitelének. Kezdeményezője volt az 1993-ban, Komáromban, felavatott Széchenyi István-dombormű és- emléktábla felállításának. 2006-ban megalapította a Panoráma Világklub Felvidéki Társklubját, és hét éve a Panoráma Világklub szervezője, konferansziéja, előadóművésze. Jótékonysági tevékenysége is szerteágazó. Tarics Péterre igaz a mondás: „Szülővárosában élve nemzetéért dolgozik.”
2006-ban Rákóczi Emlékéremmel és Gloria Victis 1956-os Emlékéremmel, 2007-ben pedig Bolyai Emlékgyűrűvel tüntették ki. A Csemadok komáromi alapszervezetétől háromszor (1999, 2004, 2009) kapott Elismerő oklevelet. Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára (2005). 2009-ben Jókai-díjat nyert, 2010-ben pedig a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj elismerésben részesült. 2011-ben Elismerő oklevelet kapott Gróf Széchenyi István életművének népszerűsítéséért, szintén 2011-ben Pro Cultura Hungarica Emlékéremmel tüntették ki.
László Attila, Felvidek.ma
{iarelatednews articleid=”39741″}
