A dunaszerdahelyi Horváth Zoltán véleménye szerint hatósági meghurcolás alatt áll 2009-től, amikor is egy szlovák soviniszta megvert egy magyar bácsit. Az elkövetőt hatástalanították, miközben a bűnöző Horváth Zoltánt jelentette fel, s a bíróság 2013. október 9-én őt el is ítélte. Alább a szerkesztőségünkhöz eljutatott történetet közöljük:
2009. május 25. – hétfő 13:30 – begipszelt lábbal fekszem a otthon a fürdőkádban mosakodás céljából. Ekkor arra leszek figyelmes, hogy egy fiatal szlovák fickó, aki Nagyszombatból költözött Dunaszerdahelyre a mi lépcsőházunkba visítva, mámorosan, alkoholtól nem kicsit fűtve ezt a szöveget skandálja: „Kibaszott kurva magyarok megöllek titeket!” Figyelmeztetném, hogy ez ezen a helyen nem szokás, de mivel a lábamon gipsz van, ezért a közlekedésem korlátozott!
Ugyanaznap 21:30-kor – Krimihétfő
Este fekszem a lakás hálószobájában, amikor az édesapám a konyhában, ahol a 8. hónapban lévő feleségem éppen mosogat arra lesz figyelmes, hogy ugyanez a szlovák nemzetiségű fiatalember agyba-főbe ver egy valószínűleg hazaérkező, kettő lépcsőházzal arrébb lakó 70 év körüli magyar nemzetiségű (azóta sajnos elhalálozott) idős bácsit! – ” gyere fiam, itt nagy baj van” -kiállt be édesapám nekem a lakás másik végén lévő hálószobába – ez a szlovák gyerek veri a Lajos bácsit! Erre kinézek az ablakon és látom azt, amire édesapám felhívta a figyelmemet! Erre apám azt mondja, hogy: – én nem várok, megyek le, mert ez megöli az öreget! Mivel apámat 4x műtötték hátgerincre, ezért annyit mondtam neki és a feleségemnek, hogy várjatok meg, míg felöltözöm, aztán lemegyünk együtt hárman. Így is történt! Kinyitottuk a lakásunk ajtaját, és ekkor már találkoztunk több szomszéddal! Volt, aki kifelé, volt aki befelé tartott!
Kiérkezve a lépcsőház elé megláttuk, hogy a szlovák fiatalember már eszméletlenül, valaki által hatástalanítva fekszik a járda melletti, parkolásra kijelölt helyen! Eltelik pár perc (3-5), és megjelenik a szlovák srác anyukája és lánytestvére!
– Jajj ki bántotta a „szegény” fiamat? – ilyen és hasonló szöveggel kérdezősködött az ott tartózkodó tömegtől. Mivel a tömegben mindenki tudta, hogy a fiatalember nem a mosolyáról híres, ezért neki segíteni senki nem volt hajlandó! Az anyja felment az emeletre és saját maga által lehozott vízből kezdte felmosdatni a földön fekvő „verőgépet”, akin amúgy semmiféle súlyos, életbevágó sérülés nem mutatkozott! Lehet, hogy nem is az őt ért ütéstől, hanem inkább a benne helyet foglaló alkohol mennyiségétől kábult el. Majd jöttek a mentők, és elvitték a dunaszerdahelyi kórházba.
A történtekről több felvidéki portál, dunaszerdahelyi televízió (DSTV) és több újság is beszámol. Napokat töltenek mindketten a kórházban.
Az idős bácsi (Takács Lajos) és családja feljelenti az agresszív, közveszélyes szlovák fiatalembert (Tibor K.), akit sorozatos bírósági tárgyalások után (melyeknél a mi családunk, mint tanú szerepelt) jogerősen elítélik 20 hónapra. Az idős bácsi csak 500 Euró kártérítést követelt az öt megverő fiatalembertől.
Eltelik másfél év. Munkanélküli vagyok. Reggel 8-9 között csengetnek. Kinyitom az ajtót! Két komor tekintetű 40 és 50 év közötti úriember az ajtóm előtt áll.
– Jó reggelt Horváth úr, a dunaszerdahelyi rendőrségtől jöttünk! Be tudna velünk jönni a kapitányságra!
