Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezetése első ízben hívta sajtótalálkozóra a külhoni magyar média képviselőit. Erdélyből, Kárpátaljáról, a Délvidékről és Felvidékről jöttek újságírók, fotósok és operatőrök. A Felvidék.ma magyarországi tudósítója is köztük volt. Az elmúlt húsz évben Magyarországon az elfogadottságunk általában meghaladta a 70 százalékot, idén ez 76 százalék volt – mondja Hamvas István vezérigazgató. „Fontosnak tartom, hogy a határon túli magyarok is tudják: ezt az erőművet biztonságosan lehet üzemeltetni. Éppen ezért minden információt el kell juttatnunk hozzájuk is. Ha ennek érdekében felsorakoztatnám a szakmai érveket, az nem volna hiteles. Az lesz hiteles, hogy amikor hazamennek, elmondják majd, hogy itt is emberek élnek, akik itt nevelik gyermekeiket. Az én két gyerekem is itt nőtt föl, a két unokám is itt nevelkedik és nyilvánvaló, hogy nem félek ettől a technológiától és az itt lakók sem félnek. Ha egy édesanya nem félti a gyermekét, akkor azt minden világrészen mindenki hitelesnek tartja. Egyébként az atomenergia, ez a technológia ma már biztonságos. Annak ellenére mondom ezt, hogy egy természeti katasztrófa két évvel ezelőtt gyakorlatilag tönkre tett egy atomerőművet” – jelentette ki a vezérigazgató.
Amint azt a továbbiakban elmondta minden iparág, beleértve a vegyipart, a villamosenergia-termeléssel foglalkozó iparágat kezdetben gyerekbetegségekkel küszködött. Ezek közül az atomenergia a legfiatalabb, de már így is több évtizedes. Mint ahogy más iparágakban is bekövetkeztek balesetek, amiből a szóban forgó iparág tanult és biztonságossá vált, ugyanez elmondható az atomenergetikával kapcsolatban is, és ma bátran mondhatjuk, hogy a működésben lévő atomerőművek mind biztonságosak.
Az atomerőművek olyan hagyományoshoz hasonló erőművek, amelyekben a kazánt egy atomreaktor helyettesíti. Tehát nem valamilyen anyag elégetésével termeli a hőt, hanem az urán atommagjának hasadásával keletkezik energia. Jóval nagyobb energia, mint mondjuk, a szén elégetésénél. Ennek eredményeként gyakorlatilag egy urántöltet reaktorba történő elhelyezését követően egy évig nagy teljesítménnyel folyamatosan, simán üzemel, anélkül, hogy cserélni kellene az üzemanyagot. Anélkül, hogy millió tonna számra kellene szenet elhasználni. Ilyen értelemben speciális az atomerőmű, hogy kazánja, az atomreaktor uránnal működik, és nem kell az üzemanyag szállításával, berakásával, a keletkező salakmennyiséggel foglalkozni. Nem bocsát ki széndioxidot és más szennyező anyagot, tehát környezetkímélő is egyben. Ugyanakkor az urán hasadása radioaktív anyagot termel, és ez olyan speciális kezelésmódot igényel, ami ugyancsak sajátossága az atomerőműnek. „Ennek biztonságos kezelésére fel vagyunk készülve” – jelentette ki a vezérigazgató.
A kialakult munkamódszer nagyon szigorú ellenőrzésen alapszik, ami gyakorlatilag száz százalékos valószínűséggel kizárja, hogy bárki olyan mértékű sugárzást kapjon, amit egyáltalán észre lehetne venni. Az a sugárzásmennyiség, amit egy tüdőszűrő vizsgálat során kap az ember, sokszorosa annak, amit itt egy-egy dolgozónknak egész éven át megengedett. „Ami a futamidő meghosszabbítását illeti: négy 500 megawattos blokkunk van. Az egyesnek már lejárt az eredetileg 30 évre tervezett üzemideje, ezt még 20 évre sikeresen meghosszabbítottuk, a 2-es blokké jövőre jár le, a 3-masé és a 4-esé egy-egy évvel később. A szovjet tervezőknek annak idején az volt a szokásuk, hogy nagy tartalékkal számoltak egy-egy építésnél. Ezekben az erőművekben tervezési szinten hihetetlenül nagy tartalékok vannak, ennek tudatában az üzemidő 20 éves meghosszabbítása könnyedén megalapozható. Így mind a négy blokkra még 20 éves üzemidőt tervezünk. Ez azt jelenti, hogy az utolsó blokkot 2037-ben állítjuk majd le. Addigra pedig arra lenne szükség, hogy újabb, legalább hasonló teljesítményű blokkok épüljenek. Annak tudatában, hogy új erőmű építése a tervezéstől kezdve az üzembe helyezésig legalább 10-11 évet vesz igénybe, ha most meghosszabbítjuk 20 évre az atomerőmű üzemidejét és azt szeretnénk, hogy ideje korán megépüljenek az ezeket kiváltó blokkok, akkor éppen itt az ideje a tervezésnek és az e körüli munkálkodásnak. Ezt tesszük éppen” – fűzte hozzá a vezérigazgató.
