Petőcz Kámán, a Szlovákiai Helsinki Bizottság elnöke, a blog.sme.sk honlapon a kormány Pereddel kapcsolatos döntésével kapcsolatos álláspontját fejtette ki szlovák nyelven. Az alábbiakban Petőcz vélemények magyar nyelvű fordítását közöljük.
A Tešedíkovo település történelmi: Pered megnevezésének visszaállítására tartott sikeres és érvényes helyi népszavazás elutasításával, a másik oldalon pedig a Kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló jelentés abban a formában való elfogadásával, amely a két legnagyobb „klasszikus” nemzeti kisebbség – a magyar és a ruszin (a roma közösség jellegzetességeit ezen a helyen nem kívánom elemezni) – egyet nem értését is kiváltotta, a kormány 2013. október 16-án szimbolikusan véget vetett a „status quo” politikájának a nemzeti kisebbségekhez való viszonyulása terén. Annak a status quónak, amely nem is létezett.
Ebben a cikkben most csak Pered ügyével foglalkozom.
1. A kormány fő érve (illetve a belügyminisztériumé, amely az elutasító állásfoglalást tartalmazó javaslatot beterjesztette) a 369/1990 Tt. sz. települési önkormányzatokról szóló törvény 2. cikkének 1. bekezdésén alapult, amelynek értelmében „a település és a településrészek megnevezése államnyelven történik”, és a Pered állítólag magyar megnevezés. Első ránézésre úgy tűnik, több jogi alapelv ütközésének tipikus példájával állunk itt szemben. (De csak első ránézésre, amint ezt a későbbiek során majd szemléltetem is.) Melyik legyen közülük előnyben? Olyan képviseleti demokráciában élünk, ahol a „népakaratnak” a legfelsőbb elvnek kellene lennie. A népakaratot pedig a népszavazás világosan kifejezte. És ez a népszavazás sikeres és érvényes volt. A települési önkormányzatról szóló törvény 11a. paragrafusa 1. bekezdésének a) pontja szerint „a települési önkormányzat akkor hirdet meg helyi népszavazást, ha a települések összevonásáról, szétválasztásáról vagy megszüntetéséről van szó, illetve a település megnevezésének változtatása esetén”. A törvény (8) bekezdése értelmében „a helyi népszavazás eredményei érvényesek, ha a választásra jogosult polgároknak legalább a fele részt vett rajta, és ha a döntést a népszavazáson résztvevők érvényes szavazatainak több mint a fele támogatta. Pered esetében valamennyi ismertetett feltétel teljesült.
A törvény az 1. cikk (6) bekezdésében felsorolja továbbá azokat a korlátozásokat, amelyek a település megnevezésének kiválasztására vonatkoznak. „Megengedhetetlen az olyan településmegnevezés vagy a település részének a megnevezése, amely hosszú, megkettőz, sérti a közerkölcsöt, a vallási vagy a nemzetiségi érzelmeket, vagy a terület történelmi fejlődésére nézve nem megfelelő.” Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó esetben a település megnevezésének megváltoztatása a felsorolt korlátozó tényezők egyikét sem sérti. Ellenkezőleg, átlagon felül teljesülnek azok. Éppen a „település történelmi fejlődése” szempontjából, amelyen a község fekszik, teljesen helyénvaló a megnevezés – hiszen a falu eredeti történelmi megnevezéséről van szó, amelyet 700 éven keresztül használtak.
A népszavazásra azonban más, általánosabb feltételek is vonatkoznak, amelyeket az alkotmány rögzít. Alaptörvényünk 92. cikkének (3) bekezdése értelmében „nem képezhetik a népszavazás tárgyát az alapvető emberi és szabadságjogok, az adó, a járulékok és az állami költségvetés”. Nyilvánvaló, hogy itt sincs szó semmiféle ütközésről. A község a népszavazással nem sértette mások alapvető emberi és szabadságjogait.
