A Csemadok Kassai Választmánya szeptember 7-én és 8-án ismét megrendezte a Magyar Dal Napját. Ezt a rendezvényt határon kívül Kassa valósította meg elsőként. Ennek keretében az első napon Erkel operája került színre. Örvendetes esemény, melyet lelkesen harangoztak be.
Katona József remekét 1833. február 15-én mutatták be Kassán a régi színházban, mely a mai, Láng Adolf tervezte színházépület helyén állt.
A kassaiak az operáról készült remek filmet is megtekinthették néhány héttel ezelőtt. Volt viszonyítási alapjuk.
A mostani előadást a révkomáromi Teátrum színházi társulás adta elő. A szinte kivétel nélkül fiatalokból álló zenekart a szintén fiatal budapesti Halász Károly karmester és zeneszerző vezényelte lendületesen. Összesen 72 szereplő vonult föl az előadás alkalmával. A kassai Csermely Kórus nőtagjai és a dél-komáromi táncosok szintén szerephez jutottak. Az utóbbiak kellemes perceket szereztek. A Magyar Állami Operaház és a Győri Nemzeti Színház énekesei léptek föl. Bánkot Rózsa Sándor (tenor), Melindát Csonka Zsuzsanna (szoprán), Gertrúdiszt Illés Gabriella (szoprán), Ottót Daróczi Tamás (tenor) alakította. II. Endre szerepében a komáromi Pfeiferlik Tamás mutatkozott be, Petur bánt Kőszeghy Németh József, Biberachot Schwimmer János énekelte, Dráfi Mátyástól nagy merészség volt elvállalni Tiborc szerepét. Viszont a kórussal meg lehettünk elégedve.
A műsorfüzet ismerteti az énekesek karrierjét. Sok szépet írnak róluk, de ez nem minden szereplő esetében mutatkozott meg a kassai előadáson. Kár. Dráfi Mátyás írja a műsorfüzetben, hogy pénz nem volt. „De van sok önzetlen, lelkes támogató, akiknek szívügye lett a Bánk bán bemutatása, és akik lehetőségeikhez mérten segítették az operaelőadás létrejöttét.”
Sajnos, nagyon egyenetlen előadást láthattunk.
A Teátrum színházi társulás produkciójára sokan voltak kíváncsiak. A közönség ugyan vastapssal jutalmazta a szereplőket, de a legtöbben csalódottan, lógó orral távoztak. Volt aki megkérdezte, vajon ez most Erkellel, vagy a kassaiakkal szemben elkövetett merénylet volt-e? Akadt aki az egyik énekesnek magnézium-injekciót írt volna elő.
Batta György lelkendező beharangolása után hideg zuhanyként hatott a produkció. Ez az opera kicsit többet érdemel. Dráfi művészi élményt kívánt, de az és a katarzis elmaradt. Ezt nagy sajnálattal vesszük tudomásul. Ilyen esetekben ugyanis a lelkesedés kevés.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41431,37823,30250,24183,23929,24060″}