A Felvidék.ma kérdésére, hogy milyen megfontolásból nyitott most az Paksi Atomerőmű a határon túli média felé, a vezérigazgató elmondta: „A kapcsolatfelvétel a külhoni médiával nem most kezdődött, amikor meghívtuk önöket, hogy jöjjenek el, nézzék meg az erőművet. A külhoni magyarok is a támogatási eszköztárunkba kerültek. Amikor egy ország atomerőművet épít, akkor az ENSZ országhatárokon átterjedõ környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményének, az úgynevezett Espoo-i Egyezménynek megfelelően a környező országok meghívásával közmeghallgatásokat tart. Ilyen volt már Eszéken, Nagyváradon, Bécsben. Mi úgy gondoljuk, hogy amit meg akarunk építeni, az biztonságos lesz. Hogy ezt a környező országok is elfogadják, abban meghatározó szerepe lesz az ottani magyaroknak. Ehhez keressük azt a médiát, amely ez ügyben közvetíteni tudja, hogy a technológia biztonságos, hogy a paksiak nem csinálják rosszul. Úgy gondoljuk, hogy ez a meghívás a kapcsolatfelvételnek csak a kezdete.”
„Mi egy nyelvet beszélünk, egy kultúrkörhöz tartozunk” – mondta Kovács Antal, a Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgatója, egyébként olimpiai és világbajnok cselgáncsozónk. „Érdek nélkül is fontos, hogy tartsuk a kapcsolatot a határon túli magyarsággal. A vezérigazgató úr is rendszeresen jár elsősorban Erdélybe, nekem barátaim vannak a Délvidéken, Felvidéken, Erdélyben. A létesítménynek évente 35 ezer látogatója van. Titkaik nincsenek, mindent meg lehet nézni. Fontos a társadalmi bizalom, vagyis az, hogy az emberek elhiszik azt, amit az erőműről mondanak nekik. Ellenőrző testületek is vannak, mint például a környező települések ellenőrző bizottsága. Műszaki szinten olyan biztonsági mutatókkal büszkélkedhetünk, amelyeket nem mi állítunk magunkról, hanem mondjuk a stressz-teszt, az Európai Nukleáris Biztonsági Hatóságok Csoportjának az európai nukleáris Célzott Biztonsági Felülvizsgálatról – közismert néven stressz-tesztekről – szóló felülvizsgálati jelentése” –fűzte hozzá. Amint azt a továbbiak során elmondta a fukushimai baleset után minden európai atomerőművet megvizsgáltak, hogy mennyire állnának ellen egy hasonló, váratlan megpróbáltatásnak. A paksi erőmű ilyen viszonylatban is a legjobbak között van. „Nem mi állítjuk ezt magunkról, hanem mások mondják, hogy biztonságos ez az erőmű. Amikor máshol gondok voltak, például legutóbb Fukushimában, a mi támogatottságunk akkor is megmaradt. Egyébként a mérések és ellenőrzések azt mutatják, hogy egy olyan erősségű szökőárat, mint amilyen Fukushimában volt, Paks minden további nélkül kibírt volna.”
Arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolat a szlovákiai erőművekkel, illetve mi a különbség vagy a hasonlóság a két szlovákiai és a paksi atomerőmű között a vezérigazgató azt válaszolta, hogy a kapcsolatuk nagyon jó. „Személyes ismeretség is megalapozza ezt. Én magam 1977 óta ismerek olyan embereket, akikkel éveken át együtt dolgoztunk. A nagyszombatiban két reaktor működik a négy közül, Mohiban két reaktor üzemel, és kettőt most helyeznek üzembe. Ez a hat blokk ugyanolyan típusú, mint a mienk. A mohi még befejezetlen része modernebb irányítástechnikai eszközökkel bír majd, de biztonságtechnikai szempontból ugyanolyan lesz, mint a paksi. Ugyanazokat a biztonságnövelő intézkedéseket hajtották végre ott is, mint mi itt, s ki merem mondani, hogy a szlovákiai erőművek is kibírtak volna egy fukushimaihoz hasonló környezeti hatást. Mind a két szlovákiai atomerőmű, akárcsak a paksi, biztonságos. Ezt nemcsak mi mondjuk, ezt mondják a geológusok és más szakemberek is” – fűzte hozzá a vezérigazgató.
