Szeptember 7-én délután a komáromi bencés rendházban az Adalbertínum Alapítvány vendégeként a hetvenöt éves Balczó András, a Nemzet Sportolója, minden idők legjobb öttusázója találkozott tisztelőivel, s avatta be őket sportpályafutása titkaiba úgy, hogy közben a magánéletébe is belepillanthattunk.
Erről a kiváló emberről köztudott, hogy előadásainak száma már meghaladta a kétezret, s azok nem csak szakmai vagy életrajzi elemeket tartalmaznak: tanúságtételek, Isten létezésének megvallásai. Balczó Komáromban is kinyilatkoztatta: ő nem csak hiszi, hanem tudja az Istent. Tudja, hogy az ember mindent Istentől kap, még az akarást is, s minden, az ember által elért szeretetteljes teljesítmény a Teremtő érdeme. Mindezt példák sorával támasztotta alá. Íme: az 1972-es müncheni olimpián nagyon vágyott az egyéni bajnoki aranyérem megszerzésére, mert tisztában volt vele, hogy csalódást okoz a magyarságnak, ha nem ő nyer. A nagy akarás azonban görcsössé tette, s a lovaglás után sorra vesztette el csörtéit vívásban. Rádöbbent, hogy bárhogyan is szeretné, képtelen jobban teljesíteni, füstbemegy az olimpiai bajnoki cím elnyerésének terve. Ez a verseny közbeni felismerés ébresztette rá, hogy az ember csak Isten akaratából, Istennel együtt érheti el céljait. Ebben megnyugodott, s ez szabaddá, könnyeddé, derűssé tette, elmúlt a görcsössége, nem foglalkozott már azzal, hogy mindenképpen nyernie kell, s ebben a derűben, eufóriában egymás után vitte be ellenfeleinek a találatokat, s végül ő lett a világelső. Valószínűleg nincs még egy olyan hajdani nagy sportembere a világnak, aki sportágának, nagy küzdelmeinek tapasztalatait összegezve jutott volna el Isten létezésének tudásáig, így Balczót akár Jézus tanítványának is tekinthetjük. Bibliaismerete, előadásának lendületessége, kiváló fogalmazási készsége, humora és őszintesége Komáromban is elnyerte hallgatósága tetszését. Megtanulhattuk, hogy szenvedések nélkül nincsenek nagy teljesítmények, s a győzelmeinket követő gyönyörű érzések abból fakadnak, hogy nem magunkért, hanem másokért, – például – egy nemzetért küzdöttünk alázattal és szeretettel, ám a dicsőség mindig Istené.
A kitűnően sikerült délután szervezője Szalay György, az Adalbertínum Alapítvány képviselője volt.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Felvidék.ma – Batta György
{iarelatednews articleid=”41417,41187″}
