A jogok általában akkor vannak és akkor érvényesíthetők, ha kiharcoljuk. A jogokat ugyanis nem szokták ingyen ajándékba adni. Manapság sokan hivalkodnak a demokráciával, ám gyakran kiderül, csak amolyan orwelli jog az: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek is – a jogok pedig az egyenlőbbeket illetik meg.
A követendő példa a svájci modell lehetne, de az bizonyos érettséget is föltételez, meg hagyományt: ahhoz is föl kell érni. Mert a demokrácia olyan, mint a többfogásos díszebéd: lassan kell adagolni, s meg kell emészteni, nem lehet mindent egyszerre, különben élvezhetetlen. De bele kell kezdeni! Az ilyen kezdetnek jó például az, hogy a szlovákiai nemzetiségek saját köztársasági elnökjelöltek állítanak. S jó, ha ezzel a legnépesebb nemzetiség, a magyar áll elő, ráadásul olyan jelölttel, akiben rendes, becsületes embert és politikust tisztelhetünk. Az etikai tényező fontosságát nem is lehet eléggé hangsúlyozni.
A lehetőségek természetesen behatároltak, mert hiszen ebben az országban (Szlovákiában) a nemzetiségek minden szövegelés ellenére nem élvezik a többségi nemzet jogait és lehetőségeit: errefelé a többségi nemzet az egyenlőbb. Az egyenlőbbek pedig úgy vélik, a fontosabb állami tisztségek kizárólag őket illetik meg. Nehogy már magyar kerüljön valamilyen lényeges tisztségbe! A köztársasági elnök hivatala is ebbe a kategóriába tartozik. Nem csoda, ha az ország miniszterelnöke (enyhén szólva populista hangnemben) nyilatkozgat e témáról, mert hát a magyar kártyát errefelé még mindig sikeresen lehet használni. Végül mégis Szlovákiáról van szó, nemde, melldöngető hazafiak. Errefelé az államalkotó nemzetiség fontosabb, mint a rátermettség, a hozzáértés, az emberi üzenet, netán a becsület.
A soron következő választásoknál fönnáll a veszély, hogy megint valami ellen szavaznak. Megtudjuk azt is, mit szól az ország lakossága ahhoz, hogy egy magyar kíván államfő lenni. Sokan abszurditásnak tartják ezt. Pedig egyáltalán nem abszurd az, annak ellenére, hogy a sovinizmus még mindig erős érv, annak ellenére, hogy már régen idejétmúlt (csak sajnos kevesen vették azt észre). Ha polgári államot akarunk kiépíteni – márpedig ez az igaz jövő biztosítéka –, úgy a polgári értékek szerint kell cselekedni s dönteni. Vagyis aszerint választani valakit egy-egy pozícióba, aki arra a legalkalmasabb, nem pedig politikai vagy egyéb önző érdek mentén. Hiszen a köztársasági elnök nem csak egy-egy érdek képviselője, szószólója lehet, neki mindnyájunk érdekeit, az egész lakosságot kell szem előtt tartania.
Ezt is figyelembe véve nagy öröm, hogy magyar jelöltünk van. Olyan, aki szakmailag, emberileg, s erkölcsileg is megfelel az olyan elvárásoknak, amelyeket egy köztársasági elnökkel szemben támaszthatunk – és támasztani is kell. Olyan, akit szívünk szerint választhatunk, nem pedig a kényszerű kisebbik rosszként. Olyan, aki megszólalni tud, amikor megszólalni kell. Aki igazságos tud lenni és kultivált. Nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy Bárdos Gyula legyen a jelöltünk, de nagyon jó ötlet volt, ilyen több is kéne. Bátran, kezdeményezően ki kell állni önmagunkért és a pozitív értékekért! Mert ugye a jogokat nem adják sem automatikusan, sem ingyen, a tolerancia nem a fán terem. Ez is ilyen tett: a jogokért, a méltóságért harcolni kell, világossá kell tenni, hogy az ország polgáraiként nekünk magyaroknak mindenre ugyanolyan jogunk van, mint az ország bármelyik más polgárának. A legmagasabb állami tisztségre is.
Rajtunk múlik, milyen nyomatékkal tesszük ezt.
Bizony el kell menni választani! Mindnyájunknak el kell menni. Mert Bárdos Gyula azt üzente. És mert ez a mi üzenetünk. Érteni kell a szót!
Aich Péter/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43869,43538,41234,39631,38612,33134″}