– Miért????
– Feljelentették önt súlyos testi sértésért! Ki kell hallgatnunk!
Mit tudtam csinálni behívtam a rendőröket amíg megmosakszom és felöltözöm! Beültetnek az autóba és bevisznek! Ott eltöltök cirka 3 órát.
Tudomásomra jut ez alatt, hogy engem az a fiatalember feljelentett, aki 2009.május 25-én a lépcsőházunk előtt megverte az idős Takács Lajos bácsit!
Megvádolnak azzal, hogy én vagyok az a „bűnelkövető”, aki ezt a szlovák srácot hatástalanította.
Többszöri kihallgatás után a rendőrség átadja az ügyet a járási bíróságnak! Elkezdődik az a per, ahol én, mint vádlott jelenek meg!
Mellettem tanúként felsorakozik a családom, akivel annak idején együtt éltük át az egészet és a szomszédság, akik látták, hogy nem lehettem az, mert vagy együtt mentünk ki a tett helyszínére, vagy szembetalálkoztunk.
A szomszédok közül kb. 7-8 főt idéztettem be tanúként! A feljelentő és tanúi hárman voltak: a szlovák srác, anyukája és lánytestvére.
K.T. által benyújtott kártérítési összeg: 33 000 Euró, az-az 1 millió korona!!!
Érdekesség, hogy az egyik eszméletlen volt, a másik kettő késve 3-5 perccel az eset után érkezett a helyszínre, tehát nem is láthattak semmit! Ezek után természetesen az ő tanúvallomásiak a hazugságok sorozatára épülnek.
2012. januárjában engem első fokon felmentenek!
Az ügyész fellebbez, így a tárgyalás átkerül a Nagyszombati Kerületi Bíróságra (NKB)! Nyert ügy – gondoltuk mi.
2013 év eleje! Ajánlott levelet kapok, melyben az áll, hogy az NKB az ügyemet visszaküldte Dunaszerdahelyre pár pont újratárgyalása miatt! Engem újra beidéznek bírósági tárgyalásra, ahová 3-szor vagy 4-szer feleslegesen megyek, mert az engem feljelentők nem jelennek meg, így a tárgyalásokat elnapolják!
2013. október 9. – 10:00
Megkezdődik egy olyan tárgyalás, amire minden beidézett személy megjelenik! Kihallgatnak engem (sokadszorra – mindig ugyanazt mondva), kihallgatják K.Tibor „sértettet”, kihallgatják anyukát és a lánytestvért, majd 2 olyan tanút, akik az ügyben mellettem állnak, de messzemenőkig nem a legerősebb tanúk ők! A tárgyalás hosszú, cirka 3 órás! Ítélethozatal előtt figyelmes leszek egy olyan orvosi látleletre, amit az említett szlovák nemzetiségű fiatalembernek, aki egyébként a mostani tárgyalásra bilincsben jelent meg rendőri kísérettel, melyben ez a mondat áll:
„A fiatalember sérüléseit okozhatták begipszelt láb által történő rúgások” – sikerült egy ilyen jelentést beszereznie. Úgy a margóra kíváncsi lennék, hogy ezért mennyit fizethetett!
A tárgyalás alatt sokszor kaphattam volna szót, kérdezhettem volna, de az ügyvédem, akit az állam állított ki mellém azért, mert a tárgyalások kezdetekor munkanélküli voltam mindig leállított! Pedig olyat kérdeztem volna például, hogy a srác családjának egyik tagja az egyik vallomásában azt állítja, hogy 100, a másikban pedig azt, hogy 3,5 méterre állt a helyszíntől! Ugye azért ez nem ugyanaz???
Vége a tárgyalásnak! Ítélethozatal: A bíróság önt első fokon 4 év szabadságvesztésre és 3060 Euró pénzbüntetésre kötelezi! Fellebbezését 15 napon belül beadhatja!!!
Bizonyítékok nélkül, ártatlanul, életmentés céljából elítélhetnek 4 évre?
Így csinált a bíróság bűnözőből áldozatot, és egy olyan emberből, aki segíteni szeretett volna egy idős bácsin, bűnözőt!
Horváth Zoltán, Felvidék.ma