Civilek az atomerőműben
A Paksi Atomerőmű vonzásköréhez tartozó települések polgármesterei alkotta társulás is ellenőrzi az 1990-es évek elejétől az erőmű működését. A Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztő Társulás Ellenőrző Bizottsága jelenti a civil kontrollt s egyben biztosítja az információ áramlását a lakosság és az atomerőmű között.
Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Vezérigazgatója rendkívül fontosnak tartja a környező településekkel és azok társulásával évtizedek óta fennálló jó és nyitott kapcsolatot. A mostani látogatás kifejezetten az üzemidő hosszabbításának ügyében zajló munkálatokra koncentrált. A határon túli magyar újságírók első, az erőműben tett látogatását is fontosnak tartja, a velük való több mint egy órás beszélgetés élmény volt számára. Reméli, hogy a külhoni újságírókkal a kapcsolat állandósul s a találkozások folytatódnak majd. Magyarországnak olyan tervei vannak, amelyeknek információs hatása túl jut az országhatárokon, az Espoo-i Egyezmény kapcsán mindenképpen fontos lesz és aszerint eljárva szeretnék társadalmi párbeszéd formájában az új erőművek építésével kapcsolatos elképzeléseiket, ha eljön az ideje, ismertetni. Ezért szeretnék, hogy addigra kiépüljenek azok a kapcsolatok, amelyek révén a tájékoztatást a határon túlra is eljuttatják.
Máté Dénes gerjeni polgármester, az ellenőrző bizottság elnöke a Felvidék.mának elmondta: 
– A látottak meggyőztek bennünket arról, hogy nagy körültekintéssel végzik a felkészülést az üzemidő meghosszabbítására. Az ellenőrző bizottság nemcsak az erőműben ellenőrzi a biztonságot, hanem minden nukleáris létesítményben és a környékbeli települések lakóin túl az ország közvéleményét is tájékoztatja. Az atomerőmű felépítésével nemcsak Paks városa lett gazdagabb, a létesítmény nemcsak a paksiak életét változtatta meg. Az erőműből a környék települései is profitálnak.
Munkahelyeket teremtett, de nemcsak azokra a munkahelyekre kell gondolni, amelyeket az erőmű biztosít számunkra, hanem a kiszolgáló, kapcsolt munkahelyekre is, hiszen sokan települtek ide, mert az erőműben kaptak munkát. Azok az emberek hozták a családjukat, gyermekeiket, új iskolák alakultak, bővült az üzlethálózat, a szolgáltató hálózat s ez mind, mind újabb munkahelyeket jelentett. A települések számára azért is fontos, mert az erőmű támogatja a települések társulását anyagilag is.
Ilyen pénzekből tudjuk fölújítani az óvodát, az iskolát, az orvosi rendelőt, a hivatalokat, utakat, járdákat építünk. A településeinken látszik is, hogy az atomerőmű árnyékában vagyunk. De nemcsak az árnyékában, hanem az óvó kezében is. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az erőmű szakközépiskolát tart fenn, sportegyesületeket pénzel s azonkívül annyi mindent támogat, hogy felsorolni is sok lenne.
– Mennyire van jelen a félsz, az atomtól való félelem?
– Sokat járom az országot s érdekes módon az itt lakó, az atomerőmű környékén lévő falvakban élő emberek teljesen nyugodtan alszanak, biztonságban érzik magukat. Közülük sokan dolgoznak éppen az erőműben, ők otthon elmondják, hogy itt bent mit tapasztalnak, hogy milyen körülmények között dolgoznak, hogy itt semmiféle veszély nincsen. Hogy valóban nagy a biztonság, hogy itt mindenki biztonságban lehet. A környéken az erőműnek 90 százalékos az elfogadottsága. Itt nincs félsz. Ahogy távolodunk, úgy erősödnek a félszek. A tájékoztatással nagyon sokat tehetünk azért, hogy az emberek megismerjék az atomenergiát és akkor nem félnek majd tőle. A legkisebb részleteket is megismerhetik, hiszen az erőmű vezetése nyílt kártyákkal játszik és ezek a látogatások is, s a mi ellenőrzéseink is ezért vannak.
Dormán László, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériában ITT>>>
