Akárhogy is nézzük, Szlovákia a szinte korlátlan lehetőségek hazája. És itt most nem holmi faliújságtenderekre gondolok, vagy éppen arra a csodálatos életpályára, ahogy egy tehetséges zöldségesből mágnásmiska lesz, hanem hogy itt e földön történelmi okokból nem is olyan nehéz valamiben elsőnek lenni. Szlovákia történetének első „valamijének” lenni csupán annak függvénye, hogy alig két évtizedecske alatt akadt-e a kérdéses helyre jelentkező. A versenypozíciók mindenesetre jobbak, mint egy ezeréves vénség esetében.
Mindezzel nem egyebet, mint Bárdos Gyula „elsőségének” értékét kívánom egy kicsit aláásni, legalábbis látszólag. Bárdos Gyula, mint oly sokszor és sok helyütt láthatjuk-hallhatjuk, Szlovákia történetének első magyar köztársaságielnök-jelöltje. Ehhez azonban az ő részéről nem kellett egyéb, mint hogy magyarnak szülessék és hogy ezt e keresztet ne dobja el félúton, hanem egészen 2014 tavaszáig magával cipelje. Megint csak látszólag.
Azért, mert Bárdos elsőségében több van, mint a mesebeli szegény ember szerencsét próbáló legkisebb fiának történetében. Persze, mindkettő arról szól, hogy „merjünk nagyok lenni” – s ez mindkettejüknek be is jött, hiszen Bárdos Gyula már eddigi szerepléseivel, megszólalásaival, üzeneteivel is örökre beleírta magát a felvidéki magyar közösség történetének nagykönyvébe. S hogy még nagyobb szavakra ragadtassam magam: csak az elmúlt hetek-hónapok során végrehajtott munkássága miatt is nem kis szerepe van abban, hogy ez a történet tovább folytatódjék és ez a bizonyos nagykönyv további sorokkal bővülhessen.
Bárdos Gyula jelöltsége – s amint mondtam, elsősége – többet takar. Az Első lehetett volna más is. Szlovákia első magyar nemzetiségű elnökjelöltje lehetett volna akár Bugár Béla is, erről annak idején beszéltünk is eleget. Mégsem ő lett az, s hogy ez így történt, megint csak azt bizonyítja: a Teremtőnek vannak még velünk, felvidéki magyarokkal kapcsolatosan további tervei, nem ítélt bennünket békés, de végleges megsemmisülésre. Ez nagyon biztató. Úgy érzem, ha lassan is, de gyógyulni kezdtünk. Az „o tom potom”-tól eljutottunk odáig, hogy „merjünk nagyok lenni”, s ez legalább akkora evolúciós szintlépés, mint ha a papucsállatka máról holnapra talpra állna és elkezdene beszélni (pláne szlovákul!). Bárdos jelöltsége ezért akkora nagy szám! Az üzenet, amit hordoz. És még valami, amiről talán kevesebbszer esik szó: az az elképzelés, ami ezt az üzenetet kimondásra érettnek találta és merte meglépni. Így hát ha kalapot emelünk Bárdos Gyula előtt a tisztasága, őszintesége és bátorsága miatt (mert egy ilyen országban és ilyen mezőnyben ehhez egy normális családi életet élő ember számára az is kell), akkor ugyanezt megtehetjük a háttérben dolgozó névtelen vagy nem is annyira névtelen „szürke eminenciások” előtt, akik megértették, hogy van más út is az örökös megalkuváson és önfeladáson kívül. EZ Bárdos Gyula jelöltségének valódi üzenete.
„Tiszta, őszinte szándékkal a közösséget szeretném összefogni” – mondta a magyar elnökjelölt Komáromban a kampánynyitóján. Hosszú idő óta ő az első olyan élvonalbeli felvidéki magyar politikus, akinek ezt minden fenntartás nélkül el is hiszem.
A szlovák miniszterelnök jóvoltából ugyan nem áll módomban rá szavazni, azonban rá fogok bírni legalább két embert, aki eddig ettől vonakodott. Ennyit ígérhetek.
És elárulom, még mielőtt valaki rájönne az ellenkezőjére: igen, ez egy kampányszöveg volt. Hajrá Bárdos Gyula!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44173, 44398, 43281″}