2. De menjünk tovább. A települési önkormányzatokról szóló törvény 1. cikkének (2) bekezdése szerint „a település megnevezésének meghatározása vagy megváltoztatása a Szlovák Köztársaság kormányának rendeletével történik: a település megnevezésének megváltoztatása csak a település beleegyezésével történhet.” A kormány ebben az esetben meghatározta (vagy megerősítette a jelenlegi) megnevezést, csak hogy nem hogy a település beleegyezése nélkül, hanem egyenesen annak akarata ellenében. Az egész ügy legnagyobb ellentmondásossága, hogy a „Tešedíkovo” megnevezést Perednek 1948-ban adták a belügyi megbízott 1948. június 11-én kelt A-311/16-II/3-1948-as sz. hirdetménye alapján. Természetesen, a község akarata ellenére és a lakóinak belegyezése nélkül. Ezzel a hirdetménnyel akkoriban felülről, azaz Pozsonyból Szlovákia több száz településének névváltoztatását adták parancsba, főleg a nemzeti kisebbségek által lakott területeken.
A regionális központok új, ideológiai indíttatású megnevezései tipikus bolsevik, kommunista termékek. Az ilyen gyakorlathoz még Napóleon vagy Hitler sem folyamodott. Csak Sztálin és a csatlósai a szocialista államokban. Magyarországban is létrejött Sztálinváros és Leninváros, Csehszlovákiában meg egyik napról a másikra felbukkant Gottwaldov (Zlín), a Sztálin-csúcs (Gerlach-csúcs), Švermovo (Telgárt) stb. A kommunista fejesek azonban elsősorban a többségében magyarok lakta települések nevének megváltoztatásában élték ki magukat. Így keletkezett: Štúrovo (Parkan), Hurbanovo (Stará Ďala), Šafárikovo (Tornaľa), Kolárovo (Guta – bár ebben az esetben Okáli megbízott még hibázott is a költő és köztisztviselő Ján Kollár nevét illetően, mivel az két l-lel írta azt), Hroboňovo (Dolný Štál), Palkovičovo (Sap), Jesenské (Feled), Sládkovičovo (Diosek), Tešedíkovo (Pered). A települések névadói valamennyien jelentős szlovák tényezők voltak, éppen csak hogy semmi közük nem volt a szóban forgó településekhez. Michal Miloslav Hodža, egy másik ismert Štúr-követő, csak azért nem kapott saját várost, mivel névrokona, a Csehszlovák Köztársaság volt miniszterelnöke, Milan Hodža közben már kiesett a kommunisták kegyeiből. Nehogy az emberek még véletlenül összekeverjék őket. Nos, az ilyen általános ideológiai színezetű földrajzi helyátnevezések Európa és a világ történelmében valóban egyedülálló jelenségnek számítanak. (Bizony, még a történelmi Magyarországon és Magyarországon sem volt ez így soha, ha valakinek ez az érv jutna az eszébe. Több település nevét a 19. század végén ugyan „magyarosították”, amennyiben azoknak addig még nem volt történelmi magyar megnevezésük, a magyar hivatalok azonban egyetlen szlovák többségű települést sem neveztek át Kossuthfalvára, Petőfifalvára, Deákfalvára, Aranyfalvára vagy Széchenyivárosra.)
3. Egyedüli ászként a kormány kezében a települési önkormányzatokról szóló törvény 1. cikke (2) bekezdésének rendelkezése maradt, amelynek értelmében „a település és a településrész megnevezése államnyelven történik”. Ez a rendelkezés a törvény részét képezi, természetes hát, hogy be kell tartani. De mi is az az államnyelv? Az államnyelvről szóló törvény értelmében „az államnyelv kodifikált változatát a szakmai szlovákkutató intézetek és az államnyelvvel foglalkozó szakemberek javaslatára a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hagyja jóvá és teszi közzé a honlapján”. Nézzük meg hát, mi is található a kulturális minisztérium honlapján. Például a kulturális minisztérium 2008. április 8-án kelt 1501/2008-10/5088-as sz. intézkedése, amelynek értelmében „a Szlovák Köztársaság államnyelve kodifikált változatának hivatalosan az írott nyelv általánosan elfogadott és általánosan kötelező normái számítanak”, amelyeket egyebek mellett a Szlovák helyesírási szabályok és a Szlovák nyelv értelmező szótára tartalmaznak.
A Szlovák nyelv értelmező szótára tartalmazza például a Telgárt kifejezést, ami kétségkívül, német, illetőleg német eredetű megnevezés (Tergart, Tiergarten). Megtalálható ott továbbá a Ružomberok megnevezés is, ami szintén kétséget kizáróan német eredetű (Rosenberg). Vagy Tornaľa (Tornalja – Podturnie), amely meg nyilvánvalóan magyar eredetű megnevezés, és még sorolhatnám. Több tíz német, magyar vagy latin eredetű megnevezés. És mindegyik a szlovák értelmező szótárban található, vagyis a törvény szerint az államnyelv alapjának részeit képezik. Nem létezik egyetlen ésszerű és demokratikus magyarázat arra, miért ne lehetne ott a Pered megnevezés is. Mikor még az sem biztos, hogy magyar eredetű. Magyarul ugyanis nincs jelentése. Egyszerűen olyan történelmi megnevezés, amelyet a község lakóinak nagy része vissza szeretne kapni.
(Ha Pered lakosai például a Gyömbérfalva vagy valamilyen más teljes jelentéssel bíró magyar megnevezést szeretnének, mi több idegen helyesírással, talán érthető lenne, hogy a kormány nem ismeri el a megnevezést. Javasolhatná helyette a Ďumbierovo megnevezést, miközben Gyömbérfalvát a település kisebbségi nyelven való megnevezéseként használhatnák.)
Vagyis a kormány a képviseleti demokrácia egyik legfontosabb intézménye – a helyi népszavazás eredményének megtagadásával Pered lakosait még egyértelműen diszkriminálja is. Ugyanazt a (település történelmi megnevezése és a szlovák nyelvi testbe való betagozódásának viszonyát meghatározó) szabályt a szóban forgó esetben különböző, mégpedig kedvezőtlenebb módon alkalmazza, mint ahogyan azt más esetekben alkalmazta (vagy alkalmazza). Több tíz más esetben. És éppen azzal a megnevezéssel teszi ezt, amely bizonyíthatóan nem is a „szlováktól eltérő” eredetű.
Más országok gyakorlata azt mutatja, hogy már maga a települések megnevezésének államnyelven vagy többségi nyelven való meghatározása túlságosan szigorú, rigid és korlátozó. Hiszen Amerikában soha senki sem nevezte át Los Angelest The Angels-re, San Franciscót Saint Francis-ra, Saint Louis-t Saint Lewis-re, Rio Grande-t Great River-re, Baton Rouge-t Red Stick-re. Sőt azok a nemzetileg túlérzékeny, centralista, a németekre örökké kiélezett franciák, akik szintén aránylag szigorú „államnyelvről szóló törvényt” fogadtak el, még azok is meghagyták a települések hivatalos megnevezéseit a következő formákban: Niederbronn, Hagenau, Schiltigheim, Lautenbach, Guebwiller, Metzeral, Schirmeck, Molsheim… A Strassburg megnevezést is csak egyetlen „o” betűvel toldották meg: Strassbourg…
Úgy tűnik tehát, hogy ami az elején két jogi alapelv ütközésének tűnt, amelyek közül a kormány a másodikat (az államnyelvet) részesítette előnyben, végső soron nem is valós ütközés. Csak egy álprobléma. A kormány magyarázata a települések „államnyelven” történő hivatalos megnevezésének kötelességéről ebben az esetben voluntarista, diszkriminatív és sérti a jogbiztonság és a népakarat szuverenitásának elvét. A kormánynak felül kellene bírálnia a döntését, mivel a demokrácia legalapvetőbb intézményei aláásásának valóban veszélyes útjára lépett.
blog.sme.sk nyomán dé, Felvidék.ma
